2011. november 18., péntek, 08:01
• Utolsó frissítés: 7 perce
Szerző: Tóta W. Árpád
Végül minden jóra fordult. Ha szerencsénk van, ideérnek a
szövetséges ejtőernyősök, átveszik az ország irányítását, Matolcsy
Györgyöt pedig a strasbourgi bíróság tiltja el mindenféle közgazdasági
tevékenységtől, ha addig meg nem pattan Argentínába. Nem örömhír
önmagában az idegen felügyelet, de a függetlenség sem mindig áldás.
Például ha egy ország saját, bennszülött kormánya látványosan képtelen
egy büfé vezetésére is, akkor ahhoz képest a külföldi beavatkozás
egyenesen üdvözlendő. Ezért fogadták ovációval a líbiai felkelők a
francia bombázókat. Ők sem voltak hazaárulók, csak új típusú
együttműködést alakítottak ki.
|
Az IMF intervenciója nem erőszakos, a fenyegetés mindössze abban áll,
hogy nem kapunk hitelt, ha tovább bolondozunk. És nem is tartanak
igényt mindenki figyelmére. Aki képes az országát finanszírozni, az
leszarhatja a valutaalap elvárásait. Ha sikeres istenkirályságot épít
kizárólag olajtermelésre vagy pálinkafőzésre, akkor az IMF nem fog
beleszólni semmibe, de még csak találkozni sem kell velük.
Nehéz persze egy életvitelszerűen hazudozó legényegylet szövegéből kihámozni, mi is az ábra. Hiszen már az is hazugság volt, hogy tárgyalásokba kezdtek,
sőt meg is állapodtak egy új típusú hitelkeretben, ami tök más, mint a
régi, kommunista típusú. Elképzelésem sincs, mire jó ez. Taktikának
rossz; az még érthető volna, ha tényleg elkezdenék a tárgyalásokat, vagy
legalább telefonáltak volna előtte, azzal talán ki lehetett volna húzni
egy ideig. De így csak a péntek délutánt mentették meg. Volt pár
reményt keltő, vidám óránk, egészen addig, amíg az IMF nem cáfolta, hogy
ismernének bizonyos Matolcsyt. A péntek estét, a hétfőt és mind az
utána következő időt, úgy tűnik, kihagyta a számításból a nagy stratéga,
aki ezt kifundálta. Az IMF-nek itt nemcsak gazdasági segítséget kell
nyújtania, hanem hírszolgáltatást is – de ez kiderült már az amerikai
demars szánalmas történetéből.
A remény hal meg utoljára. Én erősen bízom abban, hogy a Nemzeti
Ügyek Kormánya elég rátermett, intelligens és felelősségteljes ahhoz,
hogy rendezetten levonuljon a pályáról, leadja a belépőkártyáját, és a
továbbiakban nagyon szerényen ugasson Magyarország megváltásáról. Pihen a
gyorsnaszád, így szállt le a bicikliről. Benne kussol a sötétség.
Aki másnak vermet ás
De volna itt még valami, uraim. A végelszámolás. Mit is köszönhetünk tehát az eddigi kormányzásnak?
Sikerült lenyúlni, majd jelentős részben eltékozolni hárommillió
ember összesen mintegy háromezermilliárd forintos megtakarítását. Erre
azért volt szükség, hogy ne kelljen úgynevezett megszorításokat
bevezetni, mivel a megszorításokról megmondták, hogy nem vezetnek
sehova. Sikerült ugyanezért veszélyessé tenni minden magyarországi
befektetést: a külföldieket kiszámíthatatlan különadókkal, a belföldit
ugyanilyen kaotikus adószabályokkal és a haverok protekciójával. Továbbá
sikerült sosem látott mélységbe taszítani a forintot, amit nemcsak a
devizahitelesek szívtak meg, hanem az állam is. És nevezték ezt
unortodoxnak.
Mindehhez kiépítettek egy kivételesen koncentrált struktúrát, Orbán
Viktor teljhatalmát. De az mind a jó cél segédeszköze volt ám! Csak
ahhoz kellett, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni érettünk, és mi
elkerülhessük a neoliberális megszorításokat.
Na most ez nem jött össze. A fent felsorolt, és a fel nem sorolt
áldozatok tehát teljesen hiábavalóak voltak. Újra a start mezőn vagyunk,
csak nyertünk hozzá egy teljhatalmú bohócot. Orbán Viktor elkúrt másfél évet, és irdatlan mennyiségű köz- és magánpénzt. Konkrétan száz százalék, hogy jobban jártunk volna, ha Bajnai Gordon folytatja abból a neoliberális
kottából, amihez Orbán másfél év tajtrészegség után visszakullog. Hát,
erre adtak az emberek felhatalmazást. Remélem, figyeltek az emberek,
tanultak, és legközelebb jobban vigyáznak.
Alkotott viszont maradandót a Fidesz. Ez pedig az elszámoltatás
igényének felvetése. Igenis jogos, hogy ha egy miniszterelnök döntése
nyomán valóban előnytelen telekcserét hajt végre az állam, akkor azt
magyarázza meg büntetőjogi felelősség mellett. Az a kérdés, hogy a fent
említett másfél éves hűtlen kezelés büntetési tételét hogyan számoljuk; a
szokásos átváltással csak a nyugdíjkassza érne vagy kétmillió év
elzárást. Felőlem úgy osztják szét egymás között, ahogy akarják. De aki
nem kér belőle, annak lassan ideje megkeresni a mentőcsónakot, mert ez a
naszád a pokolba megy.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Kommentáld!