A 1998-as nyugdíjreform során - amelynek keretében életre hívták a magánnyugdíjpénztárakat - döntés született az évenkénti nyugdíjemelések mechanizmusának átalakításáról. A 1998-at megelőző években a nyugdíjak emelését az adott évre várható nettó keresetemelkedéshez kötötték. A reform után - a nyugdíjkiadások lassabb növekedése érdekében - átértek a svájci indexálásra, vagyis a várható nettó keresetemelkedés és az inflációt is figyelembe vették.

2009 után azonban a Bajnai-kormány módosította a szabályokat, hogy infláció feletti nyugdíjemelésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a várható gazdasági növekedés meghaladja a három százalékot. 2011-ben az Orbán-kormány tovább szigorított ezt a szabályozást, eltörölve a reálnyugdíjemelés lehetőségét azzal, hogy a januári emeléseket a várható éves inflációhoz kötötte. A 2010-es választási kampányban a Fidesz nem is ígért többet, mint "a nyugdíjak reálértékének megőrzését".

Megőrizték a nyugdíjak vásárlóerejét

A 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány egyik politikai ígérete volt a nyugdíjrendszer rendbetétele, ennek keretében számolták fel a magánpénztári rendszert - így a magánpénztárba kerülő járulékok nem a hiányt növelték, hanem az állami nyugdíjalap bevételeit. Ezen intézkedéscsomag része volt a nyugdíjindexálás átalakítása, amely szintén a kiadások féken tartást szolgálta.

Éppen ezért némileg meglepő, hogy a nyugdíjak a 2010-2011 években érdemben nem nőttek, ám a 2012-től fokozatosan emelkedett a reálértékük. Ennek a csúcsa kétség kívül a tavalyi 3,5 százalékos reálnyugdíj-emelés, ám a várakozások szerint idén is akár két százalékkal nőhet a nyugdíjak vásárlóértéke. A trükk az infláció alultervezése, amely kétélű fegyver. Ugyanis a 2013-as költségvetés tervezésekor az inflációt 5,2 százalékra tervezeték, ezzel az áremelkedéssel számoltak például az áfabevételek meghatározásánál és természetesen a nyugdíjemeléseknél is. A költségvetési vita véghajrájában viszont a kormány döntött a rezsicsökkentésről - ami az inflációt mélybe lökte így végül 2013-ban 1,7 százalékkal nőttek az árak.

Az inflációs trükk hozta a pénzt

Az alacsony infláció elvileg jót tesz a gazdaságnak, ha az természetesen alakul, ám a rezsicsökkentés nem az. A maginfláció - amely a valódi inflációs nyomást mutatja - 2,8 százalék volt februárban miközben a fogyasztói árak 0,3 százalékkal csökkentek. A három százalék körüli infláció egy felzárkózó gazdaságban teljesen elfogadható, sőt szükséges.

A idei nyugdíjemelést is sikerült rosszul belőnie a kormánynak, ugyanis a 2014-es költségvetés tervezésekor még 2,4százalékos inflációval számoltak - miközben az tényadatok már a költségvetés benyújtásakor azt jelezték, hogy a 2013-as árindex is lényegesen alacsonyabb lesz a tervezetnél. A jegybank legfrissebb előrejelzése szerint idén a pénzromlás alig 0,7 százalék lehet - a tervezett 2,4 százalékos inflációval szemben. Mivel a nyugdíjakat januárban 2,4 százalékkal emelték meg, így az idei reálnyugdíjemelkedés is megközelítheti a két százalékot.

Plusz 150 milliárdot kaptak a nyugdíjasok

Így elmondható, hogy 2011 után hiába szigorodtak a nyugdíjemelés szabályai, az nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket, vagyis a nyugdíjkiadások növekedésének kordában tartását. A Napi.hu számításai szerint a 2013-2014-ben várhatóan a nyugdíjkiadások mintegy 150 milliárd forinttal lesznek magasabbak a rosszul tervezet infláció miatt - figyelembe az évi 3000 milliárdos nyugdíjkiadásokat.

A következő években vélhetően nem lesz ilyen tervezési probléma, hisz az infláció újra visszatér a három százalékos tartományba - így inkább újra az infláció alulbecslése lesz a probléma. Ám erre szolgál szabállyal nyugdíjtörvény - ha a januári nyugdíjemelés kisebb lesz a tényleges inflációnál, akkor novemberben a várható tényadat ismertében sor kerülhet kiegészítő nyugdíjemelésre. Erre volt példa 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben amikor is 0,6, 0,5 illetve 1,6 százalékos az év elejéig visszamenőleges emelést kaptak a nyugdíjasok.