A Duna-delta

Románia 1990-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez: ennek első eredményeként a Duna-delta természeti értékei, a vidék biológiai sokfélesége védelem alá került.
A Fekete-tengerbe ömlő Duna Európa második legnagyobb és legjobb állapotban megőrzött folyótorkolatát alkotja. A hatalmas természetvédelmi terület keskeny csatornák által egymásba kapcsolódó, számos édesvizű tavát nagy kiterjedésű növénytakaró borítja. Ez kontinensünk legnagyobb egybefüggő mocsárvidéke, és a Volga-delta mögött a második legnagyobb deltatorkolata. Itt található a világ egyik leghatalmasabb úszó nádszigete. A vízi világ több mint 300 madárfajából 176 itt is költ: kormoránok, kárókatonák, fehér pelikánok és borzas gödények lakják be a területet.

 Erdély erődtemplomos falvai

1993-ban Románia építészeti értékei is helyet kaptak a világörökségi listán. Erdély erődtemplomos falvai színes képet festenek a terület déli vidékének kultúrájáról. A listán szereplő, erdélyi szászok által alapított hét falu különleges elrendezéssel és sajátos közösségformáló kultúrával rendelkezik, amely a középkortól a mai napig fennmaradt. A falu legfontosabb épülete, a vártemplom, mindig a település központjában helyezkedik el. A templomok a 13. és 16 század között jellemző építészeti stílusokról nyújtanak képet.

Horezu-kolostor

Míg a szászok kultúráját az erődtemplomok reprezentálják, addig a román történelemhez a Horezu-kolostor vezet közelebb bennünket. A kolostort 1690-ben Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem alapította. A három évvel később elkészült épület kiválóan példázza az uralkodóról elnevezett stílust, a velencei reneszánsz és a bizánci építészet szintézisét. A kolostor középpontjában álló, fallal körülvett templomot és a körülötte elhelyezkedő többi épületet is a Szent Antalról elnevezett, betegápoló antonita rend előírásai szerint alakították ki. A kolostor épületeinek elrendezése az északnyugati tengelyen szimmetrikus, a melléképületek pontos keresztet formáznak. A román nevezetesség elsősorban egyszerű, letisztult építészeti stílusáról, aprólékosan kidolgozott faragványairól, fogadalmi portréiról és festményeiről ismert. A jelentős kulturális központnak számító kolostor 18. században alapított freskó- és ikonfestő iskolája a Balkán egész területén híressé vált.

   Észak-Moldva templomai

Ugyancsak egyedülálló az észak-moldvai Suceva környékén található hét templom, amelyek festett külső falait a bizánci művészet remekműveinek tekintett 15. és 16. századi freskók díszítik. A templomok homlokzatán teljes freskóciklusok láthatók. A festmények kompozíciója és a felhasznált színek teljes harmóniában állnak a környező tájjal. A III. (Nagy) István moldvai fejedelem által alapított voroneti kolostor Szent György-templomának szentélyét 1488 és 1496 között festették, az előcsarnokot 1552-ben. A külső csarnok falait és boltozatát a szentek naptárának 365 jelente díszíti. A külső falfreskók hagyományos bibliai történeteket ábrázolnak, a nyugati falon például az utolsó ítélet jelenteteit látni.

   Dáciai erődítmények az Orăştie-hegyekben

A terület ókori kultúráját idézik a Kr. e. és Kr. u. 1. század között épült, dák fennhatóság alá tartozó erődök. A leletek a katonai és a kultikus építészet szokatlan ötvözetét mutatják, melyben az antik világ építészeti koncepciói keverednek az európai kései vaskor technikáival. A dákok a Kárpátok és az Al-Duna közötti területek középső és nyugati részeit lakták. Civilizációjuk tipikusan vaskori kultúra volt: földet műveltek, állatokat tartottak, halásztak, fémeket munkáltak meg, és a görög-római világgal kereskedtek. A Dák Királyság központját alkotó hat erődöt a Kr. u. 2. században vették be a rómaiak. A mesés környezetben, jó állapotban konzerválódott építménymaradványok egy erős és virágzó kultúra figyelemre méltó tanúi.

   Segesvár történelmi központja

A 13. században szász iparosok és kereskedők által alapított, a magyar történelemben is fontos szerepet játszó Segesvár a középkori erődített városok jellegzetes példája. Történelmi belvárosa a meredek hegy fennsíkjára épített fellegvárból és a már lankásabb, erdős hegyoldalra épített alsóvárosokból áll. A 19. századi városbővítéstől eltekintve a város megőrizte középkori jellegét, szűk utcáinak kavalkádját. Sok háznak még ma is eredeti elrendezése látható: a dongaboltozatos pince felett, a földszinten üzlethelyiséget, míg az első emeleten lakószobákat alakítottak ki. A fellegvárat erődfal veszi körül, 14 tornyából 9 ma is áll. A városközpont három terének domináns eleme az Óratorony, amely az alsóvárost a felsővárossal összekötő lépcsőt is védi.

   Máramaros fatemplomai

Máramaros megyében 93 fatemplom szerepel a történelmi műemlékek listáján mint műépítészeti érték. Közülük a következő nyolc áll az UNESCO védelme alatt: a barcánfalvi, a budfalvi, a deszei, a jódi, a nyárfási, a sajómezői, a rogozi és a dióshalmi. A templomok igazi jellegzetessége a karcsú, sudár torony, az emeletes tetőszerkezet, a fagerendákból készült épületváz, amelynek tölgy- vagy fenyőfából készült elemeit kizárólag faszögekkel rögzítik össze.
A máramarosi fatemplomok az ortodox építészeti hagyomány és a gótika találkozásának különleges népi termékei, amelyek fejlett mesterségbeli tudásról tanúskodnak.

 Még több különleges kulturális kincs!