Czeizel Endre szerint a magyar történelem átka miatt az emberek megszokták, hogy helyettük döntenek FOTÓ: BIELIK ISTVÁN

- Régóta érdeklik a géniuszok. Írt már például, költő, festő zsenikről is, és nem ennyire bőven, mint most, de muzsikusokról szintén...

- A zeneszerzők azért izgattak nagyon, mert szemben a költőkkel - akik a semmiből jönnek, rendszerint nincs a családjukban költő, és az egekbe törnek, és ha van gyermekük, azok általában nem költők, - a zeneszerzők szembetűnő családi halmozódást mutatnak. Gondoljunk például a Bach családra, amelyben szinte minden férfi muzsikus volt.

- Ezt nevezi ön a könyvében piramis-modellnek.

- Igen. Hiszen mondjuk a Bach vagy az Erkel család esetében, amelyben nyolc generáción keresztül halmozódnak a muzsikusok, a "zenei" géneknek köszönhetően generációról generációra emelkedik a kivételes képesség, majd a csúcs után csökken a kivételes talentumok aránya. E talentum halmozódásban annak is szerepe van, hogy a családban állandóan muzsikálnak, és a gyerek zenében fürödve nő föl.

- Mind a Nobel-díjasok, mind a matematikai géniuszok esetében megírta, hogy bár nyilvánvalóan nincsenek külön zsidó gének, mégis a zsidó gyermekeknek sokkal nagyobb esélyük van Nobel-díjra, vagy matematikus géniuszságra, mivel a zsidó kultúra nagyon fontosnak tartja, hogy taníttassák a gyerekeiket és tehetségüket maximálisan kiaknázzák.

- Pontosan. A muzsikusok élettörténete is igazolja, hogy amikor észreveszi a papa, aki különben gyakran zenész, hogy a gyermeknek micsoda érzéke van a zenéhez, taníttatja.

- A zeneszerző géniuszok között miért nincs nő?

- Talán azért, mivel a zeneszerzéshez nagyon erős térbeli tájékozódás kell. Amikor például Mozart egy szimfóniát ír, térben és időben négy tételt kell összeraknia. A férfiak pedig közismerten jobbak térbeli tájékozódásban, mivel a rossz térlátók vadászás közben közel mentek a vadállathoz, ami széttépte őket, vagy a harcban nem vették észre a feléjük tartó lándzsát, ezért nem tudtak elugrani. Így mindig a jobb térlátók maradtak életben és lettek gyermekeik. Ez lehet az oka annak is, hogy a férfiak jobbak matematikában, mivel az algebrában is előny a jobb térlátás. Ezzel szemben az éneklésben jobbak a nők, mint a férfiak, mivel minden kultúrában az édesanyáknak alapvető funkciója kisbabájuk szeretgetése, ölelése, becézgetése mellett az éneklés is. Úgy tűnik, hogy a jó édesanya csecsemője, akit tényleg altatódallal ringatnak el, inkább életben marad, mint a rossz édesanya gyermeke, és ez elindíthatott egy kiválasztódást az éneklés irányába. A társadalmi hatások ily módon a generációk hosszú sora alatt hatnak a genetikai adottságokra.

- A romáknak miért jelentős a zenei érzékenységük?

- A romák génállománya sem rosszabb, mint sokan hiszik, a nem-romákhoz képest, az ő kultúrájuk egyszerűen orális, szemben a zsidó kultúrával, amelyben az írásbeliség 3500 éves és a tanulás, a tehetség univerzális érték. A romák szépen énekelnek, táncolnak, zenélnek. Náluk is kialakulnak a prímásdinasztiák, tehát megint fontos szerephez jut a szülők zenei génjei mellett a családi minta, és esetleg egy részük nem tanul meg kottát olvasni, de szóban és tapasztalatok útján is átadják egymásnak a tudást. Amerikában az afro-amerikaiak társadalmi problémájában azzal értek el komoly előrelépést, hogy bizonyos mértékű pozitív diszkriminációban részesítették őket. Feketéknek könnyebb volt felsőfokú iskolákba bekerülniük, és most már félvér elnöke van Amerikának. Ha nálunk nem találják meg a romák társadalmi integrációjának módját, akkor abból nagy baj lesz. A többségi társadalomnak meg kell értenie, hogy saját érdekében is segíteni kell őket.

