Igaz-e?“A magyarok mind kapzsiak, szeretnék a pénzt felfalni, és e tekintetben nem ismernek kíméletet, még apa a fiával szemben, és megfordítva sem."
Zoltan M.Policy Coordinator at the European Public Health Alliance (EPHA)
“A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek és nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon, és egymást sem szeretik. Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele. Egymás között olyan titkos gyűlöletet és ellenségeskedést táplálnak, hogy szinte hihetetlen. Ennek ellenére minden nap felváltva együtt esznek, és testvéreknek hinné őket az ember. Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá. Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köznek a meglopását. Ebben nagyon serények. Az urak az okai minden bajnak. A nemesek, akiknek száma 43 ezer, tartják a kezükben az állami hatalmat, azonban mindig viszálykodnak egymással, és ravaszsággal, tettetéssel és csalással járnak el.” – Francesco Massaro, velencei titkár, 1523
A történelmi források jelentőségéről és hasznosságáról
Azon európai nemzetek közé tartozunk, akiknek rendkívül hosszú múltra tekint vissza a történelme. A magyar história bővelkedik a különböző elbeszélésekben, és közös történelmünknek különösen a legutóbbi, a keresztény államalapítást követő bő ezer esztendeje gazdag történelmi forrásokban. Érdemes hát odafigyelni ezekre, és időnként egy-egy szemelvényt közhírré tenni okulás gyanánt.
Számunkra most különösen azok a források érdekesek, amelyek rólunk, magyarokról, illetve az országról, Magyarországról szólnak, mert ezek lényegében tükröt tartanak elénk.
Az ily módon kapott dícséretek különösen megfontolandók, mert azt jelzik, hogy valamit rendkívül jól csináltunk.
A kritikákra pedig különösen érdemes odafigyelni – függetlenül attól, hogy megalapozottak-e, vagy sem. A stendhal-i hasonlattal élve ugyanis, ha egy tükör egy sáros, pocsolyákkal tarkított utat mutat, akkor az utat kell kijavítani, nem pedig a tükröt összetörni.
Kommentáld!