A hétvégi parlamenti választásokra csatarendbe álltak a
Fidesz-pártok, mögöttük ott strázsáltak a Fidesz-stratégák. Minden,
mintha igazi volna: igazinak látszó politikusok igazi kampánnyal
kampányoltak – és senki, egyetlen erdélyi Fidesz-jelölt sem kapott egy
árva mandátumot sem.
Orbán Viktor tökéletes munkát végzett. Igen, van ilyen, tud
tökéleteset alkotni. Ami most Erdélyben van, az mind-mind az ő keze
munkáját dicséri. Igaz, ennek a tökéletességnek többször nekifutott,
majdnem húsz évet dolgozott rajta, de a kemény, következetes munka
gyümölcse beérett. Kezdetben csak azt akarta elérni, hogy legyen egy
kis, könnyen mozgósítható hátországa, valahol Magyarország határain túl.
Néhány telefon, egy-két baráti látogatás, vállveregetés Markó Bélának,
és a romániai magyarokat képviselő RMDSZ ott fog majd bokázni mellette,
pontosabban mögötte, a nemzeti balett háttértáncosaként. Ha kérdezik,
beszél, ha nem kérdezik, hallgat – tökéletes statisztéria.
Ez volt az az időszak, amikor sikerült bedarálni a Független Kisgazda
Pártot (ki emlékszik már rá?), amikor megindult az MDF elleni
offenzíva. És ezekben az években kínálta fel a Magyarország határain
kívül működő magyar politikai szervezetek többsége önként, hátbaverés és
ígérgetés nélkül saját magát. Markó Béla azonban nem vette túl jó néven
a vállveregetést, az RMDSZ pedig nem bizonyult annak a zsebpártnak, ami
könnyen zsebre tehető. Életre szóló barátkozás helyett életre szóló
sértődést inkasszózott a Fidesz.
Nem adták fel, keresett magának az Orbán-stáb egy külön bejáratú
embert az RMDSZ-en belül, aki tényleg zsebre tehető volt. Így bukkant
fel Szász Jenő, aki attól lett valaki, hogy ő volt a Fidesz embere, és
megindult az RMDSZ-en belüli, távirányított leépítés, fellazított,
irányított pártszakítás. A nemzet egysége nevében, természetesen. Nem
vált be. A Fidesz-ember – Szász Jenő – nagyon hamar a szövetségen kívül
találta magát, a Markó-csapat pedig haladt előre, mintha mi sem történt
volna.
A következő lépés az volt, hogy a külön bejáratú emberre
szoba-konyhás, aprócska panelpártot építettek, a Fidesz-birodalom első
erdélyi pilléreként létrejött az Erdélyi Magyar Polgári Párt, a majdnem
egyszemélyes csapat. Szász Jenő többet vitt, mint hozott, sokba is
került, konfliktust konfliktusra halmozott. De bármennyire is kínos
volt, a Fidesz nem engedte el saját politikai gyermekének a kezét.
Inkább megtámasztották: egy egész mozgalmat, majd egy újabb pártot
kapott társul. És a birodalom tetején egy igazi vezért: Tőkés Lászlót. A
kudarc úgy szép, ha halmozzák.
Senki sem mondhatta eztán, hogy egypártrendszer van Erdélyben, hogy
nincs más alternatíva, mint Markó és az RMDSZ. Nem kispályázott a
Fidesz: pártok és pártelnökök, Tőkésnek EP-alelnökség és európai
lobbierő, demokrácia-központok, nemzetstratégia, határ a csillagösvény. A
pártok pártprogramokat, kettős állampolgársággal megerősített kampányt,
stratégiai együttműködést kaptak. És úgy tűnt: nem hiába. Az idei
romániai választásokra a semmiből, magának, új világot teremtett a
Fidesz Erdélyben.
Az RMDSZ tényleg belekopott ebbe a nagy igyekezetbe, Markó lemondott,
a viták felerősödtek. Úgy tűnt, mégiscsak felépült az Orbán-birodalom
Erdélyben. A hétvégi parlamenti választásokra csatarendbe álltak a
Fidesz-pártok, mögöttük ott strázsáltak a Fidesz-stratégák, az elemzők, a
szakértők, a rájuk hangolt erdélyi médiabirodalom. Teljes egyetértés,
nagyszámú egyetértő. Minden, mintha igazi volna: igazinak látszó
politikusok igazi kampánnyal kampányoltak – és senki, egyetlen erdélyi
Fidesz-jelölt sem kapott egyetlen árva mandátumot sem. Orbán tökéletes
birodalma úgy omlott össze, mint a kártyavár. Miért? Mert szavazókat nem
lehet fröccsönteni. Az Orbán-siker ára néhány nagy költségvetésű, de
használhatatlan plasztikpárt, rosszul preparált Tőkéssel–Szász Jenővel
(sarokba kerülnek mind). És egy elkoptatott, mandátumokat vesztett,
meggyengült RMDSZ. Orbán-siker Erdélyben: mindenki vesztett rajta. És
nem kérdezzük, ki viszi el a balhét.
Kommentáld!