Amikor már tényleg az ember kötésig gázol a közéleti dágványban, és valami egészen más ügyben kutatva eljut a Martfűi Városi Televízió honlapjára,
ahol megtalálja az óvodások ballagásáról szóló tudósítást, akkor jön
rá, hogy falhoz kéne baszni a vakolókanalat, mert ezek itt az igazán
fontos dolgok:
(igenis, ezt a videót most megnézed, és jó lesz)
De, hogy még szentimentálisabb legyek, a polgármester néni köszöntője is pont az, amit egy ilyen helyen olvasni akarok (ide klikkolj). A martfűi emberek a jelek szerint nagy ívben leszarták a pártpolitikát és a közéleti divatokat, maguknak és magukért választanak képviselőket. Csupa független ül
a képviselő-testületben, a pártok által indított politikusok közel se
jártak ahhoz, hogy beülhessenek. Sőt, amikor megválasztása után kevéssel
elhunyt a szintén független, előző városvezető, akkor a helyére is
független, a fentebb linkelt köszöntőt jegyző Kiss Edit került.
Vannak nekem, ugye, ezek a rózsaszín elképzeléseim arról, hogy miként nézne ki az önkormányzás,
és abban pont ilyen dolgok vannak. Hogy mi, ez a közösség, a település
vagy a kerület lakói rájövünk arra, hogy csak egymás ablaka alá lehet
szarni, és az mindenkinek büdös, úgyhogy inkább ne. Hogy fontosak
lesznek a közös dolgaink, mindenki belerakja, amit tud, mert magadnak
építed. Hogy elzavarjuk a francba mindazokat, akik a távoli fővárosból
küldött sajtóközlemények és "felkészítő anyagok" alapján akarja
megmondani, hogy mi legyen az otthonukkal. Hogy ehelyett azt próbáljuk
meg kitalálni, hogy hogyan tudunk előbbre jutni, mi, együtt.
Jelenleg
egyébként a közéletet alakítani kívánó aspiránsok és már "beérkezett"
vagy ott maradt csapatok közül egy olyat se látok, aki erre törekedne.
Komolyan. A fenti Gonda Istvánné-nyilatkozatban több emberség, szeretet és szaktudás
van, mint az összes eddigi oktatási miniszterben együtt, a polgármester
néni szövegére pedig bármikor becserélném akár az aktuális, akár a
jövőre hatályba lépő alkotmányunk vonatkozó részeit.
Csak most pont nem ebbe az irányba haladunk.
Kommentáld!