Hat
választást csináltunk már végig együtt, mi nyolcmillióan, minden
fennakadás nélkül, hiszen ezekre a választásokra az volt a jellemző,
hogy – mivel szerepelünk mindenféle névjegyzékekben – időben, pontosan
megkaptuk az értesítést arról, hogy ott vagyunk a választói
névjegyzékben is, és ha úgy kívánjuk, adott napon, adott körzetben,
adott címen leadhatjuk a szavazatunkat.
A választójog alapjog, s ahogy más alapjogok gyakorlását sem kötheti
adminisztratív előfeltételhez az állam (a szóláshoz, a
véleménynyilvánításhoz, az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez való
jogunkat sem kell kérvényeznünk az államtól), így a választójogét sem.
Önmagában abszurd már a törvényjavaslat szóhasználata is, hogy
„kérelemmel” kell az államhoz fordulnunk* ennek az alapjognak a
gyakorolhatósága érdekében. Ha ugyanis nem fordulunk, az állami aktus – a
regisztrálás – hiánya kizárja az alapvető jogunk gyakorlását. Holott az
államnak itt csak szolgáltató-szervező és nem jogteremtő, pláne nem
jogvesztő hatályú hatósági funkciója lehetne (hatósági funkció, mert aki
egy állami aktus kötelező előírásának megfelelően nem regisztrál adott
időn belül, az elveszíti a jogát ahhoz, hogy választói akaratát
kifejezhesse).
Az meg egyenesen elképesztő, hogy nemcsak alázatos kérelemmel kell
fordulnunk a magyar államhoz az alapjogunk gyakorlásának „tudomásul
vétele” érdekében, hanem ez az állam, amelyet mi tartunk fenn, mi
működtetünk a saját pénzünkből azért, hogy a mi jogaink védelmében és a
mi tetszésünknek megfelelően intézze a közös ügyeinket, még azt is
előírja nekünk, hogy milyen módon intézhetünk hozzá kérelmet.
Nekünk, a politikai közösség tagjainak, azaz a Magyarország határai
közt élő polgároknak ez a Fidesz-állam előbb kegyesen felajánlott egy
kéthetes (!) határidőt a levélbeli jelentkezésre (szemben a világnemzeti
magyarsággal, mert ők a regisztrációra rendelkezésre álló teljes időben
levelezhetnek), majd úgy ítélte meg, hogy ez túl nagy könnyebbséget
jelent számunkra, ezért sebtében felbérelte alkotmányügyi bizottsági
többségét – akiket országgyűlési képviselő, népképviselő névvel illetnek
–, hogy javasolja ennek a lehetőségnek a megszüntetését. Meg is tették. Nyilván a nép érdekében, hiszen a népet képviselik.**
Jelen állás szerint tehát a választójogunkat korlátozni fogják,
hiszen a gyakorlását feltételhez kötik, a feltétel teljesítését pedig
minden módon megnehezítik. Így aztán marad nekünk, magyarországi
választópolgároknak a jegyző személyes meglátogatása vagy az ügyfélkapu.
Az úgy lesz, hogy a magyar nagyvárosokban az ember elvégzi a reggeli
tisztálkodását, szépen felöltözik, elsétál a tömegközlekedési eszköz
megállójába, ha kell, átszáll néhányszor, majd gyalogosan megközelíti az
illetékes polgármesteri hivatalt, kikutatja, hol székel a jegyző, mert
nyilván még életében nem tett látogatást nála, leül az ajtaja elé, ahol
remélhetőleg sokan várakoznak, és amikor rá kerül a sor, alázatosan
benyújtja az alázatos kérelmet. Csinált neki a fideszes állam egy
többórás programot. De ha olyan fene nagy az állampolgári öntudata, hogy
választani akar, akkor csak szívjon.
