Annál nincs rosszabb egy politikusnak, ha az ellenfelei nem foglalkoznak vele FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

- Amikor két hete bejelentették a közös listát, az öt pártvezető közül csak egy mosolygott - Mesterházy Attila -, a többiek szomorúan, fáradtan, komoran néztek. Hihetünk a szemünknek?
- Az csak a pillanat hangulata lehetett, az ember könnyen túlkomolykodja az ilyen eseményeket. Szerintem mindenkinek van oka kicsit örülni, még ha nem is egyforma mértékben. A kormányváltást akaró szavazóknak van leginkább okuk az örömre. A mi lelkünk meg ebben a kérdésben nem túl fontos.

- Önnek azonban végképp van oka örülni, hiszen - ahogy a kormányhoz közeli média interpretálja - összeállt a Gyurcsány-koalíció.
- Én viszont ezt úgy mondanám, hogy összeállt a kormányváltó koalíció. Az pedig egyáltalán nem újdonság, hogy a Fidesz Gyurcsánnyal kampányol. Nekem ahhoz semmit nem kell csinálnom. 2009 óta voltam nagyon hallgatag - az első egy évben -, voltam nagyon aktív, de a Fidesz ettől még folyamatosan napirenden tartotta azt, amit én jelentek a magyar politikában. Megtiszteltetésnek tekintem.

- Valóban?
- Annál nincs rosszabb egy politikusnak, mintha az ellenfelei nem foglalkoznak vele. Akkor semmit nem ér, amit csinál.

- Látta azt a nyílt levelet is, amelyet a Civil Összefogás Fórum jelentetett meg a múlt héten Mesterházy Attilának címezve?
- Még nem is voltam miniszterelnök 2004-ben, amikor az "öregecskedő feleség" miatt hasonló hirdetések jelentek meg. Nem kell ezzel túl sokat foglalkozni. Érdektelen, hogy mit mond a jobboldali értelmiség. Nem akarjuk őket meggyőzni.

- De erre építik a kampányukat.
- Ez nem érdekes. A jobboldal biztos szavazói ma lehetnek nagyjából másfél-kétmillióan, őket nem is lehet meggyőzni. Bolond az, aki a másik oldal megrögzött szavazóit próbálja meggyőzni. Van azonban Magyarországon legalább egymillió ember, aki még nem tudja, kire adja a voksát és van jó néhány olyan, aki bár azt mondja, hogy a Fideszt választja, de esze ágában sincs. Nekik kell elmondani, miért helyes, ha szabadelvűekre, baloldaliakra szavaznak.

- És azzal sem kell törődni, ha az ember szövetségese közli, hogy csak Unicummal tudja elviselni a jelenlétét?
- Azzal sem. Nézze, mindenki olyan tudatmódosítót használ, amilyet szeretne. Ha már arról van szó, én jobban szeretem a pálinkát. A politikában meg a józanságot.

- Azt is józanságnak tartja, ha a Fidesz egy úgymond nyílt levélben azzal vádolja meg a Demokratikus Koalíciót (DK), hogy a baloldali Jobbik.
- Szerintem válasszuk el a politika habját a lényegétől. Ez a politika habja. Szerintem érett politikusnak ettől nem megy fel a pulzusa, nem kezd el izzadni a tenyere. A Fidesz az utolsó tükör, amibe én belenéznék, ha meg szeretném ismerni önmagamat, vagy a DK-t. Át kell rajta lépni, mintha nem is létezne.

