ABCÚG Esős októberi vasárnap Mátyás Győző jegyzete Úgy hallom, egyre többen találgatják nem csekély aggodalommal, vajon miként alakul Orbán Viktor programja karácsonykor, mert ugye, ha netalán nem tartózkodik itthon, akkor az is elmarad, vagy összevonják az Új évvel, ki tudja. Igaz, olyankor nem szokás beszédet mondani, de azért a nemzeti együttműködés rendszerének jelképe és emanációja nélkül semmit sem érne éppen a szeretet és együvé tartozás ünnepe. Úgyhogy jó lenne ebben a kérdésben mielőbb tisztán látni.

Durrogtak is elegen, még a Fidesz-hívek is, hogy hát micsoda dolog, hogy az állami vezetők mind külföldön turnéznak és nincs, aki október 23-án elmondjon egy ünnepi beszédet. Már Orbánon kívül. Ezt a malheurt – a hírek szerint – még a sajátjai is úgy kommentálták, hogy „ezzel jár a személyi kultusz, amit felépítettünk". Nos, én nem osztom a Fidesz-katekizmus ama alaptételét, hogy Orbán előtt nem is volt élet, de ünnepi beszédben speciel tényleg nincs nála jobb. Állítólag rá akartak fanyalodni azért a csillámló elméjű, karakán Tömjén képviselőre, a védett madarak nagy barátjára, egy valóságos Szent Ferencre. Végül is megemlékezett ő Reagenről is, menne ez neki Nagy Imrével is. Aztán az ötletgazdák is belátták, hogy most nem a kabaré ideje jött el.

Mások viszont azért fanyalogtak, hogy milyen snassz, hogy Orbán éppen Brüsszelbe megy raportra – még ha Pekingről lenne szó. Eddig úgy tudtuk – többek között a miniszterelnök úr egy másik ünnepi beszédéből –, hogy mi nyakas magyarok nem parírozunk semmiféle diktátumnak, jöjjön az Moszkvából vagy Brüsszelből (sic!). És lám, hiába a nagy fogadkozás, a brüsszeli bürokraták csak füttyentenek, és Orbán már ugrik is, mert megváltoztatták az Európa Tanács fejtágítójának időpontját. Merő szeszélyből vagy célirányos rosszakaratból. Mert persze lehet az is, hogy az uniós főnökök direkt Orbán miatt zsugáztak az időponttal, azért, hogy a sok pénzszívű globálnyik égesse a magyar haza hősét az otthoniak előtt a kuruckodás miatt. Ja, és a Tiszát is ki fogják apasztani.

Szerintem Orbán Viktor nagyon jól tette, hogy az Európa Tanács ülésén vett részt a többi EU-tagállam kormányfőivel együtt. A hírek szerint Európa jövőbeni sorsát meghatározó döntéseket hoztak ott. Azért csak fontosabb azon jelen lenni, mint itthon századszor is leteremteni a komcsikat. A miniszterelnök úr zsebdroidja azonban sietett hozzáfűzni a bejelentéshez, hogy természetesen a mi kormányunk feje a magyar érdekeket védeni megy Brüsszelbe. Vagyis jól eligazítja ezt a málé Barrosot meg Van Rompuy-t ebben a válságos időben. És másnap már meg is nézhetjük a forint árfolyamát.

Érthető persze, hogy a Fidesz-tábor sajnálja az elsikkadt alkalmat. Mert nagyon készültek az október 23-i évforduló megünneplésére. Csak nem annyira az ’56-os, hanem a 2006-os évfordulóéra. Mert hát a Fidesz-mítoszba ez érzékelhetően már erősen beleégett. Tavalyi beszédében is leszögezte a miniszterelnök úr: „Négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket.” Igen, részben így volt, és ez elfogadhatatlan. A rendőri túlkapások elítélendők, ép erkölcsi érzékű ember nem is próbálta mentegetni őket soha. És még inkább bőszítő az a cinizmus, ahogy az akkori politikai vezetők – inkluzíve a kádári rendszer gumibotjainak erejét megtapasztaló Demszky Gábor – kitüntették az attakot vezénylő rendőrkapitányt.

Csak hát ez a mondakör erősen hiányos, valamiért nem tartalmazza azt, hogy a Fidesz-politikusok bőséges gyú- és propagandaanyagot szolgáltattak az évek során ahhoz, hogy „ébredő” honfitársaink elkezdjenek forradalmasdit játszani, meggyalázva ’56 ötvenedik évfordulóját. Azért vegyük tekintetbe, hogy a magyar politikai tarlón vagy másfél évtizede általuk fellobbantott lángra a jó fidesznyikek egyre méretesebb kannákkal hordták az olajat.

Így én nagy közös – főként a teljes politikai osztály felelőtlenségéről és alkalmatlanságáról tanúskodó – szégyennek tartom a 2006-os eseményeket. A Fidesz meg továbbcsiszolandó legendának. Az évfordulóhoz közeledve „bőrkötésben” ki is adták a saját olvasatukat tartalmazó úgynevezett B..i-jelentést (a szolgálat jutalma alkotmánybírói poszt lett), továbbá rámutattak a bűnösökre is. Ezek szerint az ávós pribékhetnékjével nem bíró őszödi böszme azonosító szám nélküli vérszomjas gumibotjával ütlegelte a békés egybegyűltek emberi jogait.

Hogy is mondta tavaly a vezér? „De mi magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell.” Mármint a böszméhez hasonlók. Aki egy feljelentés nyomán akár még terroristává is avanzsálhat. (Akkoriban én eléggé súlyosnak ítéltem a korábbi miniszterelnök felelősségét, és azt írtam, hogy 2006. szeptember 19-én reggel kellett volna lemondania – de azért közte és bin Laden között mintha látnék fokozatbeli különbséget. Vagy volt valami köze 2001. 09. 11-hez is?)

Szóval elő volt készítve szépen ez az ötödik évforduló, aztán Európa jól beleköpött a levesbe. A nagy gálát így le kellett fújni. Szerintem meg éppen ez a legjobb, ami ebben az ügyben történhetett velünk, vagyis az, hogy az államilag vezérelt aktuálpolitikai süketeléssel, bornírt lózungokkal felturbózott vajákolás ezúttal elmaradt. Legalábbis kormány oldalon. (Leszámítva néhány kisebb badarságot; mert ugye éppen október 23. a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy az Új Színház széljobbnak való átjátszását kínálatbővítésnek nevezzük. Losonczy Géza nyilván értékelné ezt.)

Úgyhogy én leginkább ezt a politikusmentes ünneplést tudnám hagyományteremtő példának ajánlani.