Nevetni a miniszterelnökön, akinek szavatossági ideje rövidebb már, mint a napra kitett madártejé: reggel 8-kor azt mondja, nem kell újabb csomag, 11-kor bejelent egy 60 milliárdosat, amiről tőzsdezárás után kiderül, hogy 90. És ez már a harmadik package, you know. Jó lenne nagyokat kacagni az emberen, akinek ennyi szórakoztató pillanat után garantált a stand up comedy karrier, ha kiszabadul végre a nemzetgazdasági miniszterség őt mentálisan láthatóan megviselő terhe alól. Addig is megmaradnak nekünk örökbecsű szavai a magyarok 30 százalékának seggén lévő piros pontról, ami ragályos lehet, úgy tűnik. Elkapta tőlünk például Európa eddig utolsónak hitt diktátora. Mi másért gondolná Fehéroroszország hírhedett vezére, hogy végre Magyarországnak is elege lett a demokráciából, meg a piacgazdaságból, miként azt tegnap mondta volt. Ez vagy a tomportájékról tovaterjedő pörsenés mellékhatása, vagy az igazság maga. Ideje, hogy egy kormánydelegáció közelebbről megvizsgálja Lukasenko fenekét, hátha fújdogál arrafelé is az a keleti szél.

De amíg mi kínunkban kacagunk rajtuk, ők szórakoznak velünk. És ettől ez az egész már baromira nem vicces.

Elmarad hétfőn szavazás a parlamentben a választási törvényről, mert már maguk sem tudják, mi a jó nekik. Ez az egyetlen szempont ugyanis a választási szabályok kialakításánál. A Fideszre szabott választókörzetek, a jogfosztó regisztráció, a Simicskát gazdagító és a nyilvánosságot szűkítő kampányszabályok mind-mind jó nekik, következésképp rosszak az ellenzéknek. De mivel egyre fogy a bohózat közönsége, ezért nem pusztán megnehezítik az ellenzék dolgát, de beépítik a törvényes csalás lehetőség is. Magyarországon 2014-ben nem lesz sem szabad, sem demokratikus a választás. Ez már eldőlt. De könnyen lehet, nem lesz tiszta sem.

Az érvényes szavazatnak ugyanis van egy fontos alaki ismérve: a pecsét. Ha nincs pecsét a szavazólapon, nincs érvényes szavazat sem. Ez eddig is így volt. Hanem most kiegészíteni igyekeznek ezt a szabályt: „érvénytelen az a szavazólap, amely nincs ellátva, vagy nem az arra szolgáló helyen van ellátva a hivatalos bélyegzőlenyomattal”. Az arra szolgáló hely a törvényjavaslat szerint a szavazólap bal felső sarka.

A bal felső sarok – itt kell keresni ennek a rezsimnek az aljasságát. Nem nehéz végiggondolni hány érvénytelen szavazatot lehet előállítani egy aprócska csuklómozdulattal. Bejön a falusi szavazókörbe a polgár, a teremben, teszem azt, csak fideszes delegáltak ülnek, ők rögtön ketten is. Hogy miért ketten? Mert azt a szabályt is készülnek elfogadni éppen, hogy amelyik párt nem képes két embert küldeni, az nem küldhet egyet sem. Az nem ellenőrizheti a szavazatok megszámlálását. Ez úgy 20 ezer ember delegálását írná elő a pártok számára, miközben a legnagyobbak sem rendelkeznek ennyi aktív taggal. De a Fidesz, úgy is, mint vallás, talál ennyi hívőt Kubatov listáin. Szóval ott ülnek ketten, köszönnek illendőn a belépő polgárnak, tán nevén is szólítják, hiszen a faluban ismer mindenki mindenkit. Tudják is a polgárról, elege van neki ebből a bohózatból, másra készül szavazni, nem a Fideszre. Erre figyel a polgár, a szavazatára, nem a pecsétre. Félrenyomják hát kicsit. Vagy nagyon: ami a delegáltnak, aki szemközt ül a szavazópolgárral, a bal felső sarok, az a szavazólapon a jobb alsó. Így lesz a balból jobb.

Most már nem röhögni, hanem üvölteni kell itt. Menjen minden ellenzéki politikus az élőláncba a parlament köré, és ha már ott együtt vannak, hát így induljanak Brüsszelbe, Washingtonba, az EU-ba, az ENSZ-be, az EBESZ-be, és még tudom is én, hová, csak kiabáljanak közösen, ordítsák, hogy mi készül itt. És közben képezzenek ki minket, hogy betanított fideszes delegálttal kiművelt választó álljon szemben.

Per pillanat ennyit lehet, de ennyit muszáj tenni. Mindenkinek meg kell mutatni a bal felső sarkot.