A hagyományoknak megfelelően immáron 15. alkalommal értékelte a miniszterelnök hazánk teljesítményét. Bár épp a tegnapi napon hozta nyilvánosságra az Európai Unió, hogy nem bízik a magyar hiánycél 3 százalék alatti tartásában, illetve az 1 százalékos gazdasági növekedésben, az évértékelő a “Magyarország jobban teljesít” címet kapta.

Megszokhattuk már, hogy az évértékelő hálás műfaj: a beszéd ezúttal is bővelkedett az ígéretekben és a hantákban egyaránt. Ha nem osztottuk volna már ki épp Orbán Viktornak a február havi Pinokkió-díjunkat, most egészen biztosan megkapta volna.

"Lehet, hogy 2012 valóban a felemelkedés éve lesz?"

Orbán Viktor tavalyi évértékelőjében mondta azt, hogy “2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás esztendeje, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz”. Azt már most biztosan tudjuk, 2012 nem az elrugaszkodás, hanem a recesszió éve volt. Olyannyira, hogy ilyen mértékű gazdasági mélyrepülést nem sikerült produkálni 2009 óta. 

Bár mi is örülnénk neki, ha az idei év már gazdasági növekedéssel járna, de erre semmiféle garanciát nem látunk. Sőt, az Európai Unió is - 0.1 százalékos gazdasági csökkenéssel számol hazánk esetében a 2013-as évre. No persze a kormányfő szerint ezek “az éppen aktuális előrejelzések” ne zavarjanak meg minket.

"Magyarország ma jobban teljesít, mint korábban, és eredményesebb a válság kezelésében, mint a legtöbb európai ország. Ez Magyarország sikere."

Valójában - sajnos - mindössze három ország, Ciprus, Portugália és Görögország teljesít rosszabbul, mint hazánk. Sőt, ha a szűkebb régióra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország messze lemaradt a régiós országtól és szégyenpadra kerültünk a gazdasági növekedésben.

Összességében kijelenthető, hogy magyar gazdaság 2012-ben katasztrofális évet zárt, és a gazdaság összes komponense rosszul teljesített. Hiába az egykulcsos adó, a belső fogyasztás visszaesett, ami nem meglepő, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek egyáltalán nem jártak jól az adóátalakítással, a magas infláció pedig bedarálta a nettó béreket tavaly - a magas infláció részben az indirekt adóemelésekkel magyarázható, és ez a gyakorlatban is látható, hiszen a januári árszínvonal-növekedés mindösszesen 3,7 százalék volt, mert az adóemelések hatásai kifutottak 2013-ra.

"2012-ben 90300 gyermek jött világra, 2251-gyel több mint egy évvel korábban [...], ez pedig a gyerek és családvédelmi intézkedéseknek köszönhető."

Nos, elég csak az alábbi ábrára tekinteni, és könnyen egyértelmű lesz, hogy ez mekkora csúsztatás. Egyrészt az elmúlt évtizetedkben tavaly született a legkevesebb gyermek - így önmagában az nem jelent semmit, hogy idén némileg több. Másrészt a demográfiaia folyamatokat évek trendjeivel szokás mérni, és egy intézkedésre visszavezetni lehetetlenség - mert enné sokkal összetettebb folyamatokról van szó.

"2013 januárjától minden magyar háztartásban 10 százalékkal kevesebbet kell fizetni a gázért, a villanyáramért és a távhőért."

Valóban, a kormány 2012 decemberében megígérte és az év elején bevezette a 10 százalékos rezsicsökkentést. Ez egyaránt érinti az elektromos áram, a földgáz és távhő árát.

A miniszterelnök csak azt hallgatja el, hogy a  lakosság ettől még nem lélegezhet fel, hiszen a mesterséges hatósági árszabályozásnak komoly következményei lehetnek, és nem csak a következő években, hanem már idén is. A rezsicsökkentés az országgyűlési választás előtt jó PR-fogásnak tűnik, azonban a többszörös áthárításoknak és a minőség romlásnak köszönhetően végül mégis a lakosság fog rosszul járni. 

A folyamat szinte teljes egészében a bankadóhoz hasonlít, amelyről hiába kommunikálja azt a kormány, hogy nem hárítják át, egy részét mégis a lakosság fizeti meg a magasabb számladíjakon keresztül. Ráadásul a lakossági csökkentés áthárítása a cégekre már meg is kezdődött, például Debrecenben, ahol a szennyvíz megemelkedett ára miatt egy átlagos középcégnek akár 1-2 munkást is ki kell rúgnia.

A hitelezési rendszer összeomlása és ezen keresztül a beruházások csökkenése pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a folyamathoz, amely könnyen lejátszódhat majd az energia szektorban is a következő években.

"Magyarország jobban teljesít az érdekérvényesítésben, mint 2010 előtt. Uniós csatlakozásunk óta még nem tudtunk annyi forrást kiharcolni magunknak az Unió költségvetéséből, mint most."

