Értsük már meg őket, és írjuk le a dolgot, onnan nézve! Íme:

Az értékvesztett balliberálisok már megint nem értik az átfogó nemzetpolitikai szemlélet jegyében megfogalmazott kormányzati célokat. Reggeltől estig gúnyolódnak például Németh Szilárdon, amiért a társasházak lakóit egy kifüggesztett, hivatalos értesítéssel akarja felvilágosítani arról, hogy mi történik a saját zsebükben. Képesek rá, hogy felülről érkező diktátumnak, sőt, hatalmi pöffeszkedésnek minősítsék a nemes gesztust! Mintha tényleg a fideszesek akarnák megmondani, hogy mit kell nekünk átélnünk, a saját átéléseink helyett.

Pedig dehogy! Ha a ballibek figyelnének a további javaslatokra is, akkor látnánk, hogy a koncepció kifejezetten az állampolgárok személyes aktivitására épít. A tervek szerint ugyanis február tizenötödike után – amikorra már minden házban kinn lesz a megtakarítások összesített táblázata –, a képviselőknek kötelezően lehetőséget kell adniuk a lakók személyes részvételére is: közös fórumon, lakógyűlésen is informálniuk kell őket. A balliberálisok persze ezt is félreértelmezik, és nem a lehetőségnyújtást, hanem a lakógyűlés megtartását nevezik kötelezőnek, ami azonban csak az ő szokásos torzításuk.

Nem nehéz belátni, hogy a közösségi együttlét fokozni fogja az emberekben azt az érzést, hogy ők egy kisebb, de egyúttal a nagyobb nemzeti közösségnek is aktív tagjai! Ezer példája van annak a történelemben, hogy a közösségi érzés aktivizálja az embereket. Várhatóan most is jelentkeznek majd azok, akik az élethelyzetük folytán a többieknél is nagyobb mértékben tudják magukra vállalni az eszme terjesztésének nemes feladatát. Közülük a lakók a lakógyűlésen demokratikus úton megszavazhatják pl. a tömb-rezsicsökkentési, majd kerület-rezsicsökkentési bizalmikat, és így tovább. A rendelkezés így hosszú távon nem pusztán egy egyszerű, felvilágosító erejű lépést jelent majd, hanem a nemzettudatossági összetartozás mozgalmát is erősíteni fogja. Az emberekben meg fog nőni az igény, hogy most már ne csak egyetlen közös táblával rendelkezzenek a lépcsőházban, hanem kinek-kinek saját kis táblácskája, esetleg kitűzője is legyen, amelyen büszkén teszi közzé, hogy ő maga hol tart a rezsicsökkenésben. Mindez, nem mellesleg az ajtótábla- és medálkészítő kisipart is föllendítheti. Az állam a sírkőfaragók számára külön tendert írhat majd ki, amelynek során a Nemzeti Személyes és Rezsicsökkentett Adatok Feliratozója címen tömörülhetnek, egyetlen kereskedelmi ágba. Ezzel az állam biztosítja, hogy minden elhunyt sírfeliratán ott állhassanak a magyar nemzethez tartozásának legfőbb bizonyítékai: a rezsicsökkentésben elért eredményei is.

Mint tudjuk, a jövedelmek hazánkban hűen tükrözik a mögöttük álló emberek szorgalmát és törekvéseit, a rezsicsökkentés nagysága tehát egyenes arányban nő az állampolgárok által kitermelt jövedelmek nagyságával. Ezért igazságos az az igény, hogy az állam megalapítsa az Érdemes Rezsicsökkentett kitüntetést is. Ennek kidolgozására azonban már csak a következő ciklusban kerülhet sor.

Mindenesetre addig sem tétlenkedhetünk: meg kell keresnünk azt a nemzeti érzelmeiben mélyen elkötelezett költőt, aki megírja a szükséges verset a mozgalom legfőbb gondolatához.

Amely így hangzik: „Az én rezsim bensőmből vezérel!”

És amikor ez meglesz, akkor egyszer s mindenkorra megsemmisítő választ adhatunk minden aljas és mocskolódó, nemzetellenes ballib támadásra!