Mester Ákos írása Orbán kesztyűbábjai Háttal Európának    „Ön most gyárilag alpári, vagy ez egy szerep?” – kérdezi Kálmán Olga Deutsch Tamást, akiből ömlik a szó megállíthatatlanul, és képtelen megérteni, hogy nem használhat kocsmai hangot a Twitteren sem, mert – bármilyen sajnálatos is ez – ő Magyarország egyik konzervatív (?) képviselője az Európai Parlamentben.

„Nem szégyelli, hogy nyilvános fórumokon ilyeneket ír?” – pirit rá kicsit tanítónénisen az ATV műsorvezetője, aki aztán ámulhat az elhadart válaszon, amely egyéb hablatyolások mellett így szól: „Nem. Annál az egyszerű oknál fogva, mert még egyszer mondom, teljesen hiteltelen, amikor van egy beszédszituáció, és most még egyszer mondom, mert tisztában vagyok azzal, hogy a hétköznapi beszélt nyelv az nagyon sokfajta stíluselemből tevődik össze, a televízióműsor stílusa az nem engedi meg, de amikor az ember egy erősen érzelemittas, most akkor önt fogom idézni, nehogy azt gondolja, hogy én finomkodni akarok, káromkodásnak minősíthető kifejezéssel ad valaki hangot a maga elégedettségének vagy csalódottságának, meglepettségének, indulatának, örömének, bánatának.” Mindezt egyetlen szuszra, lélegzetvétel és szemrebbenés nélkül adja elő a Fidesz dumavirtuóza, majd elégedetten hozzáteszi: „Van ilyen.”

Ilyen nincs – csóválja fejét a tévénéző, ám a beszélgetésnek nevezett gyógypedagógiai gyakorlat még jó negyedóráig folytatódik, mintha fontos lenne, hogy pártjának neveletlen fenegyereke a világhálón is viselkedjen úgy, ahogyan az méltó „egy polgári erő képviselőjéhez”. (Idézet Lázár Jánostól, aki egy interjúban ugyancsak szóvá tette eszmetársának „alpári stílusát”.)

A magam részéről híve vagyok annak, hogy az úgynevezett másik oldal elemzőit, politikusait vagy szellemi reprezentánsait is meghívja beszélgetésre, vitára vagy csak szórakoztató csevegésre a nem éppen elfogultan kormánypárti tévécsatorna, de bizonyos interjúkat lehetne rövidre fogni. A példánál maradva:

– Ön ezeket a trágár kiszólásokat viccesnek tartja?
– Igen.
– Szellemesnek?
– Igen.
– Nincs ez ellentmondásban a konzervatív eszménnyel és ízléssel?
– Nincs.
– Az európai viselkedéskultúrával?
– Azzal sem.
– Köszönöm az interjút.

Komolytalankodom, persze. Gondolatkísérletem csupán arról szól: mi lenne, ha nem pazarolnánk a drága műsoridőt politikai fajankókra és olyan alakokra, mint „dajcstomi”.

Vannak ugyanis fontosabb témák. Ugyanebben a műsorban megszólalt például Róna Péter közgazdászprofesszor, aki a kormányzati ámokfutást elemezve így foglalta össze, hogy mit történt az elmúlt hetekben: „A pénzpiac, a politika, az Európai Unió tudomásul vette, hogy az Orbán-kormány – széles körű társadalmi támogatással – úgy döntött, hogy mi mégsem akarunk Európához csatlakozni. Nem akarjuk az európai értékeket magunkévá tenni... Mi másképp értelmezzük a bírói függetlenséget, mint Európa, másképp értelmezzük a sajtószabadságot... Mi másképp értelmezzük azt, hogy miből áll egy alkotmány... hogy miből áll egy független nemzeti bank... mi úgy véljük, hogy nekünk van igazunk, és Európa téved.”

Elég dermesztő. Annál is inkább, mivel Róna professzor nem az a hebehurgya, ugribugri, rögtönző típus, aki összevissza beszél mindenfélét, ami épp az eszébe jut; nyugalma végtelen, információi naprakészek, kicsit tájékozottabb a világ gazdasági folyamatairól, mint mondjuk az Orbán öltönyét, nyakkendőjét és rögeszméit hordó Matolcsy György.

Róna Péter azt közli velünk, Nyugaton kialakult egy olyan vélemény, hogy Orbán Viktor nem akar Európához csatlakozni, külön utat akar járni, és ebben a szándékában nagyon széles körű társadalmi támogatottságot élvez. „Hiszen továbbra is a Fidesznek van a legnagyobb támogatottsága, nagyobb, mint az összes... ellenzéki pártnak, és ha hozzátesszük a Jobbikot is, akkor ez a támogatottság óriási... Ha tehát európai szemmel nézzük a kérdést, akkor... Magyarország ismét Koppány országává vált, és ma már nem Szent István országa.”

Később így folytatja: a magyar társadalom nem veszi komolyan a bírói függetlenséget, a sajtószabadságot, azt a demokráciaellenes dokumentumot, amelyet most alaptörvénynek hívunk. Nemcsak az IMF-hitelszerződésről van szó, hanem arról, hogy Magyarország hátat fordított az Európai Uniónak. „Én európai, baloldali keresztény ember vagyok. Én szeretem Európát, szeretem a kereszténységét... nagyra becsülöm, mélységesen értékelem Szent Istvánt, és nem szeretem Koppányt... Az én világom Európa. Magyarország, úgy tűnik, a másik irányba akar nyitni, mint ahogy azt a miniszterelnök el is mondta... Itt nem a magyar kormányról van szó... A probléma az, hogy a Nyugat nem kívánja a magyar társadalomnak megmondani, hogy milyen kormányt válasszon. Ha a magyar társadalomnak ez a kormány jó – és úgy tűnik, hogy jó –, akkor legyen neki.”

A máskor oly szavakész Kálmán Olgának szinte elakad a lélegzete. Még ahhoz is kell neki néhány másodperc, hogy alig hallhatóan megszólaljon: „Értem. Köszönöm szépen, hogy itt volt.”

Én is értem. Mindannyian értjük. Csak Orbán és társasága nem érti, hogy az IMF-hitel folyósítása vagy visszatartása miként függ össze a magyar kormány arroganciájával, önkényuralmi törekvéseivel. „Egyetlen centet sem szabadna folyósítani, amíg a szégyenteljes alkotmány érvényben marad” – írja a londoni The Times, amit dühödten idéz a jobbszéli Magyar Hírlapban az izompublicista, a miniszterelnök kebelbarátja. Bayer Zsolt így reagál: „Tényleg? Hát akkor ne folyósítsatok, ti szerencsétlen, beteg idióták. Úgyis minden újabb kölcsön egy adósságátütemezés, nem igaz? Az egész rendszer alapjaiban rothadt széjjel, az egész rendszer az újabb és újabb hitelek felvételétől függ, az egész rendszer egy mocskos pilótajáték, csak ti, szerencsétlen hülyék, ott a Timesnál még nem vettétek észre.”

Bayer írása a hazai szerencsétlen hülyékről is szól, a „Nagy Operaházi Tüntetésről”, arról, hogy a tüntetők milyen hazugságokat ordibáltak a mikrofonba. Az epeömlés így zárul: „...lassan itt az idő, hogy kivonulunk az utcára száz- vagy sok százezren. A kormány mellett. Nem mintha nem volna kritikánk, de amit ezzel a kormánnyal művelnek idehaza és külföldön a Sátán kutyái, az egész egyszerűen tűrhetetlen.”

Csak azt kívánom jelezni: Deutsch brutális beszólásai a Twitteren, Bayer őrjöngései a Magyar Hírlapban azonos stílusjegyeket mutatnak. Van, aki Orbán kesztyűbábjait mulatságosnak tartja, mások ijesztőnek, és van, aki egyszerűen csak undorítónak. Nincs vitám senkivel. De engem is inkább az érdekel, amin Róna Péter és Kálmán Olga közösen tűnődött abban az interjúban, és ami most az egész országot foglalkoztatja: „Mi lesz itt? Mi lesz a devizahitelünkkel? Mi lesz a megtakarított pénzünkkel? Mi lesz a házunk rezsijével? Mi lesz a gyerekeink jövőjével?”

Egyáltalán: mi lesz az életünkkel?

Deutsch Tamás és Róna Péter az ATV-ben: