Népszabadság| 2012. július 8.

 Lent a mélyben született. A betevő falatért foggal, könyökkel, tíz körömmel kellett ott küzdeni. Karikás szemű, halkan köhécselő külvárosi házak, tenyérnyi nagyságú szoba, salétromot izzadó falak, mindig összezárva mással.

Aki örök életére szegénységre született, kárhozatra ítélt lélek anélkül, hogy megváltást remélhetne, s aki ember, nem nyugodhat bele a szegénység zsarnokságába” – írja Kassák. Horn Gyula nem a pénzszerzésbe, hanem a Pártba és az Eszmébe kapaszkodott. Igen, azért fogadta el sokszor a Párt és az Eszme zsarnokságát, hogy szabaduljon a szegénység zsarnoksága alól. De egész életében őszinte szegénypárti maradt.

Horn  Megmarad az örök éhség, még akkor is, ha kimászol az árnyékból. Mohón gyújtasz egyik cigarettáról a másikra. Mohón veszed kezedbe a poharat. „Évekkel ezelőtt Chaplinnek egy nyilatkozatát olvastam, melyben arról beszélt, hogy nem tud lemondani a pénzszerzésről, mert nem tudja elfelejteni gyermekkorának nyomorúságát, és páni félelem fogja el, ha arra gondol, egyszer még visszakerülhet a londoni gettóba, a koldus megaláztatásba és az éhes gyomor zsarnoksága alá.

Nem azért ígért és adott a népnek, hogy megválasszák, hanem mert beléivódott, hogy a lent lévőknek adni, adni és még egyszer adni kell. Született kommunista. Bizonyosan hívő kommunista volt ifjúként – lehetett-e más? Ha nem jön 1945, ha nem következik be az úri Magyarország bukása, Hornból nem lesz senki és semmi. Egyike a névtelen melós fiúknak, a nagypofájúságáért megrendszabályozott senkiknek, akinek soha nem derül ki a tehetsége.

Hitt a szegények fölemelkedésében. Hitt a munkások hatalmában. Hitt a Szovjetunióban. De ez a kis emberke a belső szemével mégis jól látta a kommunizmus mögötti tájékot.

Leltárba vette a rosztovi nyomorúságot. Gyakorlatiasan helyére tette a rákosista való világot. Horn sose volt reformkommunista. Pragmatikus munkás-kommunista volt – Kádár, Gomulka, Tito fiatalabb és tanultabb változata. Tele közösségi, osztály-magabiztossággal és egyéni kisebbrendűségi érzéssel.

Kommunistaságát elveszítette, de két leninista elvet megőrzött: mindig kell egy élcsapat, amely megmondja, hogy merre menjünk, s realista módon a „konkrét helyzet konkrét elemzéséből” kell kiindulni. Második megszületés. A kádárista kommunista Horn valamikor a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején meghalt és megszületett a posztkádári szocialista Horn Gyula.

A realista Horn a pangó brezsnyevscsina szovjet birodalmán észlelte a betegség, majd a haldoklás jeleit. Ellenzéknél és a szovjet haldoklással együtt halódó Kádárnál előbb értette meg, hogy a Szovjetunió a világpolitikai játszmát elvesztette a Nyugattal és Kínával szemben. És akkor Horn, többekkel együtt, mindent megtett, hogy menekülőutat építsen Magyarország számára a világ felé.

A szellemét vesztett Kádárral szemben megtalálta új eszményét és pártját, Willy Brandtot és a német szociáldemokráciát. Kidobta csónakjából a kommunizmus és a Moszkvához alkalmazkodás nehezékét, és irányt vett a szociális állam Európája felé. Nem volt gorbacsovista. A rendszerváltás előtti évtizedben Moszkvától egyedül a békés elválást igényelte. Szilárd meggyőződésévé vált, hogy magyar érdek távolodni a hanyatló birodalomtól, és nyitni a világ felé.

Nem volt stratéga, de kiváló taktikus. Nem ő találta ki az egyensúlyozás és a nyitás lépéseit, de remekül vitte át őket a gyakorlatba. Született politikus. Rókának született. Tudja, hogyan kell vadászni, zsákmányt szerezni. De tisztában van azzal, hogy maga is üldözött vad, rá is vadásznak.

