Alighanem sokak igazságérzetének megfelelnek a januártól élő
szociálpolitikai változások. Ezentúl a segélyt már máshogy hívják, és
nem is jár automatikusan.
Dolgozni vagy tanulni
kell azért, hogy valaki továbbra is kapja. Az állástalanok nem
mondhatnak nemet a felajánlott munkára a végzettségükre hivatkozva, és
elesnek minden fillértől akkor is, ha nem tartanak rendet és
tisztaságot udvarukon. Az államtitkár azt mondja, aki segítséget kér a
közösségtől, az feleljen meg a társadalom elvárásainak. Bizonyára sokan
helyeselnek. Aki bajban van, tegyen meg mindent azért, hogy jobb
legyen, és mindenekelőtt: igyekezzen elhelyezkedni.
Ráadásul az
eddigi rendszerrel ellentétben nem az önkormányzati söprögetést, hanem
a vállalkozásoknál való elhelyezkedést támogatják jobban, hiszen a
vállalkozó csak akkor vesz fel újabb dolgozót, ha tényleg szüksége van
rá. Bevonnák a közfoglalkoztatottakat a nagyberuházásokba, az árvíz- és
belvízvédelembe is, több ezer új dolgozóra számítanak ezeken a
területeken. Ezzel nincs vége: a kormány tegnap jelentette be, hogy a
munkaképesség felülvizsgálatával kétszázezer új embert szeretne
visszavezetni a munkaerőpiacra a nyolcszázezer magyar rokkantnyugdíjas
közül.
Valóban nem ártana a gazdaságnak, ha a kormánynak tényleg sikerülne
több embert rávenni a munkára. Magyarország foglalkoztatási szintje
csaknem tíz százalékponttal az uniós átlag alatt van, és jelentősen
elmarad a régiós versenytársakétól is. A kormány egymillió új
munkahelyet ígért középtávon; ennek sikerét sokan vitatják, de
láthatóan van szándék arra, hogy aktivizálják a munkaerőpiacot. Kérdés,
hogy a segélyekről, rokkantnyugdíjról leválasztott inaktívaknak jut-e
majd munka a válságadókkal sújtott, gyakran a képzett munkaerőt is
visszautasító gazdaságban, és elég ösztönzést ad-e ehhez az
adórendszer, amely nem csökkentette a járulékterheket.
Szerző: Braunmüller Lajos
Kommentáld!