Lesznek akik különböző indíttatásból cáfolni akarják a soraimat,de azoknak üzenem,hogy a csedőrpofon semmiben nem különbözött a rendőrpofontól.
A dolog érdekessége, ha szó esik a Horthy korszakról,többnyire falu helyen,a beszélgetés vezérmotívuma,főként idősebbeknél, a feltétlen rend , fegyelem,és tekintély tisztelet.Kedélyes beszélgetések közben,számtalanszor elhangzik;az én időmben ha ezt tettem volna,ha ezt meg mertem volna kérdezni,vagy mertem volna mondani,apámtól,a tanítótól,a tiszitöl, akkorát kaptam volna,hogy ma is kóvályognék tőle.Ha kissé idősebb korra vezet át az elbeszélések fonala,a tekintély legfőbb alanya a csendőr,akinek legtöbbet emlegetett eszköze a puskatus,és a hatalmas csendőr pofon,amire még meglett korúak is emlékeznek.Mondom falu helyen.És hát az ország lakosságának jelentős része,akkoriban ott élt.Most nem beszélek,holmi politikai,gazdasági,és más fennkölt dolgokról,mert azok az "intelligencia dolgai" voltak.A paraszt dolga a megélhetés a nagybetűs megélhetés volt,a többit megmondta a gazda tiszt,a jegyző,és a felsőbbség ,és ezeket a szavakat még ma is elkomolyodva szinte alázatosan mondják ki az abban a korban felnőtt öregek.
És legyünk őszinték,mi volt annak a korszaknak eszmei fonala?Amit a fent említett eszközökkel sikerült is beleverni,kitörölhetetlenül belenevelni az ország többségébe.Mint ami most,a nagy hangon ordítozó"szobrokat" állítgató bakancsos,egyenruhás,"hazzaffyasch"és nézeteiket skandálva kiabáló,agresszivitástól sem tartózkodó,eszméiket műkönnyes siratókba csomagoló társulatnak,akikhez bizony sunyi mentegető érvekkel csatlakozott az ország életét irányítók egy jelentős része is.
Azok akik így nőttek fel,és akik örökölték az elmúlt hatvan évben ,az elmúlt kor,"szent igazságait"szinte egy az egyben nagyon csekély változással továbbvitt "hagyományait" ,ám a rendszerváltás során mindent megtettek,hogy ez a csekély változás is kitörlődjék,a mások jól felfogott érdekében,az emberek fejéből,az önálló véleményalkotás,és annak kimondására való hajlam.Most csodálkozunk,hogy kevés kivétellel,megtapsolják a szónokokat,és nem mondják,hogy emberek ez már volt!Ennek isszuk a következményeit!Hisz mi emlékszünk a baromi csendőrpofonokra,a deportáltaknak félős szánakozással vitt pár falat kenyér,és bögre víz puskatussal kézből
kiverésére.Ez nem kell!!
De nem merjük mondani,mert félünk.Én is.Mert még mindíg vannak akiktől lehet is.És a hallgatást akik randalírozásaikkal igyekeznek félelmet kelteni,nagy hangon próbálják a maguk igazságának kikiáltani,hisz nem tiltakozik senki sem.
Hedrich Ernő
Kapcsolódó hírek:
Termékenységi politika
Élethossz...
'Nem hagyhatjuk, hogy Orbánék Ázsiába deportálják Magyarországot!'
Chicago Times irta Magyarországról