- A magyar oktatási rendszer miért nem tudja csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket? Azzal, hogy az oktatás még inkább központosított lett és a tanárok már csak az egyen-tankönyveket használhatják, végképp nem tudnak majd különböző társadalmi rétegekhez vagy egyéniségekhez alkalmazkodni. Ez akár az ország csődjéhez vezethet.

- A kiegyezés utáni gazdasági csoda jórészt Eötvös Józsefnek köszönhető, aki európai szintre emelte a magyar közoktatást, és behozta a felekezetek egyenrangúságát. Ekkor a Galíciából hozzánk bevándorló zsidó százezrek kivirágoztak. Emellett már Eötvösék is tudták, hogy éppen, hogy nem egyen-tananyagot kell ráhúzni a gyerekekre, hanem a bennük meglévő különböző tehetségek figyelembe vételével éppen a pedagógiának kell ehhez alkalmazkodni. Minél kivételesebb valaki, az egy kaptafára nevelés annál gúzsba kötőbb lesz, és én ezt óriási véteknek tartom.

- Ezt ostobaságból, hozzá nem értésből csinálják, vagy netán tudatosan? Ha egy ország kevésbé demokratikus irányba megy, akkor hülyíteni kell az embereket, és ebben a közmédiától kezdve a kereskedelmi tévék ostoba műsoraiig sokan rész vehetnek. Az lehet az alapvető cél, hogy az emberek birkaként viselkedjenek, szavazzanak? Ehhez pedig nem jó, ha komplexen végiggondolnak dolgokat.

- El tudom képzelni, hogy a sajnálatos rövidtávú politikai érdek fölülírhatja azt az általános koncepciót, hogy a változatosság gyönyörködtet. Minél változatosabb genetikai adottságú egy népesség, és minél változatosabb a külső környezet, annál jobban tudnak alkalmazkodni hozzá az emberek, annál több érvényesülhet a legnagyobb természeti kincsünkből, a tehetségből. Ha szűkítik a változatosságot, a meglévő adottságokból kevesebb válik valóra és a kivételes tehetségekből kevesebb válik kivételes talentummá. Pedig a nemzet jövőjét éppen az ő felvirágoztatásuk határozza meg. A skandináv országok közül Dánia, Norvégia, Svédország sokáig sokkal jobban teljesített mint a szegény finnek. Ők azonban a 2. világháború után kihasználták az amerikaiak lelkiismeret furdalását, hogy az orosz-finn háborúban magukra hagyták őket, és ezért Amerikában a finn pályázatok prioritást élveztek. Így a tehetséges finn fiatalok döntő többsége Amerikában szerzett diplomát, és egy generáció alatt a finnek tökéletesen felzárkóztak a többi skandináv országhoz.

- Amikor nagy bajban voltak, éppen hogy az oktatásra és a kultúrára tettek. Nem azt csinálták, mint nálunk, hogy ha rosszul áll a büdzsé, akkor garantáltan az oktatástól és a kultúrától vonnak el jelentős összegeket. Gondolkodó emberfők sokaságának kinevelésében lehetne a jövőnk, de most mintha éppen az ellenkező irányba mennénk.

- Sajnos igen, és ez elkeserítő. Nehezen tudom elképzelni, hogy Orbán Viktor, aki a maga nemében egy kivételes talentum, készakarva vezényli ilyen irányba a dolgokat. Jó, tudom, hogy amikor valaki megszerzi a legmagasabb hatalmat, akkor ezt nehéz személyiségtorzulás nélkül megélni. Úgy vélem Mussolini is kivételes talentum volt, mégis csúcsra érve rossz irányba vezette nemzetét. Orbánt, persze, nem akarom hozzá hasonlítani.

- De már diktátornak tartja?

