"Nagyszerű érzés, hogy megint győzni tudtam, pedig Athén után, a 2004-es olimpiai ezüstömet követően sokan leírtak, nem hittek bennem, még akkor sem, amikor később világbajnoki címeket nyertem" - nyilatkozott a 23 éves úszó, aki magabiztos teljesítménnyel érdemelte ki az aranyérmet.

"Nekik is szól mostani sikerem, amit Széchy Tamásnak is köszönhetek, ő mondta meg annak idején először, hogy olimpiai bajnok lehetek. Ehhez segített hozzá a mesterem, Széles Sándor vezetette edzőműhely, így együtt teljes a kép, és persze a családomnak is nagyon hálás vagyok, rájuk gondoltam, amikor a hajrában már fájt mindenem."

Gyurta Dániel elárulta, soha nem ingott meg a hite, hogy egyszer az olimpiai dobogó legtetejére állhat, de olykor akadtak elbizonytalanító időszakok is.

"Voltak természetesen nehezebb napok még a közelmúltban is, de egy sportoló abban az esetben igazán valaki, ha akkor is kemény, akkor is harcol, amikor roppant nehéz, amikor rettenetesen fáj. Én végig hittem magamban, magunkban, és biztos voltam benne: meg tudom csinálni."

A kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok úszó hozzáfűzte, hogy a londoni döntőben is mindvégig bízott magában:

"Láttam az angolt mellettem, érzékeltem, hogy jön föl a hajrában, de biztos voltam benne, hogy én nyerek. Az utolsó harminc méteren saját magammal is küzdöttem, fájt minden, de addig küzdöttem, míg el nem értem a falat. Akkor felnéztem, megláttam az 1-est a nevem mellett, és elmondhatatlanul jó érzés kerített hatalmába."

A londoni olimpia második magyar aranyérmese végül kitért rá, hogy a következő napok programja is az úszásról szól:

"Először az öcsémért fogok szorítani 1500 gyorson, majd még én is vízre szállok, a vegyesváltóval szeretnénk maradandót alkotni."

Széles Sándor érezte, hogy tanítványa 2:07-tel kezdődő időt produkál majd a döntőben, de világrekordra nem számított: "Tudtam, hogy nehéz lesz, meg abban is biztos voltam, hogy Dani képes a nagy időre, de hogy világcsúcs lesz belőle, nem gondoltam volna."

A mesteredző azt sem hallgatta el, hogy féltette Gyurtát a végén.

"A brit a mi fegyverünkkel próbálta megverni Danit, nagyon jött föl a hajrában, de ez is kevés volt. Az olimpia előtt én igyekeztem nem rárakni azt a terhet, hogy aranyesélyes, nem jó ómen. Persze bíztam nagyon benne, ám emberből van ő is, ezért féltettem kicsit. Szerencsére a célba ő csapott be elsőként, én a levegőbe öklöztem, sírni azonban még nem tudtam. Azt majd később fogok..."