A Handelsblatt című német gazdasági lap „Euróövezet? Felelőtlenség lenne most csatlakozni” címmel közölt Orbán Viktorral készült interjút, amelyet Steingart Gábor és Ruth Berschens jegyzett le. Az interjúból szerdán részleteket közölt a lap internetes oldala, csütörtökön jelent meg a nyomtatott változatban.

Röviden

– „Üzenetem a magyar népnek így szól: Soha nem hazudok nektek, soha nem árullak el benneteket, és harcolok értetek.”
– Az elnöki rendszer szükségességéről: „Vajon időszerűek-e még a demokratikus rendszer vezetési struktúrái?”
– Mivel Magyarországon sosem volt jóléti állam, leépíteni is kevesebbet kell belőle.
– Arra a kérdésre, hogy az Európában erősödő fasizmus veszélyes-e, a válasza ez: „Ez bonyolult kérdés.”
– „Még nincs eldöntve, hogy Magyarország csatlakozik-e valaha is az euróövezethez.”

Az interjú

Handelsblatt: – Miniszterelnök úr, Ön a héten találkozik Angela Merkellel Berlinben. A látogatása a német kancellárnak, vagy a nyughatatlan európai válságmenedzsernek szól?

Orbán Viktor: – Kétoldalú kapcsolataink épek, és így elsősorban Európa jövőjéről lesz szó. A kancellári hivatalban mindenekelőtt három pontot szeretnék világossá tenni. A tervezett bankunió nekünk magyaroknak egyértelműen túl gyorsan halad. Az euróövezet közös bankfelügyelete a jövőre nézve jó ötlet lehet, de ott nem szabad semmit elsietni. A második pont az adópolitikát illeti. Nem akarunk adóharmonizálást Európában, hanem adóversenyt akarunk.  Ezen kívül a kancellár asszonnyal a következő hét évre szóló uniós háztartás-tervezésről akarok beszélni. Erről a tervek szerint még év vége előtt döntésnek kell születnie.

– Németország politikája az euró-adósságválságban nem talál egyértelmű helyeslésre Európában. Ön támogatja, vagy bírálja a szigorúság német politikáját?

– Németország szerencsésnek érezheti magát – történelmileg szemlélve. A németek a háború utáni, látszólag reménytelen helyzetből új erőre küzdötték fel magukat. Olyan országok, amelyek egykor a győztes oldalon álltak, most Németországtól kénytelenek pénzt kérni. És ezeknek az országoknak természetesen vissza is kell fizetni a hiteleket. Ezt követelik a németek, és ezt teljességgel megértem.

– Sok német úgy érzi, hogy keményen dolgozik, és ebből más európaiak húznak hasznot. Ön ezt is megérti?

– Németország maga határozhatja meg a saját útját. Németország erős és szabad ország, mindenesetre sok tekintetben szabadabb, mint Magyarország.

– Merkel Görögországot mindenáron az euró-övezetben akarja tartani. Ön szerint helyes ez a döntés?

– Ebben a kérdésben van személyes véleményem, de magyar kormányfőként azt itt nem szeretném kifejteni.

– Mekkora a magyar adóssághegy?

– Az adósságkvóta hivatalba lépésem idején 80 százalékon állt, időközben 77 százaléknál vagyunk, és célom az, hogy a kvótát 50 százalék alá nyomjam. Az ellenzékünk ugyan hadakozik ez ellen, mert egy recesszió szélén állunk. De eltökélten folytatom az államháztartás konszolidálását. Egy adósságféket az alkotmányban is rögzítettem. Ebben úgy gondolkodom, mint a szövetségi kancellár asszony.

– Mennyi időbe telik, amíg az államadósság 50 százalék alá csúszik?

– Azt én is szeretném tudni.  Sajnos ez nem csak tőlünk függ, hanem attól is, hogy meddig tart az euróválság. Ha nekik rosszul megy, a mi gazdaságunk sem nőhet igazán.

– Magyarország gazdasági teljesítménye a többi euróország mögött sántikál. Még Görögországnak is nagyobb a társadalmi terméke. Ön ezt hogyan magyarázza?

– Erre csak egy válasz van: 45 év kommunizmus lerombolta a gazdaságot. Magyarországról eltűnt a tőke és a tulajdonai. Nekünk Görögországtól eltérően nulláról kellett indulni – ez igazi kihívás.

– Ezt milyen gazdaságpolitikával szándékozik elérni?

– Ebben a tekintetben Nagy-Britannia példakép. Az országnak alig van növekedése, de mégis nő a foglalkoztatottság. Ennek nálunk is sikerülni kell: gyenge növekedés idején kell munkahelyeket teremtenünk. Arról van szó, hogy a munkaerőpiacot úgy kell rugalmassá tenni, hogy a legalsó néprétegeknek is érdemes legyen dolgozni.

– Mely gazdasági ágazatokra épít?