- De az mégis csak kérdés, hogy arra az egymillió emberre, akit meg kell győzni, hat-e mindaz, amit a baloldalról és személy szerint önről mondanak?
- Biztos, hogy hat. A szavazókat úgy kell elképzelni, mint önmagunkat. Hús-vér emberek. Annyiban különböznek tőlünk, hogy nincs nagyon erős elkötelezettségük egyik, vagy másik politika iránt. Tájékozódnak, hallanak ezt is, azt is. Mi nem tudjuk megakadályozni, hogy az ellenfeleink ilyesmiket mondjanak. Ezért azzal nem is kell foglalkozni. Arra van hatásunk, hogy mi mit mondjunk, mit képviseljünk, milyenek legyünk. Az a jó kampány, ami az országgal foglalkozik, arról beszél, hogy mi a baj, hogy mit kellene csinálni, és mi mit vagyunk képesek ebből megcsinálni. Aki belebonyolódik a vitába az ellenfelével, az végképp alul maradt.

- A baloldal azonban túl sokáig bonyolódott bele a saját magával folytatott vitába. Elég lesz ez az alig két és fél hónap arra, hogy megüzenjék, amit akarnak?
- Én két kampányt csináltam végig, viszonylag sikeresen: 2002-ben és 2006-ban. Ami most van, az még csak bemelegítés. Magyar és nemzetközi tapasztalatok szerint a választók jelentős része, 25-30 százaléka az utolsó hetekben, sőt napokban dönt. Még csak most kezdenek el figyelni közéleti politikai ügyekre azok, akik egyébként nem foglalkoznak ezzel. Még csak ezután kezdenek el választási műsorokat adni a kereskedelmi tévék, amelyek általában nem foglalkoznak közéleti témákkal. Az utolsó nyolc hét, azon belül az utolsó két hét a perdöntő. Medgyessy Péter 2002 február második felében állt elő 100 napos programjával. 2006-ban február elején ismertettük az Új Magyarország programot. Szerintem pár napon, héten belül nagyjából flottul ki fognak alakulni azok a mechanizmusok a három párt között, amire ilyenkor szükség van. Ma már naponta ülésezik a kampánystáb. Nem vagyunk késésben.

- A Fidesz négy éve kampányol. Az embereknek benne van a tudatában, amit ők üzennek.
- Ez igaz, de ne foglalkozzunk a Fidesszel, ezzel most nem megyünk semmire. Ilyen rossz hangulatban az ország szerintem soha nem volt a rendszerváltozás óta. Ilyen sokan nem érezték még vesztesnek magukat azt hiszem talán '94 óta. Ez áll az egyik oldalon. A rezsihazugság, az Európa-ellenes harcos politika a másik oldalon, aminek vannak hívei. Legyen kellő önbizalma a mi oldalunknak mérlegre tenni ennek a kormánynak a teljesítményét és szembeállítani akár a mi nyolcéves ciklusunk nagyobbik részével. Bolond az a baloldal, amely nem büszke a saját kormányzására, amiért nem volt tökéletes. Aki ugyanis nem becsüli saját teljesítményét, az nem tud még egyszer felhatalmazást kérni a kormányzásra. És ma már látjuk, hogy mit csináltak négy év alatt. Azt kellene szégyellni, hogy abban a nyolc évben - 30 év alatt először - csökkent Magyarországon a gazdag és a szegény közti különbség? Azt kellene szégyellni, hogy alapvetően szabadon lehetett élni és nem mondták meg, hogyan élj és gondolkodj? Azt kellene szégyellni, hogy nem volt bűn jobboldalinak lenni, amikor a baloldal kormányzott? Azt kell szégyellni, hogy mertük azt mondani, fizess hatezer forintos tandíjat, amikor a felsőoktatásban ösztöndíjat kapsz, miközben most 40 ezer forint a legolcsóbb havi költségtérítés? Ezek tények. És az is tény, hogy nekünk van igazunk és erről kell beszélnünk.

