Lehet, hogy én vagyok a szeniorok között a legfiatalabb? Egy kicsit féltem is a regisztráláskor, amikor a születési dátumot kellett beírni, hogy nem fogadják el a jelentkezésemet, mivel negyvenéves munkaviszonnyal tudtam elmenni nyugdíjba. Amikor láttam az újságban, hogy elindult a Nyugdíjasegyetem, nagyon irigyeltem azokat, akik mehetnek, részt vehetnek rajta. Közben reménykedtem, hogy nemsokára én is nyugdíjas lehetek. Amikor a törvény megjelent, nagyon megörültem, mert nemcsak a nyugdíjat vártam, hanem azt is, hogy itt lehetek sok-sok társam között és végre egyetemi hallgató lehetek. Nagyon fiatalon kezdtem el dolgozni, a tanulmányaimat munka és két kisgyermek mellett végeztem, így az egyetemi képzésig már sajnos nem jutottam, juthattam el.

Településünkön és megyénkben több pozíciót töltök be a közéletben, amely sok időmet és energiámat követeli. Az egyik tevékenységem a mazsorettoktatás – a hároméves gyerekektől a huszonéves fiatalokig tanítom őket – amiben már tudtam is hasznosítani az itt tanultakat. A könyvtárosi feladatokat is ellátom a településünkön, itt is tudom az előadásokon hallottakat hasznosítani, továbbadni és megvitatni a könyvtárba látogatókkal.

Ide az egyetemre a nászasszonyommal járunk közösen és alig várjuk, hogy elteljen a két hét és ismét jöhessünk. Az előadásokat követő játékban mind a ketten részt veszünk, és mindig nagyon várjuk az újabb kérdéseket, valamint az előzőekre a válaszokat, hogy megtudjuk, mennyire figyeltünk jól. A „Dinamika a festészetben” című előadás után sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam a válaszokat elküldeni. Nagyon bántott, hogy nem jutott rá időm, többször is töprengtem rajta, miért nem szakítottam rá időt. Majd a következő alkalom előtti szombaton elalvás előtt eszembe jutott, hogy egy számomra nem hétköznapi, talán kissé idegennek mondható témánk lesz, a robotok világa. Ezen gondolatokkal merültem álomba és már az előadás előtti gyülekezésen találtam magam. Valahogy másképp éreztem magam, mint általában, valami furcsa izgatottság lett úrrá rajtam. Amire hamarosan fény derült, mert a játék nyerteseinek neve felolvasásakor elhangzott a nászasszonyom neve.

Reggel mikor felébredtem, elgondolkodtam rajta, hogy felhívjam és elmondjam neki, de úgy döntöttem, megvárom az előadást, nem szeretnék benne feleslegesen hiú ábrándokat kelteni. De ezzel nem kis izgalmat okoztam magamnak, mert a következő két napon nem tudtam a fejemből kitessékelni a gondolatot. Hétfőn már korán felébredtem és vártam az indulást, most nemcsak az előadás miatt, hanem az álmom megvalósulása miatt is. Szinte tűkön ültem a helyemen, alig tudtam kivárni, hogy mondják a nyertesek nevét. Mondták az elsőt, nem az övé volt, majd mondták a másodikat, ez sem az övé. Ekkor a szívemet a torkomban éreztem és elhangzott a neve! Ő nyugodtan ült a helyén, mert nem volt benne biztos, hogy ő az, majd hozzátették a keresztnevét és semmi kétség nem fért hozzá, ő a nyertes. Mikor visszajött a helyére a könyvel, akkor mondtam neki, hogy én ezt már szombaton megálmodtam, de nem akartam neki szólni, hogy legyen meglepetés és ne töltse izgalommal a következő két napot.

Egyetemi hallgatóként az ötödik előadáson vagyok, vagyunk túl, de már most is másként látok több dolgot, mint korábban. Már tudom, hogy mit kell nézni a villanyégő dobozán, a mindennap látott győri épületeket pedig az előadáson hallottak alapján másképpen szemlélem. Jobban odafigyelek az érrendszeri betegségekre és a festményeket is más szemmel nézem, mint eddig. A robotok varázslatos világába nyert betekintés után már úgy tekintek ezekre a szerkezetekre, mint a hétköznapi életet megkönnyítő eszközökre. Olyan dolgokra is képesek, amire mi, emberek nem, ezzel járulva hozzá az emberiség fejlődéséhez és életminőségének javításához.

Amikor az összes regisztrált hallgató neve felkerült a weblapra, akkor én az ismerősök után kutattam és találtam is nagyon sokat, akikkel már nagyon régen találkoztam. Az egyik kedves hallgató, az általános iskolai testnevelőtanárom. Sajnos még nem sikerült találkoznunk, mert hála Istennek, nagyon sokan vagyunk és a sokadalomban még nem láttam.

Miért is jó ide járni a Nyugdíjasegyetemre? Azt egy mondatban nehéz lenne megfogalmazni, de így pontokba szedve könnyebb: az előbbiekben leírt történet miatt; mert nagyon szeretek jó előadásokat hallgatni; nagyon jó rég nem látott ismerősöket látni és találkozni velük; számomra nagyon érdekes témakörökről van előadás; egy kicsit fiatalabbnak érezni magamat és újból diákok között lehetek.