- Ez definíció kérdése, úgy tűnik, hogy minden hatalom őbenne összpontosul. S ő ezt inkább mindenki tudomására akarja hozni, ahelyett hogy a megbékélést segítené elő. Az például, hogy már rögtön a választás utáni napokban megszegi az ígéretét, és borzasztó szobrot állíttat fel a Szabadság téren, erre vall. Amikor tudjuk, hogy például Radnótit Abdánál egy Tálas András nevű őrmester lőtte tarkón magyar parancsnoka, Marányi Ede utasítására, miszerint a sorból minden lemaradót ki kell végezni. Az ő meggyilkolása nem németek műve volt. Az a hivatalos önáltatás, hogy minden, ami rossz volt, nem a magyarokon múlott, soha sem teszi lehetővé a szembenézést bűneinkkel, ami pedig az egészséges önbecsülés alapja.

- És ön szerint ez a szobor ezt mondja?

- Ez a szobor egyértelműen azt mondja, hogy a német bevonulástól volt minden rossz, és minden, ami előtte történt, lényegében rendészeti szabályok végrehajtása volt. A korábban munkaszolgálatosként vagy a Don kanyarban elpusztult magyar katonákért, vagy éppen a "hideg napok" bűntetteiért nem lehet csak másokat hibáztatni - ez borzasztó hazugság. Emellett a genetika azt tanítja nekünk, hogy tanuljunk a múltból, de kreativitásunk révén hozzunk létre valami újat. Most viszont úgy érzem, hogy végül is a Horthy-korszak lett az eszménykép, és tulajdonképpen ezt az úri Magyarországot akarják visszahozni. Ahelyett, hogy az "eötvösi" kreativitás lenne a példaképünk.

- De egy "konzervország" hová vezethet?

- Utaltam rá, Eötvösnek köszönhetően a kiegyezés utáni oktatás- és valláspolitika eredményezte a magyar gazdasági csodát, amit egész Európa csodált. Az I. világháborútól kezdve pedig leszálló pályán vagyunk, amiben persze az igazságtalan Trianon is ludas. Eötvös, majd Trefort szelleme már a Horthy-rendszerben sem érvényesült, Rákosiékról ne is beszéljünk. Kádár idejében még a legvidámabb barakk voltunk, de mégiscsak barakk.

- Sokan hittek abban, hogy a rendszerváltás után viszonylag rövid idő alatt behozhatjuk a Nyugatot. Miért vizsgáztunk a régióban talán a legrosszabbul?

- A régióban a legmagasabbról indultunk, és most már Bulgária és Románia szintjén vagyunk. Nagyot csalódtam magunkban és elsősorban a politikusokban. Úgy látszik a hatalom megszerzése és birtoklása mindent felülír. Kérdés, hogy például a szlovákok miért tudtak a miénknél sokkal hatékonyabb rendszerváltást csinálni. És ez sok tekintetben igaz a lengyelekre is. Egyszer egy magyar pedagógus Szlovákiában azt kérdezte tőlem, hogy "nagyon jó, professzor úr, hogy költőkkel meg zenészekkel tetszik foglalkozni. De miért nem tetszik politikusokkal is foglalkozni? Hátha akkor egyszer jobb vezetőik lennének."

- És miért nem foglalkozik politikusokkal?

- Ez lett volna a következő könyvem, de nem lesz már rá időm. Széchenyitől és Eötvöstől Bethlenig és Klebelsbergig azokról az államférfiakról írtam volna, akik tényleg nagy formátumúak voltak és minden magyarért dolgoztak.

- Mi lehet az oka, hogy disc jockey-k tömegétől bankárokig minden funkcióba kitermelődtek megfelelő emberek a rendszerváltás után, csak éppen politikusokból mutatkozik erőteljes hiány?

- Erre nem tudok válaszolni, nincs hozzá elég tudásom. Úgy érzem, a Fidesz ismeri és ragyogóan alkalmazkodik a nép tagjaihoz, miközben birkanyájat csinál belőlük.

- De miért ez kell a magyar népnek?

- Hát nem ez kellene, ezért én szégyellem magam magyarként.

- De miért veszik be a sok ígérgetést a magyarok? Churchillt úgy választották meg, hogy csak vért, verejtéket és könnyeket ígért. Nálunk miért azt választják meg, aki fűt-fát ígér? Miért kajálják ezt be?

