Színészcsaládba született 1902. november 28-án a felvidéki Iglón: szépanyja ekhós szekéren járó színésznő, nagyanyja a kolozsvári színház büszkesége, édesanyja, Polgár Ilonka szintén erdélyi színésznő volt, nevelőapja,Neményi László a nagybányai színházat igazgatta, féltestvére, Szabó Ernő pedig a Szabó család című rádiósorozat Szabó bácsijaként lett ismert.

Fotó: Várkonyi László, MTI

A kis Lili négyévesen állt először Kolozsvárott a világot jelentő deszkákra, hatévesen már főszerepet kapott a Kis lordban. A negyedik polgári után megszökött otthonról, mert tovább akart tanulni, amire a családnak nem volt pénze. A nagymama utánament, és két pofonnal a színi pályára penderítette. Az 1920-as évektől szubrett és drámai hősnő szerepeket alakított, prózai és operett-előadásokon is fellépett több vidéki és fővárosi társulatban. A sokat foglalkoztatott színésznő minden percét a színházban töltötte, első házassága előtt Indig Ottó író egy próbáról hívta ki a mit sem sejtő menyasszonyt, aki így, jelmezben mondta ki a boldogító igent.

Neményi Lili 1933-ban a forradalmi szellemű színházújító, az 1944-ben mártírhalált halt Horváth Árpád felesége lett, akivel a vidéki operakultúra megteremtésén fáradoztak. A színésznő 1936-tól 1939-ig a debreceni színházban, férje igazgatása alatt prózai és zenés szerepek egész sorával kápráztatta el a közönséget. A Néma levente című Heltai-darabban nyújtott alakításának a szerző és a rendező Hevesi Sándor is hódoló szavakkal adózott, utóbbi egyenesen Bajor Gizivel minősítette egyenrangúnak.

Neményi Lili Debrecenben kezdett el megzenésített versekkel, dalokkal foglalkozni. Szabó Magda írónő, aki fiatal lányként látta a színpadon, később ezt írta: "Mindent tud a színpad, a dobogó és az opera e különös tündére. Számomra, ahogy tőle hallottam, úgy énekel mindörökké Mimi, még félni is tőle tanultam meg valamikor nevenincs, titokzatos varázslatoktól, az ő Vilja-dalától. S miatta értettem meg, miért bűvölte el az irodalom nagy öregjeit, és egyáltalán mi volt a sanzon..."


A fasizmus előretörésével kiszorult a színházakból, 1940-től csak munkásotthonokban, irodalmi körök műsoros estjein, kávéházakban szerepelhetett Ady Endre, József Attila megzenésített verseivel, és operaáriákkal. A második világháború után a Magyar Állami Operaházba hívta meg az új igazgató, Tóth Aladár, aki még 1937-ben látta Debrecenben, Kodály Székely fonójának első vidéki bemutatóján. (Az előadásról írt elismerő kritikáját az énekesnő évekig őrizte táskájában, ahogyan Bartók Bélától 1926-ban Kolozsvárott kapott aláírását is.) Első fellépésére 1946. november 25-én került sor, a Kodály-ünnepségeken beugróként énekelte a Leányt a Székely fonóban. Az Operaházban nagyszerű szerepek sorát kapta, mintegy húsz főszerepet alakított. Mind közül kiemelkedik a Pillangókisasszony Cso-cso-szánja, amelyet még túl a hatvanadik életévén is énekelt. Az Andrássy úti intézményben ahogy első, úgy utolsó szerepét is Kodály-műben, a Háry Jánosban kapta.

Neményi Lili az operairodalom remekeit (Bohémélet, Traviata, A Varázsfuvola, Figaro házassága, Faust) ugyanúgy repertoárján tartotta, mint az operettek primadonnaszerepeit (A víg özvegy, Csárdáskirálynő, Marica grófnő). Nagy elismerést aratott irodalmi sanzonok előadásával is, a dalokat, verseket kellemes bájjal, franciás pikantériával, kecses gráciával adta elő. A sanzonokat különösen azért szerette, mert megfogalmazása szerint a néhány perces dalokban az egész élet drámája, színe és fonákja is benne sűrűsödik. Sikerrel szerepelt külföldi színpadokon - Bécsben, Párizsban, Londonban -, turnézott az Egyesült Államokban és fellépett Pekingben is.

1970-ben a Magyar Állami Operaház magánénekeseként ment nyugdíjba. Művészetét az átélt, szuggesztív színészi játék, csiszolt énekkultúra, intelligencia jellemezte, szerencsésen társult ehhez vonzó színpadi megjelenése. A "beskatulyázhatatlan", több műfajban is maradandót alkotó művésznő partnere volt egyebek köztJávor Pál, Páger Antal, Kabos Gyula s a három Latabár - az apa és két fia. Prózai szerepeként eljátszotta Shakespeare Rómeó és Júliájának címszerepét és Csiky Gergely A nagymama című művében Szerémy grófnőt is.

Neményi Lili művészetét érdemes művész (1959), kiváló művész (1967) címmel, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982) kitüntetéssel ismerték el. Ő maga 1974-ben a debreceni Csokonai Színházban vándorserleget alapított. A magyar opera- és operett kimagasló alakja 1988. július 13-án hunyt el Budapesten.Kerényi Mária tollából még életében könyv jelent meg róla. Születése centenáriuma alkalmából egykori fővárosi lakhelyén, a Károly körúton emléktáblát avattak tiszteletére. Pesterzsébeten emlékszoba őrzi Neményi Lili és férje emlékét, ahol a színésznő Madách téri, utolsó lakhelyéből való 19. századi bútorait, zongoráját, színháztörténeti emléktárgyait, fotókat, színlapokat, kottákat, valamint a neves művészbarátok dokumentumait is kiállították.

Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma