Csütörtök, 2012. november 8. 13:24
Herskovits Eszter
írása
Meddig csúszunk?
Felcsuti: A gazdasági elit egy részét „megvette” a jelenlegi rezsim
A közgazdász egyik alapítója Bajnai Gordon Haza és Haladás
Egyesületének. Korábban a Raiffeisen Bank vezérigazgatója volt, s elnöke
egy ideig – 2009-es lemondásáig – a Magyar Bankszövetségnek. A 168
Órának most arról is beszélt, miért nem várható gazdaságpolitikai
fordulat Orbán Viktor kormányától. Elmondja azt is, miért hallgat a
gazdasági elit. HERSKOVITS ESZTER interjúja.
–
Egy hónap sem telt el a két Matolcsy-csomag
bejelentése között. Azt már jó ideje mondogatják szakértők, hogy
2013-ban újabb kiigazítás lehet. Várható volt az is, hogy a
nemzetgazdasági miniszter olyannyira nem találja el a büdzsészámokat,
hogy Brüsszel azonnal korrekciót kér?
– A szakértők nem ismerik pontosan a brüsszeli számítási módszereket, de
a kormány igen. És ez a lényeg! A kabinetet ugyanis mintha nem
érdekelné, hogy újabb és újabb megszégyenítő csapást mér az ország
hitelességére, ahányszor olyan programmal rukkol elő – miközben tudja,
úgyis korrekcióra szorul a csomag –, amely nem felel meg a nemzetközi
elvárásoknak.
–
Ez Brüsszelből nézve csak eszement kapkodásnak látszik.
–
Ez mindenhonnan nézve az. Rendkívül fontos, hogyan látják a
gazdaságpolitikát a hazai gazdaság szereplői, hiszen ennek alapján
hozzák meg az ország számára is lényeges döntéseiket: beruháznak, vagy a
kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt inkább jobb időkre
halasztják a fejlesztéseiket. Esetleg kiviszik külföldre a cégüket, a
tőkéjüket. A 2010-es kormányváltáskor még azt gondoltam: noha nem vagyok
híve a Fidesznek, de joga esélyt kapni politikájának a kialakítására.
Ma már tény, hogy a kormány nem csupán kapkod és improvizál, ám ami
ennél sokkal nagyobb baj: nem képes jobb teljesítményre.
–
Persze kormányzati körökben mindig ugyanazzal magyarázzák az ad hoc
döntéseket: a külső költségvetési kényszer miatt leszűkült a mozgástér.
Ugyanakkor nemrég a Raiffeisen Bank elemzője védte meg a második
kiigazítási csomagot: nem lehetséges gazdaságélénkítés ilyen fiskális
szigor mellett.
– Én sem állítom, hogy könnyű a helyzete annak a kormánynak, amelyik a
mai feltételek mellett egyszerre akar költségvetési konszolidációt és
növekedést. Ám a megoldás nem lehet az, hogy teljesen lemond az
élénkítésről. Orbán Viktor kormánya jelenleg csak abban eredményes, hogy
tartja a költségvetési hiánycélt. Csakhogy ezt olyan eszközökkel éri
el, amelyek miatt évekig nem számíthatunk növekedésre, s a gazdasági
recesszió tartóssá válhat. Ha pedig szűkül a gazdaság teljesítménye,
csökkennek az állami bevételek is. Tömegessé válhat az elszegényedés. A
helyzet már most is riasztó.
–
Borúlátóbb elemzők korábban még azt is mondták, akár államcsődöt is
előidézhet az unortodox gazdaságpolitika. Szerencsére ez nem
következett be. De vajon nem fenyeget hasonló „véghelyzettel” egy
elhúzódó recesszió?