Amikor a hajtók és a vadászok minden oldalról hajszolták a szocialistákat 1990 után, Horn állóképessége, szervezési fáradhatatlansága és társadalmi érzékenysége nem egyszerűen megmentette az MSZP-t, de az abszolút többséghez segítette. Megvetett, gettósított pártból és szavazótáborból csinált koalíció- és kormányképes erőt. Elsőként mutatott példát arra, hogyan kell kisebbségből demokratikus módon többségbe kerülni.

És bár stílusa mindig erőszakos és diktatórikus volt, de mégis úgy kormányozta a pártot, hogy benne áramlatok, eszmék, személyiségek különbözősége megmaradhatott. A szavazók úgy szavazhattak az MSZP-re, hogy benne ott vitázott Horn, Nyers, Békesi, Csehák, Kovács, Vitányi és a reformkörösök.

Nem szerette a liberálisokat, de megkötötte az érdekházasságot. Horn a nyolcvanas években megtanulta a nyugati partnerektől és a Németh-kormánytól a teljesítmény és a minőség tiszteletét. A kádári elv: vedd magad körül hozzád lojális hülyékkel és gazemberekkel, Hornnál nem élt. Gyűlölte, ha ellentmondtak neki, ordított, káromkodott, de élvezte a tehetségesek és okosak társaságát. Kormányában a hozzáértés adta meg a súlyt.

A hatalom és népszerűség átka. ’94 tavaszán nemcsak megnyerte a választásokat, de megmenekült a halál torkából. A hatalom, a népszerűség és az élet eufóriája egyszerre töltötte el. Minden lehetséges. „Két éve még senki se hitt benne, rajtam kívül, és most kétharmaddal kormányzunk!”

„Feküdtem az országút szélén, és még az orvosok se gondolták, hogy újra ember lesz belőlem – itt vagyok!” De nem volt minden lehetséges. Horn, kormányzásának első nyolc hónapja alatt szinte minden hibát elkövetett, amit el lehet követni. Taktikailag és technikailag mindent tudott a kormányzásról, de stratégiailag semmit. A csőd szélére, a teljes nemzetközi elszigeteltségbe taszította az országot. A született politikus az ország és a maga hangulatát figyelte, és az aranyló őszben nem figyelte, hogy közeledik a zord tél, hogy nem az öreg Karaké az erdő és a mező.

De beszorítva és megsebezve Bokrost és Surányit választotta. Belement a korábbi politikájával tökéletesen ellentétes politikába. Értette-e az új politikát? Vajon Brandt értette-e Schmidtet? Őszintén támogatta-e a Bokros-csomagot? Megtette és helyesen tette. Az öreg Karak már ’95 tavaszán elvérzett politikailag.

Jobban kormányzott, de rosszabbul politizált. Soha többé nem tudta visszaszerezni választói, a külföld bizalmát, sőt önbizalmát se. Elvesztette magát. Az erdő már nem volt az ő erdeje. Keleti demokrata. A nyugati demokrata első gondolata a dialógus, a vita, a kiegyezés és végső kétségbeesésében, tanácstalanságában fordul erőszakos eszközökhöz. A keleti demokrata első gondolata, reakciója az erőszak, és kemény belső küzdelemmel fogja vissza magát, kezd mégis tárgyalni, próbál megállapodni.

Hornt egész élete a gyors és kategorikus döntésekhez szoktatta, a barát–ellenség viszony azonnali felismeréséhez, a barát jutalmazásához, az ellenség eltiprásához. Emelt ököl és csak utána nyitott tenyér. Előbb ordít, parancsol, és csak utána gondolkodik.

