BUDAPEST - A bácsikám felemelt az ölébe, háttal vitt be a szobába,
és a torkomban dobogott a szívem, amikor meghallottam, hogy a kisvonat
elindult a fa körül. A szüleim egyszerre gyújtották meg a
csillagszórókat, és minden ragyogott a boldogságtól – emlékszik Fenyő
Miklós (63) gyermekkora legkedvesebb karácsonyára, és hozzáteszi, hogy
a családban is sokat ugratták a nevével.
– Hiszen nemcsak Fenyő
vagyok, hanem Mikulás is! – mondja mosolyogva, és elárulja, hogy csak
az óvodában csúfolták (Fenyőfa!! Fenyőfa!!) – Az amerikai haverjaim
Nick Fine-nak hívtak, mert tetszett nekik, hogy az igazi nevem
kezdőbetűjével jobban működik az angol fenyő szó, azaz a pine. Ha az
Egyesült Államokban váltam volna ismert énekessé, akkor ez lenne a
művésznevem.
 |
| Mikulás fenyőt válogat Csak az óvodában csúfolták a nevével |
Szerencsére Miklós magyar Fenyő maradt.
–
Már megbékéltem a nevemmel, sőt szerencsésnek érzem magam, mert csak
kellemes élményeim vannak a fenyőséggel kapcsolatban. Még a
karácsonyfaárusok sem szoktak ugratni, bár mintha egy ideje nekem nem
mernének olyat mondani, hogy ez garantáltan nem lombhullató – somolyog
Fenyő és lezseren a hajába túr. A Csókkirály és a Made In Hungária című
sláger írója immár 15. alkalommal rendez ünnepi bulit, ezúttal a
Syma-csarnokban december 27-én, és a próbák miatt már ezen a héten
elintézte ama másik fenyő beszerzését.
– Gyerekként tetszett,
ha a karácsonyfa a plafonig ér, ma viszont azt vallom, hogy egy fenyő
legyen akkora, hogy kényelmesen át tudjam ölelni... magamat –
magyarázza, és hozzáteszi, az otthonában mindig a dohányzóasztalra
helyezik a fát, és általában ekkor dől el, hogy lesz-e kedve
feldíszíteni.
– Hogy mi a kedvenc karácsonyi dalom? Elvistől a
Blue Christmas, és persze a Fenyő nélkül nincs karácsony – int búcsút a
fenyőmustrának Fenyő.
Sz. Z. J.
Kommentáld!