- Ezt akkor azt jelenti, hogy majd februárban előjönnek valami szenzációval, amivel azt az egymilliót, a bizonytalanokat meg lehet győzni, hogy egyáltalán elmenjenek szavazni?
- Nagyon világos, egyszerű, koncentrált mondanivalót fog az Összefogás javasolni a választóknak. Pontosan tudjuk, hogy a választók mit szeretnének: nyugalmat, jólétet, szabadságot, biztonságot. El kell mondani azokat a legfontosabb javaslatokat, amelyek ezt eredményezik. Látva a három párt programját, szerintem itt inkább a bőség zavara van. Nem lehet elmondani 150 oldalas pártprogramokat. A kampány legnehezebb kérdése éppen az, hogy a sok mondanivalódból mi lesz a zászlón. Erről vitáznak ma a kampányszakemberek és politikusok. Arra számítok, hogy sokan mennek el szavazni, mert nagy lesz a feszültség a választás előtt és ez megmozdítja az embereket.

- Amikor megkötötték a megállapodást a közös listáról, ön elmondta, hogy Mesterházy Attila nagyon jó listavezető, miniszterelnök-jelölt és nagyon jó miniszterelnök is lesz. A választás után mit fog mondani és főleg mit akar?
- Remélem, hogy nyerünk. Akkor nem leszek tagja a kormánynak és nem leszek frakcióvezető sem, hanem maradok pártelnök és parlamenti képviselő. Hogy világos legyen, azért nem leszek, mert túl erős személyiség vagyok és volt kormányfőként nem akarom abba a helyzetbe hozni az új miniszterelnököt, hogy amikor rám néz, azt érezze, én biztosan valamilyen alternatívát akarok felmutatni vele szemben. Ilyen helyzet egyszer már kialakult. Medgyessy Péter nagyon akarta, hogy tagja legyek a kormánynak, egy év múlva pedig látszott, hogy nagyon zavarja a jelenlétem, mert kihívásnak értékeli. Nem kell ilyen szituációt teremteni. Ugyanezért nem lennék frakcióvezető sem, hiszen akkor parlamenti törvényhozási ügyekben kellene egymással tárgyalnunk. Abban a nem kívánt esetben, ha mégsem nyerünk, frakcióvezető leszek. És az Orbánnal szemben álló ellenzék egyik vezetője.

- Ha így történne, az megnyitná az utat, hogy 2018-ban ön legyen a miniszterelnök kihívója? 
- 2018-ban is az lehet a kihívó, aki az ellenzék legnagyobb erejét képviseli. Ezt mondtam már tavaly május elsején is. Hogy lehet itt huzakodni, de csak addig, amíg nem dőlt el ez a vetélkedés. A politika fő szabálya, ha nincs más megállapodás, akkor a végén a legerősebb befolyásolja az adott oldal politikáját. Ha azt kérdi, szeretném-e, hogy a DK legyen 2018-ban a legerősebb, persze, hogy szeretném. Nincs olyan pártvezető, aki középszerű pártot akar, középszerű teljesítménnyel, alacsony támogatottsággal. Azt szeretném, hogy a DK mentalitása, gondolkodása, politikája szerezzen a legtöbb hívet, mert ebben hiszek. Hogy ilyen esetben kit ajánlanék miniszterelnöknek, nem tudom. Az nem automatikus, hogy magamat. Most szerencsés helyzet van, mert ambícióm, meg lehetőségem sincs. Ez ilyen egyszerű. A pártom és az én lehetőségeim egyébként elválhatnak egymástól. Volt már ilyen. Kovács László pártelnöksége alatt - szerintem helyesen - úgy döntött a szocialista párt, hogy nem az elnököt kéri fel miniszterelnök-jelöltnek, hanem mást. Most is volt arról vita közöttünk, hogy ne valamelyikünk legyen miniszterelnök-jelölt, hanem egy harmadik. Ezek legitim dolgok. Erről szerintem nagyon normális beszélni. Azt sem tudom, mi lesz 2015-ben, nem azt, hogy 2018-ban.

