Orbán nem sokat törődik a valósággal
Ahogy számítani lehetett rá, tömény sikerpropaganda volt mind a kormányfő, mind pedig gazdasági miniszterének értékelése az elmúlt egy év munkájáról: gazdasági fordulatról, óriási eredményekről, szokatlanul sikeres lépésekről beszéltek. Az sem volt meglepő, hogy a mindezt alátámasztó kijelentéseik egy része köszönő viszonyban sincs a valósággal és ellentmond tényadatoknak. Már megszokhattuk, hogy a Fidesz-vezetők évértékelései kevés konkrétumot, viszont annál több lózungot és ígéretet tartalmaznak. Mint a mostani megnyilvánulásokból kitűnik, ezzel a gyakorlattal kormányra kerülve sem akarnak változtatni. A tényszerű értékelést továbbra is kerülik, ami érthető, mert az nem lenne túl kedvező rájuk nézve. Ehelyett egy virtuális Fidesz-képet festenek a valóságról, nem csupán a saját szájuk íze szerint beállítva a történteket, de szükség szerint durván meghamisítva a nyilvánvaló és ellenőrízhető tényeket. Mintha az orweli világot idézve abban bíznának, hogy kurta az emlékezet, és mindent elhisznek nekik az emberek, ha elég gyakran és hangosan sulykolják.



Ennek iskolapéldája volt Matolcsy miniszter hétfői, parlamenti bizottság előtti összefoglalója. Vele kapcsolatban örökös dilemmánk, valóban elhiszi-e azt a sok blődséget, amit mond, vagy csak ennyire szemrebbenés nélkül, átéléssel tud hazudni. Akár az egyik, akár a másik az igaz, ijesztő, hogy ilyen ember az ország gazdaságpolitikájának egyik fő irányítója. Ezt a keménynek tűnő jellemzést évértékelésének szinte minden megállapítása alátámasztja. Nézzük sorra. Matolcsy sokadszor elhangzott állítása szerint egy évvel ezelőtt hazánkban közvetlen pénzügyi csődhelyzet volt, az éves hiány 7 százalékos lett volna, de ők megmentették az országot, konszolidálták s költségvetést, sőt azóta gazdasági fordulatot hajtottak végre.

A tényszámok igazsága ezzel szemben az, hogy a konszolidációt a Bajnai-kormány vitte végbe határozott és mindenki által elismert intézkedéseivel, amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy Orbán Viktor a saját stabilizációs eredményei felsorolásakor rendre elődjének lépéseit idézi. A csődhelyzet valóban majdnem előállt, de mint emlékezetes, Kósa és Szijjártó urak aktív közreműködésével, akik Orbán első hivatalos brüsszeli látogatásához időzítve a görögökéhez hasonló összeomlást vizionáltak nálunk, hogy ezzel próbálják kikényszeríteni az uniótól a hiány elengedését. Ezt a célt, mint tudjuk, nem érték el, sőt az egész visszaütött: megrendült az irántunk erősödőben lévő külső bizalom, a forint árfolyama elszállt, kockázati felárunk csaknem megduplázódott stb. A költségvetés óriási veszteségeket szenvedett el, és alapvetően ez eredményezte, hogy a kormány a nyári megszorító csomagra kényszerült.



A 7 százalékos fenyegető hiányról annyit, hogy ezt a Fidesz néhány emberén kívül mindenki cáfolja: szakértők egybehangzó véleménye szerint 4,2-4,4 százalék lett volna maximum a deficit, ha a Fidesz-kormány folytatja Bajnaiék gazdaságpolitikáját. Ehelyett Matolcsy azóta látványos kudarcot vallott elképzelését próbálták követni a hiány feltornázásával ösztönzött növekedésről. Brüsszel vétója és saját pánikkeltésük nyomán aztán kapkodni kezdtek a maguk által kreált helyzet kezelésére, amit valóban csak "szokatlan eszközökkel" sikerült megoldani, bár a hiány így is 4 százalék feletti lett. Matolcsy értékelése szerint ez "szokatlanul sikeres" volt, ami annyiban igaz, hogy a maguk ásta csapdából valóban valahogy kikecmeregtek, köszönhetően a kivetett különadóknak és a lenyúlt nyugdíjpénztári pénzeknek.

Ez utóbbi lépést Matolcsy demokratikus döntésnek nevezte, rejtély, hogy több millió ember pénzének hatalmi szóval történő elvétele miként minősíthető annak. A miniszter ezt azzal az arcátlanul cinikus megjegyzésével egészítette ki, hogy az állami rendszerbe zsarolással visszakényszerített emberek "bizalmukkal tüntették ki" a kormányt... Hasonló cinizmust tükröz az a kijelentése is, hogy az új adórendszer jó és igazságos: jól jellemzi a Fidesz felfogását, hogy szerinte ezek a fogalmak igazak akkor, amikor a társadalom felső negyede jelentős többletjövedelemhez jut, míg az átlagos és az alatti rétegek helyzete romlik. Ugyancsak finoman szólva sajátos állítás, hogy a kormány jó úton halad a munkahelyteremtéssel: a foglalkoztatottak száma alig növekedett, az is csupán az exportpiacainknak köszönhetően. Érdekes ugyanakkor, hogy Matolcsy már csupán 300 ezer új munkahelyről beszélt 2014-ig, de az eddigiek alapján csoda lenne, ha az is teljesülne.



Orbán Viktor évértékelője folytatta a sikerpropagandát, azzal a lényeges különbséggel, hogy a kormányfő bölcs óvatossággal szinte teljesen mellőzte a konkrét tényeket, nem úgy viszont a rá jellemző nagyívű megállapításokat. Magyarország harcban áll, mondta, és ez adta meg beszédének az alaphangját. Szerinte a gazdaságban óriási eredményeket értünk el, de miniszterével ellentétben sem ezt, sem pedig a gazdasági fordulatot bizonyító tényeket nem részletezte, hanem inkább jövő időben beszélt, mintha az újabb ígéretek az eddigi munka sikerét igazolnák. A kívülről érkező kritikákat elintézte azzal, hogy "ez nem a ti dolgotok", mi jobban tudjuk, mit kell csinálnunk. Bizonyítékként azt hozta fel, hogy "egyre többen irigyelnek minket", de hogy kik és vajon miért, azt homályban hagyta.

A valóság nagyvonalú kezelését jól mutatta az a kijelentése, miszerint "a magyar emberek elszántan támogatják a kormányt". Nem tudni, ez az elvakultság vagy a cinikus félrevezetés, esetleg mindkettő jele, de köszönő viszonyban nincs az éppen aznap publikált legfrissebb közvéleménykutatási eredményekkel, melyek szerint a lakosság több mint fele csalódott a Fidesz-kormányban, még saját választóik harmada is így nyilatkozott. Mindössze minden harmadik ember minősítette jónak a kormány teljesítményét, nehéz elképzelni, ezt hogyan lehet elszánt támogatásként értékelni. Mindebben nem csupán az a baj, hogy az ország vezetői nem mondanak igazat és becsapják az embereket, mert ez nem szokatlan dolog. Az igazi kockázat abban van, hogy - mint Orbán szavaiból kiderült - nem is törődnek a tényekkel és a külső-belső bírálatokkal, hanem a hatalmi helyzetüket kihasználva mennek tovább a maguk feje szerint. Félő, hogy csak túl későn derül ki, hogy ez az út valójában hová is vezet.