De gondolkodik. Érzésdiktátor, gondolkodó demokrata. Horn legfontosabb belső felismerése, hogy a demokratikus civilizáció hatékonyabb, mint a diktatórikus barbárság. Saját tapasztalataiból értette meg, hogy mit sem ér erő és akarat – mindig lesz még nagyobb erő, még könyörtelenebb akarat –, a vita és a megállapodás jobb és hatékonyabb. Horn tudott alkudni. Kétharmaddal eltaposhatta volna a magyar demokrácia sarjadó intézményeit. Nem tette. Nem azért, mert gyenge volt. Nem azért, mert tartott a demokráciát védők kemény ellenállásától.

Horn talán nem szerette az alkotmányos intézményeket, nem kedvelte a kisgazda és a fideszes ellenzéket – bár a lehető legkedélyesebb viszonyban volt mind Torgyán Józseffel,mind Orbán Viktorral –, de együtt élt velük. Ideges volt tőlük, mint a nyakkendőkötéstől, a cigaretta vagy az ital hiányától.

De tudta, hogy az embert az teszi emberré, a politikust politikussá, ha fékezi a szenvedélyeit. Persze csalt, akár a teniszben, átlépte a vonalat, fenyegetett, kirúgott, mert demokrata, de keleti. „Az a szabadság, amely csak a kormány hívei, csak egy párt tagjai számára szabadság – akármilyen sokan vannak is –, nem szabadság.

A szabadság mindig csak a másképp gondolkodók szabadsága” – írta Rosa Luxemburg a bolsevik forradalom kapcsán. Hornnal kormányzásának harmadik hónapjában sikerült összevesznem, és sorra írtam róla a kritikusnál kritikusabb cikkeket.

S bár veresége után azt nyilatkozta, hogy a katolikus egyháznak, Tamás Ervinnek és nekem köszönhette bukását, kormányzása alatt soha nem kellett attól tartanom, hogy hatóságokat küld rám, vagy megpróbál kitiltatni a sajtóból. Kormányzásával sokat ártott, de még többet használt. Jó irányba ment rosszul, most rossz irányba megyünk jól.

Őszinte populista. Kisember-politikus. Úgy ismeri a homo kadaricust, a kádári kisembert, mint a tenyerét. Tudja vágyait, osztja sérelmeit, átérzi düheit, előtte kimondja dicsekvéseit és nosztalgiáit. Nyelvét anyanyelvként beszéli. Otthona az ő otthona.

Ugyanúgy idegenkedik a gazdasági, a média- és a szellemi elitektől, mint a lakótelepi kőműves Béla és felesége, az ápolónő Juli. Az urakat és hölgyeket, sőt saját elvtársainkat becsapni szabad, sőt néha kötelesség, de a kisembert, a népet átverni disznóság.

Hisz a világ önazonosságában, ahol minden az, aminek látszik, a kenyér kenyér, a krumplileves krumplileves, a biztonság biztonság. Ha dolgozol, boldogulsz. Ez a kétszer kettő józansága, amely nem talál helyet Einstein relativitáselméletének a világban. Érzelmileg értettem, de minden nagyhangú vagy intrikus politikai tette ízlésem ellen való volt. Évek óta magában él. Az angyalok hallgatag szolgálatra rendelték ezt az örök mozgó, beszélő embert. Világa éjkék, ágyneműfehér. Politikai fejfáján tiszta, arany betűkkel: élt 1979–1997. Ez jó munka volt. A játszmát megnyerte.

                                                                                                                   Lengyel László

Saját hozzáfűzés:   Azzal,hogy talpraállította az MSZP-t és kormányzásra jutatta,megmentette a demokráciát,minden erényével és bünével együtt.Mert akik ma nagy hangon ordítoznak,neki és kormányának köszönhetik,hogy ma a parlamentben adhatják elő,általuk is bevallottan antidemokratikus elméleteiket."Vona jobbikos évadnyitő beszéde."Mert ha Csurkát a MIÉP "vezérét a hülye szőnoklataival az állítőlagos diktatórikus MSZP kormányával elhallgattatta volna az állítólag "diktatórikus" eszközeivel,akkor ma Vona is csak a Szél Kálmán téren szónokolhatna,előrángatva,és

keblére ölelve egy koszlott csövest,ahogy ezt a MIÉP aktivistái tették akkoriban.

                                                                                                                                                  H:E: