A GDP az utóbbi hónapok növekedése ellenére is csak a 2005-ös szint környékén van. De egyre alacsonyabb lakosságszám mellett érjük el ugyanazt, javít-e ez valamit a helyzetünkön? Nő-e attól a lét, ha nőtt a GDP, vagy annak egy főre jutó értéke?

A 2013-as GDP, bár nőtt az előző évhez képest – és az utolsó negyedév ígéretesen jó volt –, de még mindig 0,2 százalékkal maradt el a 2005-ös szinttől. (Ezt már korábban megmutattuk.) Ez szomorú, de eszünkbe juthat, hogy közben a lakosság száma viszont csökken, nem lehet, hogy ez is szép eredmény? Ha kevesebben állítják elő ugyanazt, az ugyanis hatékonyabb, szebb, jobb teljesítmény.

Mire jó nekünk a GDP?

Valóban, 2004 végétől 2013 végéig, 9 év alatt kicsivel több, mint kétszázezer fős fogyást mutat a népességstatisztika, ami a lakosság nagyjából két százaléka. Ezt jelzi az egy főre jutó GDP változása is, amely – az Eurostat adatbázisa szerint – tavaly év végén Magyarországon a 2005-ös szint 101,8 százaléka volt. Vagyis az egy főre jutó GDP nem mutat olyan szomorú képet, inkább jelez növekedést, két százalékkal jobb az eredmény, mint a „sima” GDP esetében. (Lásd grafikonunkat.)

De gazdagabbá tesz-e bennünket, állampolgárokat az, ha nő az egy főre jutó GDP? Valójában nem. Amint önmagában az sem, ha maga a teljes GDP nő. A kérdés az újraelosztás, az, hogy ebből mennyit kap a nép (a lakosság), azon belül a magasabb és alacsonyabb jövedelmi kategóriák tagjai, a nyugdíjasok, mennyit kap az állam, és mennyit kapnak más gazdasági szereplők (például vállalatok). (Az adóterhek például nőttek, erről itt írtunk.)

Az elosztás a lényeg

A GDP, vagy az annak az egy főre jutó átlaga úgy is nőhet, hogy csak kevesek kezében koncentrálódik a többlet, például a felső tízezernél. Az is lehet, hogy az állam pazarolja el a többletet, a lakosság helyzete pedig romlik. Vagy a vállalatoknál marad, miközben a bérek pedig nem nőnek. Tehát a GDP, még egy főre is, inkább csak az országról mond valamit, de nem az emberek életkörülményeiről. Önmagában sem a GDP, sem annak egy főre jutó értéke nem mond szinte semmit arról, hogy jobban élünk-e, mint korábban.

Ráadásul a nép nem csak fogy, hanem öregszik is, mert sok éve túl kevés a gyerek, ráadásul erős kivándorlás van, ami főleg a fiatalokat érinti. A politikusok, közgazdászok még abban sem tudnak megegyezni, mennyi a valódi, belföldön értéket termelő dolgozó? (És mennyi a közmunkás, a külföldön munkát vállaló.)

Azt sem tudjuk, mennyi a lakosságunk

A KSH a saját módszertana alapján januárban 99 ezer külföldön dolgozó személyt tartott nyilván, miközben a társadalomban százezrekről beszélnek, még kormányoldali politikusok is. (Az adott módszertan alapján a KSH feltehetően jól végzi a dolgát, de úgy látszik, szükség lenne másfajta adatgyűjtésekre is.) Akkor lehet, hogy a lakosság valójában már nincs is 9,9 millió fő, mert százezrek dolgoznak külföldön, akik nagy része már nem is fog hazatérni?

Lehetséges, ebben az esetben az egy főre jutó GDP értéke lehet, hogy valójában még magasabb. De, amint írtuk, ettől még nem fognak megváltozni az életkörülmények, ettől még nem lesz több a fazékban.

A nyugdíjas lesz több, vagy a dolgozó?

(Fotó: 123rf.com)

Az már sokkal inkább probléma, ha az országnak egyre kevesebb a munkaképes korú és jól képzett lakója, miközben egyre több nyugdíjast kell eltartania. Főleg, ha mindeközben nincs érdemi gazdasági növekedés sem, mint az utóbbi években. Ha több a nyugdíjas, de több a munkáskéz is, vagy legalább a dolgozók többet tudnak termelni (a hatékonyság nő), akkor nincs gond. Ha viszont a több nyugdíjasra egyre kevesebb dolgozó jut, az katasztrófához vezethet.

Ugyanígy  önmagában az sem oldja meg a problémákat, ha kevesebb a nyugdíjas, mert még mindig ott marad a kérdés, ki tartja majd el őket és hogyan, ha pedig nyugdíjkorhatár-emelésről lenne szó, akkor az, hogy hol kaphatnak állást. Másrészt a nyugdíjasok tipikusan olyan fogyasztók, akiknek a vásárlásai keresletet generálnak a gazdaságban, szerencsés esetben a helyi mezőgazdaság és ipar termékei között.

Ki egyen?

Ez jelenleg a magyar társadalom egyik alapkérdése, talán a legfontosabb. Nem meglepő, hogy a választási kampányban szó sem esik róla, mert mindenkit érint és húsba vág, viszont nehéz bármit is ígérni vagy eldönteni előre. Nemcsak az a kérdés, hány nyugdíjas lesz és hány dolgozó, hanem az is, hogyan döntenek a politikusok, hogyan oszoljanak meg közöttük a jövedelmek? A dolgozók által fizetendő adók (és járulékok) nőjenek jobban, vagy a nyugdíjak? Ismét az elosztás kérdéséhez érkeztünk.

Eidenpenz József, 2014. április 01., 06:20 Privátbankár