– A l’art pour l’art „szabadságharc” veszélyes. A nyolcvanas években
Ceausescunak egyetlen politikai célja volt: megteremteni a költségvetési
egyensúlyt, Romániát pedig függetleníteni a külföldtől. Ezt a célt
végül is elérte. Visszafizették az összes adósságot, a büdzsé kiadási és
bevételi oldala is rendben volt. Ám a lakosság óriási árat fizetett:
zuhant az életszínvonal, a lakásokban nem volt fűtés, világítás, az
emberek éheztek. A boltok többségében kenyér sem volt. Reméljük, nem jut
el ilyen szélsőségig Magyarország a Fidesz kormányzása alatt. Ám a
hibás kormányzati politika miatt arra számíthatunk: ahogyan zsugorodik a
gazdaság, egyre lejjebb csúszik az ország.
–
Hogyan indítható be a növekedés? Mit javasol ön a kormánynak?
– IMF-megállapodás nélkül nincs befektetői bizalom. Ez a kabinet külső
„mankó” nélkül nem képes a bizalom megteremtésére. Akárki váltja is ezt a
kormányt, ki kell egyeznie a bankszektorral, ugyanis leállt a
hitelezés. Ezért is inkább kivárnak a vállalatok, rosszabb esetben
leépítenek, ám semmiképpen nem fejlesztenek. Békét kellene kötni végre a
multinacionális cégekkel is. Utóbbiak – ha tetszik a kormánynak, ha nem
– a gazdaság fő motorjai. Az adminisztrációs terhek enyhítésével és a
munkáltatói járulékokat érintő valódi adócsökkentéssel helyzetbe
hozhatók a kis- és közepes vállalkozások is. Másképp nem lesznek új
munkahelyek Magyarországon.
–
Ön is alapító tagja Bajnai Gordon Haza és Haladás Egyesületének.
Politikai ernyőszervezetet hoztak létre a Millával és a Szolidaritással.
De már kihallható a nyilatkozatokból, hogy nem lesz könnyű a
demokratikus erők összefogása. Majtényi László alkotmányjogász szerint a
kormányt a következő választáson bárki megverhetné, kivéve a jelenlegi
ellenzék.
– „Nehéz jósolni, különösen, ami a jövőt illeti.” Ez Mark Twain mondása,
kedvenc idézetem. Kétségtelen: egyelőre elég lesújtó képet mutat a
demokratikus ellenzéki erőtér. De várjunk még! Várjuk meg, mi lesz
másfél év múlva. Addigra kellene létrejönnie az összefogásnak. Ma csak
annyit tudunk biztosan: a mostani kormánytól nem várható
gazdaságpolitikai fordulat. Képtelen erre intellektuálisan, politikailag
és – úgy látni – lélektanilag is. Nincs más út: csakis az ellenzék
állíthatja meg a süllyedést egy megalapozott gazdasági és társadalmi
programmal. De azt azért tudni kell, még egy jó koncepcióval is
két-három év, mire beindul a gazdaság.
–
Chikán Attila, a Corvinus Egyetem professzora szerint viszont nem
is feltétlenül a politikai elittől kell a változást várni. Úgy véli, az
üzleti szféra már bizonyította erejét a Reformszövetségben. De az utóbbi
két évben, mondja Chikán, a gazdasági szereplők nem hallatták a
hangjukat.
– Szerintem ez így is marad. A szakmai kamaráknak és szervezeteknek
valóban több a lehetőségük. De nem véletlen a csend. A gazdasági elit
egy részét „megvette” a jelenlegi rezsim. Akit meg nem, az fél.
Végignézte, ahogy bilincsben visznek el felsővezetőket, majd akár
egy-két előzetesben töltött év után felmentik őket. Sokan az állammal
kötött üzleteknek köszönhetik a vagyonukat: privatizáltak, vagy éppen
állami megrendelésekre dolgoznak. Azt pedig a gyerek is tudja mifelénk:
Magyarországon az állammal nem könnyű tiszta üzleteket kötni. Szomorú,
egyben félő is: a gazdasági elit inkább meghúzza magát, s nem lesz
motorja a változásoknak.
Kommentáld!