- Ha már említette, akkor miért döntöttek mégis úgy, hogy Mesterházy Attila legyen a miniszterelnök-jelölt?
- Szerintem a legőszintébb válasz az, hogy körülnézve, kutakodva, tárgyalva az adott szituációban Attilánál alkalmasabb és támogatottabb jelöltet, aki el is vállalta volna, nem találtunk. Egyikünk sem tökéletes. Vegyük normálisan a választókat. Orbán tökéletes? Nem. Gyurcsány tökéletes? Nem. Az adott szituáció dönti el, mikor ki a legjobb. A mostani helyzetben mindent összevetve Mesterházy Attila a legjobb.

- Ön nem is olyan régen még azt mondta, van miniszterelnök-jelöltje. Végül nem tudtak konszenzusra jutni a személyéről?
- Valamennyi körülményt figyelembe véve - vagyis azt, hogy Bajnai Gordonnal és Mesterházy Attilával hármunknak kellett megtalálni a közös legjobbat - reálpolitikusként jó döntést hoztunk, amikor Attilát jelöltük. Ha pedig ez volt az egyetlen lehetséges döntés, akkor el kell fogadni, bele kell állni, támogatni kell. Egyszer Békesi Laci azt mondta rólam - pedig sokat pörölt velem, amikor kormányfő voltam -, hogy a legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán. A Magyar Köztársaság, a magyar jogállamiság szempontjából most azt mondom, hogy a legrosszabb Mesterházy is jobb, mint a legjobb Orbán. Ezt lehet normálisan vállalni. Nem azt jelenti, hogy három politikus eszik egymás tenyéréből, puszipajtások. De én a legjobb meggyőződésemmel tudom ezt a dolgot képviselni minden kikacsintás, félrenézés, szemhéjrángás nélkül.

- Amikor legutóbb beszélgettünk önnel, megjósolta, hogy januárra meglesz a megállapodás. Ez bevált, prognosztizáljon valamit jövő januárra is.
- Nem tudok, mert kétféle kimenetele van az eseményeknek. Most azt gondolom, szoros meccs lesz a végén - ebben nagyon őszintén hiszek - érdemi győzelmi eséllyel. Bárki nyer, feltehetően szükség lesz megszorításokra. Nem véletlen, hogy a Fidesz gondolkodott azon, hogy előre hozza az önkormányzati választást májusra, mert tudja, nehéz ez az év. Ha a Fidesz nyer, könnyebb a helyzete, mert egy alapvetően békésebb ellenzékkel kell számolnia, mint amilyen ő. Mi már egyszer kaptunk felhatalmazást a folytatásra és tudjuk, ha akkor ki kell igazítani, azt nem lehet az elődökre fogni. A Fidesz nagy nehézsége győzelme esetén, hogy sokkal nehezebb kormányzás következik, mint az első. Nem lesz kétharmad, megosztott az ország. Ha mi győzünk, amit remélek, akkor úgy kezdődik, hogy egy sok feszültséggel teli országot öröklünk. Attila jól mondja, van szociális, alkotmányos, demokratikus és gazdasági feszültség, vagy inkább válság. Lesz egy viszonylag erős ellenzék a hátunk mögött, érezni fogjuk a jeges leheletüket. Utcára vezénylik a radikálisokat és ezernyi gondunk, bajunk lesz. De szerintem sokat tanultunk, nem vagyunk naivak, ami fontos a politikában. 2002 után a legnagyobb bűnünk az volt, hogy volt bennünk naivitás. Nemcsak a politikusokban, hanem a baloldali liberális közéletben is.

- A radikálisok az utcán, az intézményrendszerbe pedig bebetonozta magát a Fidesz. Akkor hogyan tovább?
- Valóban, ha nyerünk, szűkebb lesz a mozgástere a következő kormánynak, mint bármely elődjének 1990 óta. Attila tisztában van a kockázatokkal. Beszélgetéseink alapján úgy látom, hogy készül ezeknek a kezelésére. Vannak szerintem tisztességes jogállami javaslatok, hogy hol lehet jogállami eszközökkel valamit lazítani a kétharmad bilincselő szorításán. De a Fidesz öröksége tartósan elkísér bennünket.

Fazekas Ágnes, Sebes György