Igaz, hogy a 2012-es állásponthoz képest Magyarország komoly eredményeket tudott elérni, az eredetileg tervezett 30 százalékos csökkenéshez képest, mindösszesen 9 százalékkal csökkent a hazánknak járó támogatások mértéke. Míg a mostani költségvetési ciklusban 22,6 milliárd euró jár Magyarországnak - 2005-ben jelentős sikereket tudott elérni a kormány -, addig a 2014-ben kezdődőben 20,4 milliárd eurót fog tartalmazni a kohéziós boríték. Reálértéken számolva ez 25 százalékos csökkenést jelent, ami már komoly visszaesésnek számít. Így némileg nehezen értelmezhető Orbán Viktor azon kijelentése, hogy Magyarországnak több pénzt ítélt oda az EU, mint a mostani ciklusban - főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy árkiigazításoknak köszönhetően a mostani összeg 25,7 milliárd euróra emelkedett.

"Hazánk 2012-ben is csökkentette adósságát."

Az MNB legfrissebb statisztikája szerint az államadósság 2012. december végén 79 százalékon állt, pontosabban ezen a szinten stagnált. Hiába ugyanis a megszorító politika, az unortodox gazdasági növekedés -  közismertebb nevén: recesszió – miatt nem tud csökkenni a mutató. A kormány zászlajára tűzte az államadósság elleni harcot, de azzal, hogy mindent ennek rendel alá, a megtakarításainkat és növekedésünket áldozza be. Ráadásul a kormány elmúlt 3 éve nem csökkenő államadósság mellett folyamatosan csökkenő GDP-t mutat. Ironikusan, épp az államadósság elleni rögeszmés harc vezet az államadósság növekedéséhez.

A hétfőn publikált adatok alapján mi úgy számolunk, hogy 2013 első negyedévének végére a GDP 2,5 százalékával nő majd az adósság. Biztonsággal kijelenthetjük,hogy ezt a háborút elvesztettük. 1-2 százalékos államadósság csökkenést elérni több mint 10 százaléknyi megtakarítás elvételével a legnagyobb hozzá nem értésről tanúskodik.

"A közfoglalkoztatottak átlagkeresete minden ellenkező híresztelésekkel szemben meghaladta a 73 ezer forintot."

Ez igaz, csak épp a miniszterelnök ügyesen összemosta a nettót a bruttóval: a 73 ezer 200 forintos átlagos bér bruttó kereset, amiből a közmunkás kezébe nettó 47 ezer 946 forint kerül, a maradék 25 ezer 254 forint az államkasszába folyik be.

"Az átlagos kereset elérte a 223 ezer forintot."

A Központi Statisztikai Hivatal csütörtökön frissített adatai szerint a nemzetgazdasági bruttó átlagbér 2012-ben valóban 222 ezer 990 forint volt, de a nettó bér csak 144 ezer 040 forint, nagyjából háromezerrel több, mint 2011-ben. A magas infláció miatt azonban a bérek értéke 2012 első három negyedévében átlagosan 3,6 százalékkal csökkent. Ezt csak kismértékben enyhítette a családi adókedvezmény: a három vagy több gyermekesek reálbére csak 2,7 százalékkal csökkent.

"A kormányváltás óta 3500-zal több a rendőr."

Nem tudjuk honnan tud ilyen pontos adatot Orbán Viktor, mivel azt sem a BM, sem az ORFK nem tudja. A hivatásos szolgálati viszonyban állók – tehát a valódi rendőrök – létszáma 2008 és 2010 közt 33 ezer 784 és 32 ezer 298 körül mozgott, míg tavaly mintegy 34 ezren voltak. A létszám feltöltése érdekében rövid képzés után szolgálatba állhatnak az úgynevezett próbaidős rendőrök. Az iskolarendszeren kívüli szakképzést 2011. február 1-jén hirdették meg először, erre 5160-an jelentkeztek. Közülük 900-an lettek próbaidősök és objektumőr-kísérő rész-szakképesítést szereztek, de a rendőrség állományába csak 778 főt véglegesítettek az elmúlt évben. A tavaly meghirdetett képzésre jelentkezők közül 539-an lettek próbaidős rendőrök.

A tények ugyan makacs dolgok, a miniszterelnök azonban a jövőre nézve továbbra is rendkívül optimista.

Ígérete szerint - a következő 20 évben - “megszüntetjük az ország külső pénzügyi függését, megszüntetjük Magyarország energia függőségét, mindenkit kihozunk (pontosabban kisegítünk) a deviza adósságból, megállítjuk a népesség fogyását, mindenki talál majd itthon munkát, aki itthon kíván majd dolgozni, a magyar gazdaság versenyképességét a világ 30 legjobbja közé visszük, az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a némettel, a pénz az energia és az információ költségszintje a hazai vállalkozások számára alacsonyabb lesz versenytársaink költségszintjénél, 10 ezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk felépíteni, 15-20 regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez.

Közben a nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük majd az államadósságot. Innovációra és kutatásra fordítjuk majd a nemzeti össztermék 4-5 százalékát. Több egyetemünket is bevisszük a világ 200 legjobb egyeteme közé. Kultúra, tudomány, zene és sport területén népességszámunknál jóval tekintélyesebb helyezést érünk majd el, ismét kultúrnemzet leszünk. Világnemzetet építünk. Mindennek eredményeképpen a magyar családok életszínvonala meghaladja majd az európai átlagot.”

Ez tehát a mesterterv. Mi csak annyit fűznénk hozzá: Isten hozta Tündérországban miniszterelnök úr!