Bármennyire túlzásnak tűnik is, de így van.
Kedden sajtótájékoztatón jelentette be öt párt vezetője, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor, valamint a PM nevében Jávor Benedek, hogy létrejött egy széleskörű ellenzéki megállapodás arról, hogy közös listával indulnak a parlamenti választáson, közös miniszterelnök-jelölttel, aki Mesterházy Attila lesz. Megegyeztek a listás képviselőjelölti helyek és a körzetek elosztásáról is, minderről számos beszámoló
olvasható, ezért a részleteket itt nem ismertetem. Ugyancsak olvashatók a pártvezetők indokai. Ezeket az indokokat szintén valamennyien ismerjük, akik az elmúlt évben folyamatosan az összefogás szükségessége mellett érveltünk, és azok is, akik bennünket olvasnak.
Nem lehet elégszer elmondani azonban, hogy a Fidesz teremtett olyan helyzetet, hogy a különböző ellenzéki pártoknak már a választás előtt koalíciót kell kötniük, hogy egyáltalán esélyük legyen a kormányváltásra. Kizárólag egy ilyen egység biztosíthatja, hogy a következő parlament ismét sokszínű legyen. A Fidesz antidemokratikus, sőt önkényuralmi rendszere teszi paranccsá, hogy egyetlen felelős ellenzéki párt se halaszthassa a maga építkezésének befejezését egy ciklussal későbbre, akár azzal is, hogy külön méretteti meg magát, mert az elmúlt négy év rombolását tekintve olyan további leépüléssel kell számolni, amely elviselhetetlen lenne az országnak. Innentől kezdve „összeborulásnak” nevezni az együttműködést – mint számos hírcímben tették – értelmetlen.
Inkább azt hangsúlyoznám, amit kevesen hajlandók észrevenni a sajtóban vagy elemzői vélemények megfogalmazásakor, hogy bizony itt valami olyasmi történt, ami eddig soha a rendszerváltást követő évtizedekben. Most először voltak képesek különböző érdekeket, különböző választói rétegeket képviselő pártok felülemelkedni a pártlogikák szerinti gondolkozáson, félretenni rivalizációs szempontjaikat, sőt komoly személyes ellentéteiket is annak érdekében, hogy megfeleljenek egy történelmi kihívásnak, a demokratikus értékrend védelmének. Bebizonyították, hogy ez valóban közös bennük: ők elsősorban demokratikus pártok, és csak azt követően baloldaliak vagy liberálisok, zöldek, ún. rendszerkritikusok vagy konzervatívok. A jelenlegi választási rendszert a Fidesz abban a reményben hozta létre, hogy az ellenzéki pártok nem tudják majd átlépni a saját árnyékukat. Miközben a szabályozással egymáshoz „préselte” őket, ezzel egyidejűleg olyan kampányt vitt és visz, amelynek az a célja, hogy populista lózungokkal lejárassa az együttműködési készséget. Azt sulykolják, hogy egy bukott rendszer régi politikai elitje fog össze, akik már egyszer elvesztették a hitelüket.
Ha valaki végigpásztázza az internetes portálok kommentjeit, tapasztalhatja, miként vert gyökeret az emberek egy jelentős részének fejében ez az üzenet Ám én a felismerést, hogy ezzel szembe lehet menni, olyan első lépésnek tartom, amely mintaértékű.
Nem kell foglalkozni azzal, hogy mit zsolozsmázik a jobboldali propagandagépezet. Egyszerűen bele kell állni a közös vállalásba, és azt kell hangsúlyozni, ami miatt létrejött. És ha már sikerült összerakni az ellenzéki tömböt, akkor ennek megfelelően kell viselkedni is, s meglesz a hatása. Erre várt a bizonytalanok tömege.
Azok előtt, akik korszakváltást kérnek számon, világossá kell tenni, hogy éppen a korszakváltás tanúi. Az elmúlt ciklusokban többek közt arra volt visszavezethető a kormányzás számos kudarca, hogy nem volt képesség és készség a pártok közt a demokratikus együttműködésre. Hogy sokszor hiányzott a képesség az értelmes konszenzusok megkeresésére, az értelmes kompromisszumok megkötésére. Hiányzott az a felismerés, hogy a kompromisszum nem önfeladás, hanem a következetes értékképviselet egyik feltétele. Többek közt azért üresedhetett ki számos alkotmányos jogintézmény, mert a zsákmányelv kerekedhetett felül a demokrácia ethoszának tiszteletén. Megértették pl. azt is, hogy a váltást nem személyekkel való szakításban, főleg nem szimbolikus alapon való szakításban kell keresni, hanem tartalmi kérdésekben, szemléletben, garanciák állításában Akármilyen nehezen is jött létre ez az egyezség, azok a pártok, amelyek képesek most a választás előtt ilyen alapon együttműködni, azt bizonyíthatják a választónak, hogy kormányon is képesek lesznek hasonló működésre. Ha valami, akkor mindez innovatív, valódi hitelességet növelő tényező lehet.
Most már minden csak azon múlik, képesek-e átverekedni magukat az ellenszélen, amely nemcsak a Fidesz felől fúj, hanem az un. demokratikus térfél sajtójából is*, és az üzenetet következetesen eljuttatni a választóhoz.
Meggyőződésem, hogy a Fidesz rémálma vált valóra, bármit is mondanak, olyan új helyzet állt elő, amitől joggal tarthatnak. Nem kéne elrontani.
Lánczos Vera
Kommentáld!