Megemlíteném, hogy ez, amit itt leírtam, a mesebeli állapot, mert például Budapesten, az első kerületben, ahová én tartozom, így néz ki a jegyző elérhetősége:
„A jegyzői fogadóóra időpontja: Havonta egyszer a hónap első
szerda 14.00–16.30 óráig. Az érdeklődők az Ügyfélszolgálati Irodán
(Városháza, földszint) személyesen vagy a 458-3015 és a 458-3000 számú
telefonon jelentkezhetnek be, a témakör megjelölésével.”
Magyarán, ha nem lennék „szabadfoglalkozású”– hiszen én „csak” a
Galamusszal dolgozom, nincs tehát „munkahelyem” –, még szabadságot is
kellene kivennem, hogy alapvető állampolgári jogom gyakorlása érdekében
kérelmet intézhessek a magyar államhoz. Az már csak apróság, hogy
nemrégiben a lejárt személyim ügyében megpróbáltam telefonon
bejelentkezni az ügyfélszolgálati irodán, s mivel többórás próbálkozásom
sikertelen volt, kénytelen voltam személyesen befáradni időpontért.
Kaptam is, három héttel későbbre. Tehát nyugodtan számítsanak rá, hogy
kétszer kell menniük.
A más településeken élők lehetőségeiről csak annyit tudunk, hogy a
kérelem „munkanapon, közös önkormányzati hivatalhoz tartozó településen —
a székhely település kivételével — legalább heti két munkanapon
nyújtható be”. Tehát lehet utazni a szomszéd községbe-kisvárosba,
munkanapon, azaz szabadságot kell kivenni, és nem ám akkor, amikor a
kedves állampolgárnak egyébként is megfelelő volna, hanem azon a
„legalább” két munkanapon, amelyet a jegyző majd kijelöl.
Tudják még ajánlani nekünk az ügyfélkaput mint olyan megoldást,
amelyhez nem kell turistabakancs. Én például nem vagyok ügyfélkapu-tag,
noha 1994 óta használok internetet, és két széles sávú hozzáférés van
bekötve a lakásunkba. Nem éreztem szükségét. De most nyilván
rákényszerülök, hogy megússzam a jegyzőt. Amúgy internetes hozzáférése
körülbelül négymillió embernek van Magyarországon, széles sávú
változatban körülbelül a felének. A felhasználói ismeretekről nincs
információm, de mivel az a tapasztalatom, hogy sok Galamus-olvasónak még
a linkek megnyitása (azaz egy egyszerű kattintás) is problémát okoz,
nem hiszem, hogy az internet-felhasználók teljessége ügyfélkapu-képes
volna. De akárhogy is, választópolgárból nem négy, hanem nyolcmillió
van. Legalább négymillió emberre vár tehát a fentebb leírt, jegyző
változatú regisztrációs gyűrődés.
Szerintem mindezt Orbán és a Fidesz is tudja. Jobban, mint mi, és
alaposabban, több információ birtokában gondolták végig, hogyan tegyék
olyan kényelmetlenné a regisztrációt, hogy valóban aránytalanul nagy
terhet jelentsen a választópolgárnak. Különösen annak a 45–55
százaléknak, amelyik totálisan kiábrándult a politikából, így aztán
tuti, hogy nem fogja vállalni a jegyzőzést. Csak remélni lehet, hogy ez a
4 milliónyi kiábrándult választó nem azonos az ügyfélkapu-képes
választókkal, mert ha igen, akkor tényleg csak a Fidesz maradék
egymillió hithű híve fogja megszerezni a magyar államtól a választójog
gyakorlásának a lehetőségét 2014-re.
(Mihancsik Zsófia)
* „Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti.” (Alkotmánymódosítás)
„A központi névjegyzék annak a választójoggal rendelkező… polgárnak… az adatait tartalmazza, akit kérelmére a központi névjegyzékbe felvettek.”
„A választópolgár a névjegyzékbe vétele iránti kérelmet négyévenként szeptember 1. napjától… nyújthatja be.”
„A névjegyzékbe vétel iránti kérelemnek tartalmaznia kell…” Stb. (A választási eljárásról szóló törvényjavaslat)
** Az ötletet a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila adta, lásd mai hírösszefoglalónkat.
Kommentáld!