- Mert a magyar történelem átka miatt megszokták, hogy helyettük döntsenek. Eljött például egy házaspár hozzám a problémájával genetikai tanácsadásra. Elmondtam a lehetőségeket, és azt javasoltam nekik, menjenek haza, gondolják végig, hogy mit akarnak. Ők pedig erre azt válaszolták, hogy "de hát doktor úr, azért jöttünk ide, hogy megmondja, mit csináljunk!" Orbán Viktor azt érezte meg, hogy a magyar ember azt akarja, hogy helyette döntsenek. Nem akar felelősséget vállalni. Egy igazi demokráciában ránk bízzák a dolgokat, hogy mi döntsünk a sorsunkról, a családunkról, az országról. És ahogy tőlem azt várták, hogy mondjam meg, mit tegyenek, most a pedagógusnak is megmondják, hogy mit csináljon, tőle pedig azt várják, hogy mondja meg a gyermeknek. Ha pedig a politikus megmondja az embereknek, hogy mit kell tenniük, akkor sokszorosan igazolt tényként ez zsákutcába vezet.

- Máshol beszélt arról, hogy a ma már körülbelül 45 ezer forintért megcsináltatható géntérkép segítségével pontosan meg lehetne mondani, hogy kinek milyen gyógyszer való, ahelyett, hogy az oktatáshoz hasonlóan, egyenmódszereket, egyenorvosságokat alkalmaznának az esetek többségében.

- A genetika azt tanítja, hogy minden ember adottságaihoz kell a gyógyszereket és a dózist megválasztani. Ha az iskolában nem a gyerek adottságaihoz alkalmazkodva fejlesztjük a képességeit, akkor ugyanaz lesz, mint az orvoslásban, hogy mindenki majd háromszor egy aszpirint kap, holott lehet, hogy neki egy is elég, vagy egy másik gyógyszer sokkal jobb lenne.

- Édesanyja 93 éves korában halt meg. Ön egészségesen élt, és kivetette a prosztatáját, mert a géntérkép azt mutatta, hogy prosztatarákban fog meghalni. De nem csináltatott teljes géntérképet, így a leukémia nem látszott. Nyilván azt gondolta, hogy több mint 90 éves koráig él, és látja még felnőni a most 8 éves kisfiát. Miután megmondták, hogy körülbelül két éve van hátra, felgyorsulva próbál élni, vagy éppen ellenkezőleg, komótosan sétál, és élvezni akarja az életet? Netán elhatározta, hogy mi fér még bele szakmai szempontból a pályájába, és azt mindenképpen meg akarja csinálni?

- Van négy PhD hallgatóm jó témákkal. Segítem őket. De úgy érzem, hogy olyan jelentős dolgot, amilyen a magzatvédő vitamin fejlődési rendellenességek kivédő hatása volt, már nem csinálok. Hiszen ez az elmúlt időszak egyik legnagyobb felismerése volt. Gondoljon bele, hogy évente 800 ezer gyerek születik nyitott gerinccel, és ezek 90 százaléka megelőzhető a magzatvédő vitaminnal. Egy ilyen felismeréshez amúgy is nagy csapat, nemzetközi együttműködés kell. Ilyen már nem lesz az életemben. Amikor viszont reggel kimegyek az erkélyre tornázni, szebbnek látom a természetet, mint régen, amire korábban oda sem figyeltem. Ha a kisfiammal elmegyek sziklát mászni, annak is nagyon örülök. Az első kemoterápiák után alig tudtam járni, és most jó érzés, hogy rendben vagyok. Persze félek állapotom elkerülhetetlen rosszabbodásától.

- Újra rendel is...

- És kicsit talán jobban értékelem az életet.

- Könyvet írni, tudományos munkát végezni már nem akar?

- Most azt érzem, nem érdemes olyanba belefogni, amit nem fogok tudni befejezni. Jobb lett volna váratlanul elmenni, mint így. Mert állítólag amikor visszaesik az ember, akkor általában kilenc hónapja van hátra. De az már rossz, mert akkor már az immunrendszer gyengesége miatt állandó gyulladások vannak, vérzékenység, meg minden egyéb. Próbáltam megbeszélni az orvosommal, hogy ha rendes barátom, akkor egy bizonyos stádium után segítsen. De elzárkózott ettől. Nagyon szeretnék elkerülni egy teljesen tehetetlen állapotot.

Bóta Gábor