Lehet-e finggal tojást festeni? – hangzik az anekdotikus kérdés. Az értelemszerű válasz az, hogy nem.

Én viszont úgy gondolom: lehet, csak ki kell lépni az értelemszerűség szférájából, és az eszközt kell megtalálni.

A vasárnapi romániai választások nyomán adódott egy tojás, pontosabban záptojás, a Tőkés László által világra segített Erdélyi Magyar Néppárt, amely a romániai szavazatok 0,64 százalékát szerezte meg, és ezzel természetesen nem került be a parlamentbe. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a nagy magyar egységpárt, amely Tőkés szerint a „posztkommunista visszarendeződés” zászlóvivője, 5,13 százalékot szerzett és bejutott. Ami pedig a magyar nemzetiségű szavazótáboron belüli arányokat illeti, az EMNP 11,2 százalékot szerzett az RMDSZ 88,8 százalékával szemben. Tehát minden tíz magyar közül kilenc a Fidesz által módfelett nem kedvelt – mert „engedetlen” – RMDSZ-re szavazott és csak egy az EMNP-re.

Mindezek után a Fidesz-hívő magyar sajtó és a Fidesz-hívő erdélyi sajtómunkások azzal a nem jelentéktelen kihívással kerültek szembe, hogy a (záp)tojást színesre fessék. És lőn.

Aki például – mondjuk az eredmények ismerete nélkül – elolvasta Székely István Gergő politológustól (tudósítás-címben is!) azt a mondatot, hogy „pofon az RMDSZ-nek, félsiker a néppártnak”, azt hihette jámborul, hogy az RMDSZ elbukott, de az EMNP valamit mégis csak fel tud mutatni. Igen: a semmit. Egy Kiss Tamás nevű szociológus szerint az EMNP „várakozáson felül teljesített, hiszen megszerezte a magyar szavazatok mintegy 15 százalékát, amire még nem volt példa parlamenti választásokon. Az idei nyári önkormányzati választásokhoz képest ez erősödés számukra”.

Három valótlan állítás. A 15 százalék (lásd mint fent) nem igaz, továbbá az EMNP parlamenti választáson még soha nem indult; végül pedig az „erősödés” se állja meg e helyét.  A helyes kifejezés a gyengülés. Tudniillik 2012 nyarán az EMNP még 14 százalékot (most 11,2-t) szerzett az RMDSZ 86 százalékával (most 88,8) szemben.

A budapesti Magyar Nemzetben Kovács András erdélyi újságíró „a magyar pártok diadalmasnak egyáltalán nem nevezhető” teljesítményéről értekezett borongva, összemosva annak a kettőnek az egymáséhoz nem is mérhető teljesítményét. Oda nyilatkozott, hogy az RMDSZ és az EMNP versenye „egyáltalán nem volt káros” – miért is nem? Mert ha nincs EMNP, akkor kevesebb magyar megy el szavazni!

Ez érdekes megközelítés. Akik tudniillik az EMNP-re adták le a voksukat, nemcsak szavazatokat, képviselői helyeket is elvettek az RMDSZ-től, ámde abban a biztos tudatban, hogy a szavazataik elvesznek, hiszen az EMNP-nek még halovány esélye sincs a parlamenti küszöb átugrására.

A  Magyar Hírlap a ravasz „Mégis kiszorul az RMDSZ?” címmel tudósított az eseményekről, azt a látszatot keltve, mintha a szavazatszámlálás végén a szövetség kicsúszhatna a parlamentből. Aki csak átfutotta a lap címeit, azt gondolhatta, hogy lám, az Orbán/Tőkés-tengely ellenfelei meg is bukhatnak. Holott az írás valójában arról szólt, hogy ha a győztes román pártkoalíciónak abszolút többsége lesz, akkor az RMDSZ kormányzati szereplésére – az úgynevezett alkotmányozó parlamenti többség kialakítására – nem lesz igény. Nota bene ez se igaz, mert a többség esetleges lemorzsolódásával szemben (ami a román pártpolitikában nem előzmény nélkül való – a szocdemek is a demokrata-liberális disszidensek szavazataival jutottak hatalomra) a megbízható és mindig kiszámítható RMDSZ jelentené Pontáéknak a „kényelmes” – az MSZP és az SZDSZ 1994-es koalíciójára hajazó – többséget.

A tojást kifestették.

(Aczél Endre)