Pozitív gondolkodás és optimizmus tudományos alapokra helyezve? Igen!

Sokan szemforgatva fordulnak el, ha a pozitív gondolatok „gyógyító” erejéről hallanak. Szkeptikusan, enyhe iróniával nyugtázzák, hogy ismét felütötte fejét egy megfoghatatlan humbug, ami csak azokon segít, akik fogékonyak rá. Többségüknek fogalma sincs arról, hogy van a pszichológiának egy igen friss ága, amely tudományos oldalról közelíti meg a témát, számos kutatással támasztva alá a pozitív attitűd csöppet sem mágikus erejét.

Még csak 12 éve annak, hogy Martin Seligman és a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály letette a pozitív pszichológia alapjait. A szakemberek úgy vélték, hogy elérkezett a paradigmaváltás ideje, és a pszichológia addigi, leginkább betegségorientált szemléletét ki kell egészíteni a boldogság keresésének és elérhetőségének tudományával, azzal, hogy miként lehet az életet teljesebbé, tartalmasabbá tenni, az életminőséget javítani. Seligman úgy vélte, hogy a pszichológia mindaddig csupán a negatívból semleges állapotra hozta fel a pácienseket, ahogy ő fogalmazott: „mínusz ötről nullára”. Ő és társai ezt kevésnek tartották, és hittek benne, hogy a pszichológia képes „nulláról plusz ötre” felvirágoztatni az emberek mindennapjait. Azt kezdték el kutatni, milyen módszerekkel érhető el ez az életminőség-javulás. A pozitív pszichológia az egyén szintjén az elégedettségről, a jó közérzetről, a boldogságról, a kreatív energiáról, a jövőbe vetett reményről és az optimizmusról szól. Ugyanakkor úgy vélték, hogy ez a közösségre is jó hatással lehet, hiszen a „plusz ötös állapot” hatására az emberek jobb állampolgárokká, önzetlenebbé, toleránsabbá válhatnak.

Csíkszentmihályi Mihály már gyerekként, a második világháború tapasztalatai révén felfedezte a pozitív pszichológia gyökereit: „A háború után, amint megszűnt a szociális háló, számos ember, akiket azelőtt sikeresnek és önbizalommal telinek ismertem meg, gyámoltalanná és elkeseredetté váltak. Munka, pénz és státusz nélkül olyanok voltak, mint az üres kagyló. Néhány embernek azonban, a mindenkit körülvevő káosz ellenére sikerült talpon maradnia, az ő derűjük reményt és utat mutatott a többiek számára… érdekes módon ezek az egyének nem feltétlenül a legnagyobb tiszteletnek örvendő, legtanultabb vagy a legtehetségesebb emberek voltak. Ekkor kezdtem el gondolkodni: vajon mi az erejük forrása?” – olvasható az American Psychologist szaklapban. Sok-sok évtizeddel később pedig úgy tűnik, neki és társainak sikerült rájönnie a boldogság forrására.

Egyszerű trükkök, hogy boldogabb legyél

A témával foglalkozó pszichológusok szerint számos trükk lehetséges, hogy jobb hangulatba hozzuk saját magunkat, és rövidebb-tartósabb időszakokra boldognak érezzük magunkat. A kutatások szerint három fő módja van annak, hogy ezt elérjük. Az elsőt a University of California at Riverside pszichológusa, Sonja Lyubomirsky „fejlesztette ki”, akinek tapasztalatai szerint az ún. „hálanapló” vezetése sokat segíthet. A kutatásában részt vevő alanyoknak hetente egyszer le kellett írniuk egy füzetbe, hogy az adott héten milyen pozitív dolgok történtek velük, amelyekért hálásak, boldognak érezhették magukat. Az, hogy folyamatosan vezették a napolót, és megemlékeztek a jó dolgokról, elég volt ahhoz, hogy másfél hónappal később a naplót nem vezető kontrollcsoportnál sokkal boldogabbnak, elégedettebbnek érezzék magukat.

Az altruizmus, az önzetlen cselekedetek ugyancsak a boldogság ösztönzésének eszközei. Az önkéntes munka, vagy egy rokon, szomszéd kisegítése – legyen szó egy nagyszülő meglátogatásáról, vagy az idős szomszéd kertjének rendbetételéről – igencsak megnöveli a pozitív energiákat. Hogy miért? A válasz egyszerű: ilyen helyzetekben az ember hasznosnak érzi magát, az élete rögtön értelmet nyer, és legfőképpen kapcsolatba kerül másokkal. „Szinte mindenki boldogabb akkor, ha körül van véve emberekkel. Ez paradoxonnak hangozhat, hiszen sokszor alig várjuk, hogy hazaérjünk, és kicsit magunk maradjunk, anélkül hogy bármit is csinálnunk kellene. Ez azonban a lehető legrosszabb forgatókönyv. Ha egyedül vagy, és nincs semmi dolgod, a hangulatod hamarosan romlani kezd” – véli a pozitív pszichológia egyik úttörője. Ez persze nem vonatkozik arra az esetre, amikor valaki valamilyen kreatív tevékenységet folytat egymagában, és elkapja a flow állapota, amelynek szintén Csíkszentmihályi az atyja. A flow bármikor ránk törhet: zenélés, írás, főzés vagy éppen olvasás közben. A végzett tevékenység ekkor annyira magával ragadja az embert, hogy a külvilág szinte megszűnik létezni, és az elégedettség, boldogság érzése önti el a testet és a szellemet. A semmittevésből azonban soha nem lesz flow!