“Ez nem magyarság. Ez egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága” –
írja a határon inneniekről egy határon túli magyar. Mit gondol egy
erdélyi az anyaországi magyarok pökhendi, kirekesztő, melldöngető
magyarkodásáról? Megírta kommentben:
Már elnézést, de aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarok
majd tömegesen mennek szavazni a magyarországi választások
megrendezésekor, az súlyosan téved. Elutasítjuk TÖMEGESEN a
magyarországi gondolkodásmódot és örülünk annak, hogy TÖMEGESEN
visszatelepülnek az erdélyiek Romániába.
Elegünk van az állandó civakodásból, a románozásból, a
lélektelenségből, a szabályokhoz való görcsös ragaszkodásból, az emberi
kapcsolatok elsivatagosodásából, a keresztyénség teljes hiányából.
Mindez nekünk NEM kell Erdélyben. És nem akarunk összeveszni a
románokkal sem.
Eddig, amíg nem ismertük a ti viszonyaitokat, rendre azt gondoltuk,
Istenem, mit is veszítettünk… Magyarország… édenkert. De most, hogy
megismertük, miként is gondolkoztok, rémülten hálálkodunk, hogy Erdély
Romániához tartozik, mert ha nem, ezt is olyanná tettétek volna mint a
ti országotok, ahol csak az számít magyarnak, aki gyűlöli a másikat és
jól tud cigányozni meg zsidózni.
Na hát ehhez, nekünk TÖMEGESEN semmi közünk. Ennek a mentalitásnak
megálljt parancsolunk Románia nyugati határán. Tudjátok, ha mindkét
országban éltetek volna, igen, Romániában is, amit annyira képesek
vagytok szidni, akkor szerintem nagyon szégyellnétek magatokat.
Tisztelet a kevés kivételnek. [...]
Magyar vagyok, bármilyen meglepő. A te parciumi ismerőseid, csak
látogatóba mennek magyarországra, de nem élnek ott. Én éltem. Négy évet
Magyarországon és 37 évet Romániában. Magyar vagyok, de nekem az a
magyarság, amit az anyaországban annak értenek, teljesen idegen.
Megmondom, nektek mi a magyarság, legalábbis Borsodban mi az.
Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg
büdös zsidó. Összeesküvés elméletekben hinni és azt állítani, hogy
magyarok találtak fel a világon mindent ami jelentős dolog. Más népeket
állandóan pocskondiázni, a franciáktól a románokig, az oroszoktól a
négerekig. Állandó cigányozás. Viccben és komolyan is. Állítani, hogy a
magyar isteni nyelv. Mindenféle marhaságot elhinni, hogy a zsidók
Magyarországot akarják új hazájuknak, az ivóvízkészlet miatt (csak
megjegyzem, Békés és Hajdú Bihar megye Romániából importálja a vizet
mert az ottani ihatatlan).
Szóval egy nyelvet beszélünk, de nem vagyunk egy nép. Közöttünk olyan
hatalmas különbségek vannak, hogy a kezdeti eufória után, az erdélyi
magyar rémülten néz körbe a kultúrsokk és megaláztatások meg
vállalhatatlan gondolatok hatásától még reszketve: Te jó ég, hova
kerültem…
Veletek ha beszélget az ember, kezdetben úgy tűnik minden rendben
van, de aztán olyanokat mondtok, hogy megáll az óra a falon. Akkor
rájövünk, kegyetlenül csalódtunk és nem gondolkozhatunk ugyanígy.
A magyar társadalomban van egy romlás. Nagy romlás. Az emberek nem
házasodnak. nem vállalnak gyereket. Bár ezt nem mondják, de mégis úgy
élnek. A Jobbik azért terjed mint a rákfene, mert olyanokat mond, amit
az emberek nem mondanak ki, de úgy gondolnak. paramilitáris
szerveződések, fasiszta portálok tömege, ismétlem tömege mérgezi az
embereket.
Ez az, ami nekünk nem kell. Ez nem magyarság. Egy fogyó nép pökhendi
felfuvalkodottsága. Ha ennek nem lesz vége, Magyarország fel fogja
számolni önmagát. Az a nép, amely nem képes beismerni a hibáit és
állandóan másokra mutogat, elveszi magától a gyógyulás lehetőségét.
A gyógyulás, bűnbánattal kezdődik, nem pökhendiséggel. Erdély nem követi ezt az utat.
Kommentáld!