Igen az! Ez az ünnep az, ami egy életen át kísér, s emlékeztet a gyerekkorodra, a családodra, a töltött káposzta izére, a sonka, a 3 perces tojás, a kalácsok fergeteges íz kavalkádjára, a barátaidra, az ellenségeidre, a kölnivíz pacsuli illatára, a munkatársaidra…stb.

Ezek az élmények függőek. Ahogy öregszel, egyre erőteljesebben törnek fel a lelkedből az elmúlt évek élményei… Engedj szabad folyást; s szárnyaid nőnek…

Ne tiltakozz, mert a lélek könnye megtalálja a kivezető utat s fénnyel válaszol…

 Az ünnepek nem Istenfüggőek!

 Az ő halála-feltámadása vidámságot generál? Az ember egyedül van, ám kérhet lelki vigaszt az egyetlen barátjától? Istentől! Kérni lehet, s szinte kötelező! Sonkáról, tojásról szól a vigadalom? Nem! A családról, a társadalom legkisebb egységéről. Igen, úgy gondolom, erről szólnak az ünnepek. Isten a „halálával- születésével” akarta bizonyítani, hogy az összetartozás, a szeretet minden ember életében nélkülözhetetlen! - mint az összetartozás, a béke, a hatalmas családi beszélgetések, hisz így ismerjük meg egymást, s barátainkat. Ezért halt volna meg?  Igen! A zsidók, a kiválasztott népe küldte a keresztre… Pilátusnak kiforgatták a véleményét a főpapok… inkább Barabást a bűnözőt hagyták életben, mint „királyukat”. 

Szeretem a családi ünnepeket!

Megismerhetem a lányom s a fiaim életét… egyébként nem engednek beleszólást a mindennapjaikba. Az ünnepeken, - ahogy öregszel -, úgy maradsz egyedül az emlékeiddel. Néha elmosolyodok; - mivel hallom a gyermekeim válaszát a magamnak feltett kérdésekre. Kialakul egy parázs vita, mert a nézetek nem azonosak. Mindenkinek igaza van, mert a tortát háromszázhatvan gyerek tudja körül ülni. Ha megkóstolják egyenként, minden gyermek más és más ízt érez, s a színviláguk közben kitágul, az emlékeikről fellebben a fátyol... milyen testhezálló érzés emlékezni a múltra! Én mostanában élvezem az emlékeimben való kutakodásokat. Egyes esetekben fel-meg villannak rossz-jó emlékképek. Így utólag könnyű okosnak lenni! Ám bezzeg, akkor…

Tudom, ismerem önmagam; - nem változtatnék semmin, mindent úgy tennék… mint akkor! Hiányoznak (tak) a nagy beszélgetések… nem maradt időm s talán nem is erőlködtem ebben a témában... hiba volt részemről! A változtatás már nem rajtam függ! Egy kiadós beszélgetés megváltoztatja a környezetedet, alakítja, formálja a véleményedet. A nevelési szokásaidat természetesen lehet véleményezni. A kritikai megfogalmazások, a harag, a megbántottság, egy pár évtizednyi előnyt ad a véleményezőnek… az emlékképek hangszalagjai előbb fognak bekapcsolni a lelked húrjain, mint gondolnád… itt, ebben a helyzetben nem lehetsz okos, ám még szép sem. Az élet profán helyzetei minden ember számára eltérő emlékképeket, mosolyokat varázsol a gyermekek és a szülők arcára.

Az ünnepeknek megmaradtak a varázs bonbonjai?

Lehet! Csak íz leírhatatlan ereje mosódik el. Egy elkésett, lemaradt, kimaradt beszélgetés elejtett szófoszlányaiból lehet következtetni a - beszélő- annak kulináris élményeiről. A született kistigrist is egy bizonyos életvitelig,- korig - lehet magadhoz dédelgetni, ám azt követően el kell engedned…(!) ott, abban a helyzetben, a tigris mire fog emlékezni? Talán a tested illatára… felismerne a dzsungelben…

Az ember ezt az útmutatást kapta az Isteni szenvedések láttán?

Így tette láthatóvá a fájdalmat,(!) ami belefulladt az érzelem tengerébe. Ennek nem volt értelme, mivel az ember gyarlónak született. Az elpotyogtatott könnyek, a kimorzsolt fájdalom lelki válságot okozott számukra! Talán útmutató lehetett, csak akkor és ott nem ismertük fel Jézus üzenetét? Mit akart üzenni a jövő emberének? Vérében s a fájdalom verejtékében ecettel kínálták az emberiség megmentőjét? Mikor megízlelte az ecetet, az utolsó szava így hangzott: - bevégeztetett!  A halála idejéről beszélt vagy az emberek végzetéről?  

Ő tudta (!) mi fog következni a halálával s az, azt követő századok - évezredek múlva.

Szerény véleményem: - nem akarta megváltoztatni a világot, s a benne lévő embereket, - érzelmeiket, bánataikat, örömeit - s az őket körülvevő érzelmi csapda nyújtotta lehetőséget.

Az ember szenvedni jött erre a gyönyörű bolygóra, vagy élni?

Kitől kérdezzük meg, s kit tegyünk felelőssé a tetteinkért?

Egyáltalán vannak felelősek az emberi magatartásért.

A politika, a hatalmi éhség, a korrupció, az emberi gyarlóság, a prostitúció…stb. a felelős az emberek magatartásáért?! Ezeket a negatív tényezőket már több évezrede előttünk görgetjük, mint a szarduró bogár… ez skarabeusz effektus vagy nem!

2012. április  07                                                                                         -oil-