– Magyarország nagyon jól kapcsolódik a dél-németországi autóiparhoz. Ha ott jól mennek a dolgok, akkor mi is sikeresek vagyunk. Ezen kívül van egy világszínvonalú gyógyszeriparunk. Sokat ígérő az informatikai technológia is. Magyarország ipari helyszín akar lenni, nem szolgáltató központ. A szolgáltatások ugyan szintén nagyon fontosak, de erre nem építhetjük a jövőnket. De nagyon fontos a mezőgazdaság is, mivel Magyarországnak ezen a területen jók az adottságai, és az emelkedő élelmiszerárak mellett erre az ágazatra is nagy figyelmet kell fordítanunk.

– Mi a helyzet az energiaellátással?

– Magyarországon nem lehet a megújuló energiákra építeni, egy kivétellel: a geothermiából tudunk valamit csinálni, mert sok meleg vizű forrásunk van. A háztartásaink 85 százaléka földgázzal fűt, és ez eddig csak Oroszországból érkezett. Megígértem, hogy kiszabadítom Magyarországot ebből a függőségből. Hamarosan északról veszünk gázt Szlovákián át. A vezeték jövő év végére lesz kész. Most már Romániából is tudunk gázt importálni.

– De a Nabucco nem érdekli Önöket?

– Fordítva van. Azerbajdzsánból akarunk gázt importálni, és más alternatívák is érdekelnek bennünket, mint például egy gázcseppfolyósító üzem Grúziában.

– Vissza az állami pénzügyekhez: Magyarországon csökken az adósság és a deficit. Miért van mégis szükségük új hitelre az IMF-től és az EU-tól?

– Mert az egész világ azt hiszi, hogy szükségünk van rá.

– Önöket senki nem kényszeríti arra, hogy tárgyaljanak az IMF-fel. Akkor miért teszik?

– Mert ha az IMF beleegyezik a hitelbe, az javítaná a refinanszírozási feltételeinket a pénzügyi piacon. Jelenleg az ötéves papírokra 6,8 százalékos hozamot kell fizetnünk. Ez drága.

–  Mennyi pénzt akarnak az IMF-től?

– Az összeg nem is olyan fontos a számunkra. Hiszen nem valódi hitelről van szó, hanem egy előzetes hitelvonalról, amelyet szükség esetén igénybe vehetnénk.

– Ön azt mondaná, hogy Magyarország túl van a legrosszabbon?

– Felfelé tartunk. Ez egyértelmű. Idén ugyan belecsúszhatunk még egyszer a recesszióba, de jövőre növekedni fog a gazdaság. Ezt mélyreható strukturális reformokkal értük el. Ezt a parlamenti kétharmados többségünk nélkül nem is tudtuk volna keresztülvinni. Ilyen nehéz időkben az országnak erős vezetésre van szüksége, és mi megpróbálunk megfelelni ennek.

– Az Ön vezetési stílusa vitatott, hogy udvariasan fogalmazzunk.

– Ezt azok az emberek mondják, akik nem szeretnek engem.

– Úgy tűnik, sok ilyen van. Miért?

– Ez a politikai eszméimmel és a karakteremmel függ össze.

– Akkor kezdjük a karakterével.

– A vitákban nagyon határozottan lépek fel. Ami persze sokaknak nem tetszik, de ez tiszteletet is szerez nekem, néha még azoknál is, akik gyűlölnek.

– A bírálói azzal vádolják, hogy Ön gyakorlatilag megszüntette Magyarországon a sajtószabadságot.

– Csak két napja rögzítette rólunk az amerikai Freedom House, hogy az internetszabadság tekintetében világviszonylatban az 5. helyen állunk. Ez nem olyan  rossz – vagy igen? De be kell ismernem: Németország két hellyel előttünk áll.

– A Freedom House azonban nemrég azt is konstatálta, hogy a demokrácia károsult Magyarországon. Az EU pedig azt veti az Ön szemére, hogy korlátozni akarja a jegybank függetlenségét. Emiatt még egy törvényt is vissza kellett vonnia.

– Össze akartuk vonni a pénzügypiaci felügyeletet és a jegybankot. Ez nem tetszett az EU Bizottságának, erre visszavontuk a törvényt.

– Ön tetszik önmagának a polarizáló szerepében?

– Elismerem, hogy néha úgy tűnhet. A munkám része, hogy nem futamodom meg a konfliktusoktól.

– Merkel kancellár asszony a politikai konszenzusra törekszik. Ön miért nem követi ezt az együttműködő, konszenzusra irányuló kormányzási stílust?

– Normális körülmények között soha nem nyilvánítok véleményt a német kancellár asszonyról. De egyet meg kell mondanom: ha ezen a földgolyón van ember, akit nem szeretnék az ellenségemnek tudni, akkor az Angela Merkel, és ezért különösen örülök, hogy kapcsolataink barátiak.

– Ki az Ön történelmi példaképe?

– Helmut Kohl lehetne, ha 60 kilóval súlyosabb lennék. De komolyra fordítva: az én politikai stílusom megfelel a mi politikai kultúránknak. A magyarok szívesen és elkötelezetten veszekednek, de közben elkerülik a személyes sértéseket. Nézzenek be a kávéházainkba, ott láthatják ezt a kultúrát.

– Mint az osztrákok?

– Azok kedélyesebbek, mi közvetlenebbek vagyunk.

