Azok a vizsgálatok, amelyek az idősek és az információs társadalom problematikáját vizsgálták, elsősorban arra figyelmeztek, hogy az időskor jellemző problémáit hogyan lehetne enyhíteni az információs társadalomban megjelenő újszerű megoldásokkal.

Az öregedés demográfiai folyamatában nagyok a különbségek fejlettség és régiók szerint. A fejlett társadalmakban nemcsak az életkor meghosszabbodása, hanem a társadalom elöregedése is jelentkezik. Becslések szerint 2025-re a lakosság 25%-a 60 éves vagy idősebb lesz, ezen belül Európában a következő negyven évben ezen korosztály számaránya a jelenlegi 21%-ról 33%-ra emelkedik.David P. Landsale, a Gerontological Society of America tagja szerint az idősek négy legfőbb ellensége:

a) a magány,
b) az unalom,
c) az elesettség,
d) a szellemi képességek hanyatlása.

Az izoláció a közös oka annak, hogy az idősek "nem férnek olyan releváns szolgáltatásokhoz, információkhoz, melyek igénybe vehetők és fontosak volnának számukra", továbbá a "magányérzésnek" (hiszen ez éppen az izoláció szubjektív átélése), az "unalomnak" (aktivitás-hiány és információszegény környezet, amely ingerszegény környezet).

A "fölöslegesség-érzés", illetve az "elesettség- érzés" (inszufficiencia aktivitásra) pedig nem más, mint a szociális aktivitástól való elzártság két különböző szubjektív átélési módja.
A szellemi képességek hanyatlása, a fokozatos memória-csökkenés, orientáció-csökkenés tekintetében élettani problémák keverednek társadalmiakkal. Az időskorban - általánosan elterjedt sztereotípiákkal ellentétben - nincs általánosan egységes és szükségszerű hanyatlás a kognitív működésekben, sem jelentős változás a személyiségben. Az intelligenciát a kronológiai kor az összes befolyásoló tényezőt figyelembe véve csupán 4,5%-ban érinti (bár az is igaz, hogy az egészségi állapot - amely idős korban rosszabb - szerepe 8-10%). Az izoláció viszont jelentős mértékben okozhat depressziót, mely csökkenti a motiváltságot, rontja az énképet, s ez pozitív visszacsatolással tovább növeli a magány- és fölöslegesség-érzést, fokozva a lelki betegséget. 

Az időskori internethasználat kutatói és propagálói az izolációt vizsgálva a következő megállapításokra jutottak.
- Az internet segít az időseknek, hogy a külvilággal kapcsolatban lévőnek érezzék magukat.
- Az internet biztosítja, hogy az idősek lépést tartsanak a változásokkal.
- Az internet használatának következtében az idősebbek nem függenek tovább saját családjuktól, mint a szociális támogatás egyetlen forrásától.

- Amikor az idősek megpróbálják áthidalni a szociális izoláció szakadékát, egyszersmind sikeresen elmélyítik kapcsolataikat saját családjuk fiatal generációbeli tagjaival, például az unokákkal.
- Az internetes szocializáció stimulálja az időseket, megőrizve szellemi és testi aktivitásukat.
- Jasmin McConatha és munkatársai úgy találták, hogy hat hónap "on-line" kapcsolódás után az idős csoport szignifikánsan kevésbé depresszióssá vált a geriátriai depressziós skála szerint mérve.
Más oldalról, egy olyan világban, amelyben egyre nagyobb jelentősége van az ICT eszközök használatának, azok az idősek, akik nem tudják otthonosan használni ezeket az eszközöket, az eddiginél is jobban, mintegy kétszeresen kiszorulnak a társadalomból (hiszen akik nem tudnak kapcsolódni a hálózatra, azok eleve hátrányosabb helyzetbe kerülnek), s az egészségügyi gondoskodás, és más, esetenként kifejezetten az ő számukra létrehozott támogatások lehetőségeihez is kevésbé férnek hozzá. A kirekesztődés hagyományos hátrányaihoz járul a mai gyorsan változó kultúrában a környezet és az idős ember kultúrája közötti távolság növekedése, ami egy idő múlva már ellehetetleníti az újra bekapcsolódást a kultúra vérkeringésébe.
Az időskori szociális izoláció információs társadalomban lehetséges csökkenésének "nyertesei" nemcsak az idősek. A társadalom egésze nyer azzal, hogy egy kiterjedt társadalmi csoport problémáival járó társadalmi feszültségeket, terheket csökkenti; de nemcsak azzal. "Az idősek szeretnek kapcsolatot tartani fiatal gyerekekkel, e-mail révén megosztva velük emlékeiket, élettapasztalatukat. Sokan teszik ezt saját unokájukkal, mások listáról szerzik fiatal gyerekek címét, s mintegy pót-nagypapákká válnak." (Tapasztalják az USA-ban, Németországban.)

Azaz az intézményes kultúraátadás korában eldugult csatornákat ismét megnyithatja valamelyest az internet, átörökítve a következő generációra a kultúra azon részét is, mely egyébként "elveszne". Beleértve egyebek mellett azt a "későn érő" tudást, amely csak az életkor előrehaladtával, bizonyos dolgokat megtapasztalva-megélve szerezhető meg, s átadásuk hiányának következtében a fiatalabb nemzedékek kevéssé felkészülve haladnak előre életútjukon, s teljesen felkészületlenül válnak apákká, vesztenek el barátságot, szülőt, s válnak öregekké. És beleértve bizonyos "speciális" tudásokat is, melyek "túl" egyéniek, melyeket nem ad tovább, mint egyencsomagokat az (erre nem is alkalmas) intézményesült kultúraátadás, holott növelnék az egyed választási lehetőségét, a teljes kulturális gazdagságot, nagyobb tárházát produkálva az életstratégiáknak, s változatosabb versenyét az evolúciónak.

Magyarországi alapadat

A népesség 19 százaléka időskorú. Száz felnőtt korú személyre 29 gyermekkorú és 31 időskorú személy jut. (1996) 1998-ban 2 millió 60 évnél idősebb ember élt hazánkban, s a lakosság 10%-a volt 70 év feletti. Az idős emberek több mint negyede, 550 ezer egyedül él. Többgenerációs háztartásokban 550 ezren és 400 ezren pedig más idős emberrel (többnyire házastárssal) együtt.
Az idős emberek információs társadalomba integrálásával legfőbb problémáiknak mérséklődése várható, egyszersmind az anómia csökkenése. Remélhető konkrét társadalmi-gazdasági előnyök elérése az egészségügy, idősellátás, közigazgatás stb. területén, s egészében a kultúra egészségesebb fejlődése.
K+F

Fel kell kutatni az idősek és az információs társadalom öszefüggéseit a fentebb implicite körvonalazott keretekben, külföldi és (gyéren létező) hazai forrásokra támaszkodva. 
Online és offline kutatások, részint az érintett (geriátria-, pszichiátria stb.) szakmai, részint 
az idős- és segítő civilszevezetekkel való kapcsolatfelvétellel; esettanulmányok, szociál 
(-pszichológiai) felmérések és laboratóriumi kutatások segítségével. Az ICT idősirányú fejlesztésében elméleti és gyakorlati kutatások hardver és szoftvergyártókkal, internet- és tartalomszolgáltató cégekkel karöltve, co-finanszírozva.
Az idősek információs társadalomba történő integrációja csak az erre szakosodott szervezetek és a szakmai oldal összefogásával képzelhető el. (Pl.: a nyugdíjasklubok és Idősek "Életet az éveknek" Országos Szövetsége 915 klubbal rendelkezik országszerte, mely több mint 60 ezer tagot képvisel.) Az erőfeszítések szétforgácsoltak: a lehetséges projekt másodlagos haszna a hálózatosodás.

Az első gyakorlati lépés

"Az idősek felkészítése az információs társadalom kihívására" program első célja az érintett szervezetek és szakmák releváns személyeinek továbbképzése lehet.
A továbbképzés részint megyei és körzeti továbbképző tanfolyamok tartásával, részint (ismeretterjesztő) kiadványok révén történhet. Utóbbiak egyszersmind a továbbképző rendezvények segédanyagául szolgálnak. Mind a továbbképzés, mind a kiadványok két fő témakörben nyújtanak ismereteket:
1. Az információs társadalommal kapcsolatos általános ismeretek,
2. Az idősek helyzetét, információs társadalomba való bekapcsolódásukat és integrálásuk módszereit, tapasztalatait taglaló külföldi tapasztalatok. 
A képzésben résztvevők új ismereteik révén segíthetnek az idősek információs társadalomba való beilleszkedésében, részt vehetnek a külföldi módszerek hazai adaptálásában.

Kolin Péter