Ez az, ami még egyetlen kormánynak sem sikerült
2012. 3. 14. 10:12|Utolsó módosítás: 2012. 3. 14. 10:45|Vállalatok » Közlekedés
Miután a gázáremelés mellett a magyar politikai
közbeszéd egyik slágertémája a szárnyvonalak megszüntetése, vagy éppen
újranyitása, ezért a Policy Agenda heti elemzésében megvizsgálta, hogy
mivel kell szembenéznie a kormánynak, ha valódi átalakításokat akar
megvalósítani ezen a területen.
Az intézkedéseknek két iránya volt a tervek szerint. Egyrészt már
idén január 1-től megtörténik a Volán és a MÁV integrálásása (ettől
szinte minimális költségcsökkentést vártak), valamint tulajdonképpen
ezzel együtt megkezdődik a MÁV költséghatékonyságának javítása, azaz a
költségtérítés és az árkiegészítés csökkentése. Úgy tűnik, hogy egyelőre
ezen a területen szinte minimális az előrehaladás, aminek talán több a
politikai, mint a szakmai oka.
Tabu téma az utazási finanszírozásban az utazási kedvezmények
kérdése. Ahogy a Széll Kálmán Terv megjelenésekor, és azok időszakos
teljesülései kapcsán kiadott elemzéseinkben folyamatosan bemutattuk,
önmagában a kedvezményrendszer megnyirbálása nem megoldás a közösségi
közlekedés finanszírozási helyzetére. A jelenlegi rendszer arra az
elméleti alapra épül, hogy a támogatásban részesülő társadalmi csoportok
árkedvezményét a központi költségvetés megtéríti. Ugyanakkor, és ez a
jelenlegi rendszer abnormalitását mutatja, hogy inkább az ország
gazdasági teherbíró-képessége határozza meg ezt az árkiegészítést,
semmint a valódi utazói létszám.
Ebből az a gazdasági logika következik, hogy
árbevételi oldalon a cégek már év elején konkrétan számolhatnak ezzel az
összeggel, mivel lényegében úgyis hozzáférhetnek. Amennyiben csökkentik
a kedvezményezetti kört, akkor a közösségi közlekedési cégeknek annyi
többletbevételt kell termelniük, azaz annyival több jegybevételt kell
elérniük, mint a kieső árbevétel nagysága.
Két igazán komoly létszámú és befolyású rétegnél nagyok a
kedvezmények, ezek egyike a vasutasok és családtagjai, a másik pedig a
nyugdíjasok, főleg a 65 év felettiek kedvezménye, vagy teljes
menetessége. Ez a két társadalmi csoport olyan jelentős érdekérvényesítő
képességű, hogy a velük való konfrontáció nem tűnik valószínűnek.
Visszatekintve az elmúlt évekre, a mostani kormánypártok hibája, hogy
a vasúti szárnyvonalak bezárásának kérdése ilyen fontos politikai
témává vált az előző kormányzati ciklusokban, ezért nyilvánvalóan ennek
minden hátrányát a mostani kabinet is elszenvedi.
Valószínűleg az egyetlen szakmai megoldás az lenne, ha a vasúti és a
közúti tömegközlekedés közötti párhuzamosságokat megszüntetnék, ezzel
néhány helyen vagy csak autóbusz, vagy csak vonat állna a közlekedők
rendelkezésére. Ugyanakkor az nem látszik, hogy egy ilyen
kedvezményezést ténylegesen, és érdemi megtakarításokkal járó módon
képes lesz e végrehajtani a kabinet.
Láthatólag a mostani kormánypártok is felismerték, hogy kötelező
valamilyen racionalizálást végrehajtaniuk a közösségi közlekedés
területén. A BKV és a MÁV rendbetétele elengedhetetlen egy kiszámítható
működésű és finanszírozású költségvetéshez. A kormány egyelőre
szigorúan ellen áll minden olyan nyomásnak, amely átmeneti foltozásokkal
próbálná megoldani a cégek napi gondjait, de láthatólag egyelőre
nincsen arra politikai elszántsága, hogy módszeresen végrehajtsa a
szervezeti racionalizációt.
Szerző: Policy Agenda
Kommentáld!