Drágább busz, versenyképesebb vasút: ez az eszenciája a közösségi közlekedés szeptember 1-jétől élő új díjrendszerének. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) lényegében az őszi iskolakezdésre időzítve „minőségi autóbuszos felárnak” nevezett sarccal drágítja a buszozást. Cél, hogy a közúti közösségi közlekedés minden viszonylatban többe kerüljön, mint a pótjeggyel növelt vasúti tarifa. Aki mégis kénytelen buszra szállni, fizessen többet.

Évente hárommilliárd forint – ennyit vesz ki a becslések szerint az utasok zsebéből a közösségi közlekedés szeptember 1-jén életbe lépő új díjrendszerén keresztül az NFM.

A mindennapi munkába, iskolába járás, vagy az egyéb utazások költségesebbé válása milyen hatással lesz a többnyire kényszerűségből busszal utazókra az másik kérdés. Az ígéretek szerint a küszöbön álló intézkedések utasforgalomra gyakorolt hatásait „legkorábban fél év múlva” mérik majd fel, és a tapasztalatok alapján végrehajtják az „esetleg szükséges korrekciókat”.

Az utazók hárommilliárdos megsarcolására viszont már kész a forgatókönyv. E szerint a közösségi közlekedés versenyképességének javítására hivatkozva, első lépésben a már elfogadott személyszállítási törvények megfelelően, ízekre szedik az eddig egységes tarifarendszert.

Ősztől lesz országos, elővárosi és regio­nális díjszabás. Az NFM közlése szerint az autóbuszos személyszállításban az utazási távolsággal arányosan változó „minőségi felárat” vezetnek be. A kezdetben korlátozott körben bevezetendő pluszdíj megdrágítja majd a buszozást.

Ami a kormányzat nyelvén szólva azzal jár majd, hogy „megszűnik a vasút versenyhátránya az emelt szintű szolgáltatások területén. A kedvezőbb áraknak köszönhetően az utasok” az intercity (IC) és eurocity (EC) vonatokra az eddiginél többen váltanak majd jegyet. Lefordítva, a döntéshozók remélik, hogy ha a buszjegy drágul, az utasok inkább vonatra szállnak.

Az emelt szintűnek nevezett szolgáltatásokat kínáló vonatokon, tehát az IC- és EC-szerelvényeken is az utazási távolsághoz kötik a pótjegyek árát. A gyakorlatban ez úgy néz majd ki, hogy a kiegészítő díj a 280 kilométernél rövidebb utazásoknál a jelenlegi, 400 forintos szint alatt marad. Ami az NFM megfogalmazása szerint azt eredményezi, hogy „több vidéki megyeszékhely és a főváros közötti utazás is olcsóbban tehető meg szeptembertől az IC- és EC-járatokon.” Ami azzal a kiegészítéssel igaz, hogy olcsóbban, mint autóbusszal. A valóságban a vonat egy fillérrel sem lesz olcsóbb. Már ugye 280 kilométer alatt.

A szaktárca nem részletezi, de azzal, hogy leírta: a pótdíj a 280 kilométernél rövidebb utazásoknál marad 400 forint alatt, megengedte a lehetőséget az ennél hosszabb utaknál összege emelkedjen. Vagyis, aki 280 kilométernél távolabbra utazna, mondjuk Miskolcról tart Pécsre, Győrbe, további drágulásra számítson.

Ott van még, hogy szep­tembertől megszűnnek az öt kilométeres, tehát a legkisebb utazási távolságra szóló jegyek. Erre az a magyarázat, hogy ez a díjtétel évek óta növekvő mértékben marad el a helyi közlekedés alaptarifáitól: a helyi vonaljegyek ára több településen meghaladja a tíz kilométeres helyközi jegyét is. E közben az öt kilométeres helyközi tarifa a szolgáltatók állandó költségeit sem fedezi, kedvezőtlenül befolyásolja a helyi és helyközi közlekedés közötti munkamegosztást. Megszüntetéséről így kizárólag a tarifarendszerek közti „feszültségek feloldása érdekében” döntöttek.

Az utazók egyetlen öröme az lehet, hogy a helyközi bérleteknél megmarad az öt kilométeres utazási távolság. Így az NFM elmondhatja: „a napi rendszerességgel kis távolságra utazók kiadásai nem nőnek.”