– Ön tehát a nép emberének látja magát?

– Igen. Üzenetem a magyar népnek így szól: „Soha nem hazudok nektek, soha nem árullak el benneteket, és harcolok értetek”.

– Pedig Ön egy megosztott társadalomról beszél. Magyarországnak gondja van egy nagy kisebbséggel. A lakosság közel egy tizede roma.

– Jobban integrálnunk kell a romákat, és ezért sokat teszünk. Az emberek nálunk alapvetően elfogadták a romákkal való együttélést. Egyes régiókban azonban a romák bűnözése nagyon nagy probléma, és ezeken a vidékeken fokozódik a romákkal szembeni radikalizmus.

– A kisebbségekkel szembeni gyűlölet mindenütt fokozódik, és előretörőben vannak a fasiszták, Görögországban például már ők alkotják a harmadik legnagyobb erőt – ez veszély Európa számára?

– Ez bonyolult kérdés. Sok uniós tagállamnak csökkenteni kell adósságait, és ezzel egyidejűleg javítani kell versenyképességét. Ez olyan reformokat követel, amelyek széles ellenállásba ütköznek a lakosság részéről, és heves érzelmeket váltanak ki.

– Ön a takarékossági programokra gondol?

– Nem csak. Nem elég néhány évig takarékoskodni, és aztán ott folytatni, ahol előtte abbahagyták. Európában valós megújulásra van szükségünk. Nincs már jövője a jóléti államnak, ahogyan azt Európában megszoktuk. A welfare helyett workfare-ra van szükség. A szociális segély helyre munkának kell lépnie. Nekünk Közép- és Kelet-Európában ez viszonylag egyszerűen elérhető. Nálunk soha nem létezett a németországihoz hasonló jóléti állam. Tehát nem is kell azonos mértékben leépíteni.

– És Nyugat- és Dél-Európában?

– Ott előbb-utóbb napirendre fog kerülni a kérdés a politikai vezetésről a demokráciában. Hogy ne értsenek félre: a demokrácia szenvedélyes híve vagyok. De kell hogy szabad legyen feltenni a kérdést, hogy vajon időszerűek-e még a demokratikus rendszer vezetési struktúrái. Ha a vezetés gyenge, azt nem szabad tabuként kezelnünk. És a mai demokratikus rendszereinkben gyárilag beépített vezetési gyengeség van. Ha súlyos reformok keresztülviteléről van szó, egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb, mint egy parlamenti.

– A francia elnöknek azonban nem sikerül keresztülvinni reformokat, noha erős felhatalmazása van.

– A francia elnöknek nem akkora  a hatalma, mint hinni szeretné az ember. Az amerikai elnök ezzel szemben igenis tud a lakosság akarata ellenére döntéseket hozni, amennyiben ezek fontosak az ország jövője szempontjából. Európában legkésőbb öt év múlva kitör majd a vita, hogy nálunk is szükség van-e az amerikai minta szerinti elnökökre.

– Miért éppen öt év?

– Mert akkora még mindig nem lesz legyőzve a válság. Az eladósodás több euró-államban túllépte a kritikus hatért, a gazdasági teljesítmény 90 százalékát. Ezt már nem lehet saját erőből leépíteni. Ehhez segítségre van szükség. És minél tovább tart a válság, annál hangosabban követelik majd az erős politikai vezetést. Erre a lehető leggyorsabban demokratikus választ kell találnunk.

– Ön Szerint Olaszországban az elnök által és választások nélkül kinevezett Mario Monti jobban megoldotta a vezetési problémát?  Technokrácia demokrácia helyett?

– Olaszország technokrata választ adott a vezetési problémára. De ez nem működik mindenhol, például Görögországban sem. És azt is ki kell várni, hogy Olaszországban tartósan segít-e.

– Orbán Viktor Magyarországa egyáltalán még érdekelt az euró bevezetésében?

– Felelőtlenség lenne, ha most úgy döntenénk, hogy csatlakozunk a valutaunióhoz. A dél-európai adósságválság legfontosabb tanulsága: ezek az országok bevezették az eurót, noha tulajdonképpen még nem voltak érettek rá. Ezt a hibát mi nem követjük el.

– De az Európai Unióhoz való csatlakozással Önök kötelezettséget vállaltak arra, hogy valamikor bevezetik a közös valutát is.

– Amikor azonban aláírtuk a csatlakozási szerződést, az euróövezet még egészen  másképpen nézett ki. A valutaunióhoz való csatlakozási kötelezettség ezért már nem lehet automatikus. Még nincs eldöntve, hogy Magyarország csatlakozik-e valaha is az euróövezethez. Kivárunk.

(hj–m.zs.)

Gy.A.

Csoda, hogy nem szakad le a mennyboltozat, vagy fejére a mennyezet....Vagy nagyot hazudik, vagy nagyot csúsztat...

Egyre messzebb hajítja a sujkot.

Ha kalapácsvetőnek ment volna, nem VI. o. focistájának,  és ekkora "dobásai" lennének, ÖRÖKÖS  olimpiai és VILÁGBAJNOK LEHETNE ! (mekkora dicsőség is lenne kishazánknak!)