Gazdaság

• Index

Bár megszűnt a kétkulcsos személyi jövedelemadó (szja), helyette bevezették az egykulcsos, 16 százalékos verziót, az adóbevételek súlyát pedig a jövedelemadóktól a fogyasztási adók felé terelték az elmúlt négy évben. A 2009-es és a 2013-as költségvetési bevételeket megvizsgálva kiderül: a cégek befizetései stagnáltak, a lakossági jövedelemadók csökkentek, ám ennél jóval nagyobb mértékben emelkedettek a lakosság által megfizettet fogyasztáshoz kapcsolt adók – írja elemzésében a Napi.hu.

Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

Mint az alábbi táblázatból látszik: hiába estek vissza a lakossági befizetések 365 milliárd forinttal 2013-ban 2009-hez képest, ha a – javarészt szintén a lakosság által fizetett – fogyasztáshoz kapcsolt adókból 1216 milliárd forinttal többet szívtak ki tőlünk. Leginkább az áfa és a pénzügyi tranzakciós illeték az ügyes bújtatott, lakosságot sújtó adóemelés.

A társasági adó kvázi kétkulcsos volt 2009-ben, a 16 százalékos adó mellett még négy százalékos különadót is meg kellett fizetni a nyereség után. A társasági adózásban megmaradt a kétkulcsos jelleg, hisz az adó mértéke (2011-től) az 500 millió forintos nyereségig 10, afelett 19 százalék. Ugyanakkor jelentős mozgás következett be a különadóknál. Megszűnt a négy százalékos egységes különadó, ám jöttek sorban az ágazati különadók: a bankadó, a pénzintézetek különadója, a baleseti-, a biztosítási-, a távközlési-, a közműadó - nem számítva ide a tranzakciós illetéket, ugyanis az utóbbi a kormányzati statisztikákban a fogyasztást terhelők adók között jelenik meg. A cégek adóterhelése ennek ellenére érdemben nem nőtt, hisz a 2009-es 1017,5 milliárd forinttal szemben tavaly 1152,8 milliárd forint adót fizettek be, ami nominálisan 13,3 százalékos növekedés, ez némileg elmarad a 2010-2013 között bekövetkezett 16,2 százalékos inflációtól. A stagnálás mögött a gyenge - csökkenő stagnáló gazdasági teljesítmény áll. (Az összehasonlításban a kormányváltás előtti utolsó egész év, 2009 adatait vettük figyelembe.)

Az ágazati különadók a versenyszférában jókora különbségeket okoztak, mind az ágazatok között, de még egy-egy ágazaton belül is - elég csak az árbevétellel szerint súlyozott kiskereskedelemre kivetett ágazati különadót említeni. Ez utóbbi a jogalkotó szándék szerint a magyar láncokat nem, csak a külföldi tulajdonban levő nagy multikat sújtotta. Hasonlóan a nagy cégek fizetik a közműadó többségét, de ilyen érvel merültek fel a reklámadó kapcsán is - igaz, az utóbbi lekerült a napirendről.

A kormány gazdaságpolitikájának fő tézise volt 2010-ben, hogy a felső jövedelemkategóriákban csökkenteni kell az adóterhelést, mondván: az elit az így felszabaduló jövedelem jelentős részét fogyasztásra fordítja, amely lökést adhat a gazdasági növekedésnek. A kormány ennek megfelelően megszüntette a kétkulcsos jövedelemadót, ezzel mintegy évi 400 milliárd forintról mondott le, ugyanakkor a tétel nem vagy alig látszik működni, ugyanis a gazdasági növekedés 2013 második felében kezdett csak élénkülni, ám ez csak részben köszönhető a fogyasztás növekedésének. A szja felső 36 százalékos kulcsának eltörlésével párhuzamosan megszüntették az adójóváírást, ami az alsóbb jövedelmeket érintette - itt nőtt az adóterhelés.

A felső kulcs eltörlése nyomán látványosan csökkentek a szja-bevételek: 2013-ban 366 milliárd forinttal kevesebbet fizetett e címen a lakosság, pontosabban annak felső rétege. A családi adókedvezmény kiterjesztése sem az alacsonyabb jövedelműeknél is csökkentette az adóterhelést - a statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a családi adókedvezmény jelentős része a magasabb jövedelmű családoknál csapódott le. Ez utóbbi helyzet aránytalanságán javít a 2014 januárjában életbe lépett intézkedés, amely családi adókedvezményt kiterjeszti az egyéni tb-járulékokra az átlag alatti jövedelmeknél.

Ám amit az egyik kezével adott az állam, a másikkal többszörösen visszaszedte: ugyanezen időszak alatt 1216 milliárd forinttal nőttek fogyasztáshoz kapcsolat adóbevételek. Az áfabevételek 36 százalékkal emelkedtek, ez jelentős részben a ciklus eleji 2 százalékpontos adóemelés következmények. A jelenleg 27 százalékos áfa-kulcs világrekordnak számít - ennél magasabb általános hozzáadott értékadó kulcsot nem alkalmaznak sehol. (Többek között ez az okozója a nagy összegű határon átívelő áfa-csalásoknak.)

A fogyasztási adókhoz köthető ugyanakkor a különadók egy része, mint a távközlési vagy a biztosítási adó, ám mindezek közül kiemelkedik a pénzügyi tranzakciós illeték. Elvileg a "sárgacsekkadót" a bankok, pénzintézetek nem háríthatnák át a lakosságra, ám a KSH adatai egészen mást tükröznek, ugyanakkor azt nem lehet állítani, hogy a tranzakciós adó teljes egészét a lakosságra terhelték volna a bankok - hisz eközben csökkent a bankrendszer jövedelmezősége is. Amennyiben a lakosság által fizetett jövedelmi és fogyasztási adókat tekintjük, az NGM adataiból is világosan kitetszik, hogy a lakosság adóterhelése 2009 és 2014 között 16,7 százalékkal, mintegy 850 milliárd forinttal nőtt.

A fogyasztási adón belül láthatóan stagnált, illetve jelentősen csökkent a jövedéki adóbevételek, illetve a regisztrációs adóbevételek mértéke. A jövedékiadó-csökkenésben egyszer szerepet játszott a benzinkutak forgalmának csökkenése, de itt csapódik le a pálinkafőzés legalizálása, illetve nemzeti trafikrendszer felállítása. A regisztrációs adó csökkenése nem meglepő, hisz a 2008-as válság kitörése óta a magyar újautópiac nem tért magához, olyannyira, hogy a regisztrációs adó költségvetési szempontól az utóbbi években marginális szerepet játszik. A válság előtti utolsó évben 2007-ben még 93,4 milliárd forintos bevétel származott ebből a forrásból, szemben a tavalyi 14 milliárd forinttal. Még ennél is kisebb bevétel származik a környezetterhelési díjakból, hisz ebből tavaly 6 milliárd forint folyt be, de nem lett átütő siker az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) utódjául szánt kisvállalati adó (kiva) és a kisadózók tételes adója (kata) sem - legalább is egyelőre. Egyes vélemények szerint ezen adóformák lehetnek egy következő adóreform "áldozatai", bár ennek ellentmond némileg, hogy az Orbán-kormány adóreformjának egyfajta jelképeként is tekinthető ez két adónem.