HOVÁ TŰNTEK AZ EMBERI JOGAINK?

Még 2011.évben átírták az Alkotmányunkat. Alaptörvényt kaptunk helyette az „Oszt Jó napot” jogászoktól.

Idézet az Alaptörvény „Nemzeti hitvallás” néhány pontjából:

- Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

- Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.

- Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

- Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

Sokan úgy érzik ebben az országban ezek a gondolatok, csak papírra fektetve léteznek, de a valósággal köszönő viszonyban sincsenek.

A szociális biztonsághoz való jogokat teljesen figyelmen kívül hagyja a kormány. Például 2012.01.01.-től megszűnt a társadalombiztosítási garancia. Szociális adó módjára szedik be a 27% (volt) TB járulékot, amit a költségvetés elnyel. Régebben ezt kizárólag egészségügyi és nyugdíjkiadásokra fordíthatták, ma pedig már bármire.

Az élethez való jogunkkal, életünk végéig védelmet kellene, hogy kaphassunk, ha már megszülettünk. Azonban számos területen tapasztalható, hogy ennek nyoma sincs. Az Európai Unió tagállamaként aláírtuk az Alapvető Emberjogi, a Betegjogi, és a Szociális Chartat. Az emberi méltóság, a betegjogok, az esélyegyenlőség, a szociális biztonsághoz való jog, stb. betartása kívánni valókat hagy maga után.

Néhány idézet az Alaptörvényünkből ehhez kapcsolódóan:

II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

MEGJEGYZÉSÜNK: A születésünktől a halálunkig kiszámíthatóság és szociális biztonság kellene, hogy kísérje az életünket.

XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.

(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

MEGJEGYZÉSÜNK: A munkanélküli, vagy közmunkás családok gyermekei magukban hordozzák az esélytelenséget. Sérül az esélyegyenlőségük a fogyatékosoknak, a mozgássérülteknek, a rokkantaknak, és a roma felzárkóztatási programok sem működnek. A fogyatékkal élőknek, a rokkantaknak, és a nyugdíjasoknak esélyük sincs az állami házi-segítségnyújtás igénybevételére. Ezen a kormány most szigorít, és az anyagiak hiánya miatt idős-otthonba sem juthat be az, aki azt nem bírja megfizetni. Ezeknek az embereknek esélyük sincs az életben maradásra.

XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.

MEGJEGYZÉSÜNK: Hazánkban kb.700 ezer gyermek, napi szinten éhezik. A kormány 2015.03.01.-től a segélyezést fokozatosan megszünteti. A munkanélküli szülő a gyermeknevelés költségeit nem tudja miből fedezni. Az idős beteg, vagy rokkant szülőket a fiatalok nem tudják gondozni. Munkahelyüket nem veszíthetik el, hiszen a méltányossági ápolási díj is megszűnik. Az állami gondoskodást nem lett volna szabad kivenni az alaptörvényből, mert ma hazánkban a szociális biztonsághoz való joga több millió embernek sérül.

XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

MEGJEGYZÉSÜNK: A törvényben meghatározott támogatások olyan alacsony mértékűek, hogy abból megélni képtelenség. A rokkantaknak mindössze segélyes pénzellátásokat adnak, átlag több mint 30 évnyi munka után. A rokkant özvegyeket az orvosi felülvizsgálatokon addig minősítik vissza, míg el nem veszítik az özvegyi nyugdíjukat. A munkanélküliek mindössze 90 napig kapják a munkanélküli segélyt. Miközben, egy jól képzett munkaerő minimum 1,5 évig nem talál munkát.

XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

MEGJEGYZÉSÜNK: Magyarországon a betegek rettegnek táppénzre menni, mert elveszíthetik az állásukat. A rendkívül alulfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer pedig nem képes a testi és lelki egészségünk biztosítására. A maratoni várólisták és az ellátatlanság miatt egyre többen veszítik el életüket.

XXII. cikk (1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit, és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.

(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

MEGJEGYZÉSÜNK: A kormány jogtalanul tiltotta ki a fővárosi hajléktalanokat a közterületekről is, nemhogy hajlékot biztosítana számukra. A Kúria is, csak 2015.05.31.-vel oldja fel ezt a rendeletet. A fővárosban a kb. 1500 férőhelyes hajléktalan szállásokon képtelenek elhelyezni a több tízezer hajléktalant. A vidéki városokban is hasonló a helyzet.

Miért említjük meg hangsúlyosan az Alaptörvényünk és az Alapvető Emberi Jogokról szóló aggályainkat? Azért mert Magyarországon súlyosan sérülnek az Alapvető Emberi Jogok, miközben a kormány a külvilág felé azt hangoztatja, hogy felszámolja a szegénységet, és senkit sem hagy az út szélén. Az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rokkantak ellen olyan embertelen törvényt hoztak 2012.01.01.-től, hogy a világon nincs ilyen sehol, még a neves nyugdíjszakértők is ezt nyilatkozták.

A rendkívül megszigorított orvos-szakértői felülvizsgálatokkal a betegek több mint fele visszaminősített. Emiatt, a rokkantak olyan kevés pénzt kapnak, hogy az még az élelmezésükre sem elég.

A lakásfenntartás,- és a gyógyszerköltség kifizetésére már nem jut pénz. Ők, még segélyt sem kaphatnak. Így, még a lakásukat is elveszíthetik. Választhatnak, hogy éhen halnak, vagy megfagynak. Hol vannak az alapvető emberi jogaik ezeknek a kiszolgáltatott, súlyos betegeknek?