Az est bevezetőjeképp Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója tartott megemlékező beszédet. "Ha Erkel Ferencnek pusztán a magyar zenekultúra felvirágoztatásának érdekében végzett tevékenységét kellene méltatni, az is bőven kimerítené akár egy hosszabb ünnepi beszéd terjedelmét - mondta. "Arról a cseppet sem látványos munkáról, amellyel a ma este felcsendülő hangok megalkotója oroszlánrészt vállalt jelenleg is fennálló vezető kulturális intézményeink megalapításában és fenntartásában, sokan szóltak már" - tette hozzá.

Noha jelentőségét hazájában megkérdőjelezhetetlenül elismerik, ma, Erkel Ferenc kétszázadik születésnapján talán a megszokottnál nagyobb erővel vetődik fel a kérdés, hogy életműve miért nem integráns része az általános operarepertoárnak - vetette fel Kocsis Zoltán.

Hozzátette: "Erkel nem valamiféle magyar Verdi, hanem különleges egyéniség, akinek stílusa ugyanúgy azonnal identifikálható, mint minden nagy komponistáé. Őrá is tökéletesen illenek Bartók Béla Liszt Ferencről mondott szavai, melyek szerint "eklektikus volt a szó legjobb értelmében: olyan, aki sok mindent vesz át idegenből, de még többet ad hozzá a magáéból".

"E szép kerek évforduló megünneplésének szándéka akkor lehet a legméltóbb az ünnepelthez, ha nem csak szavakban, hanem főképp tettekben nyilvánul meg. Erkel-ügyben pedig rengeteg a tennivaló. Példát vehetnénk Gustav Mahlerről, aki e falak közötti sajnálatosan rövid működése során nem kevesebb, mint három Erkel-operát újított fel, köztük a Mester sokak által legnagyobbra tartott művét, a Brankovics Györgyöt. Talán a pillanat nem a legmegfelelőbb, de nem bírom elhallgatni, hogy az általam vezetett Nemzeti Filharmonikusok jövő csütörtöki saját Erkel-gálaestjén ósdi, évtizedekkel ezelőtt kézzel írott, legnagyobbrészt szinte olvashatatlan zenekari anyagból játszik. Ezen sürgősen változtatni kell" - folytatta.

Az előadás előtt nyílt meg a Wellmann Nóra rendezte kiállítás, amelyet a dalszínház múzeumának értékes relikviáiból állított össze. A tárlatot Mikusi Balázs zenetörténész nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy Kossuth azt mondta Széchényiről: a legnagyobb magyar. "Erkelről nem mondott semmit, de a hálás utókor kijelentheti: Erkel a zene Széchényije. Nemcsak termékeny alkotó volt hanem zenei intézmények struktúrájának létrehozója és vezetője" - fűzte hozzá. Ahol baj észlelt, számítani lehetett rá, hogy hasznosan avatkozik be - mondta.