Az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő kiszámítása nem is
mindig annyira egyszerű, mint azt gondolnánk, különösen, ha arányos
szolgálati időt is számolni kell.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény
18.§-ának (2) bekezdése értelmében öregségi teljes nyugdíjra az
jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat
megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti
biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, (Jogosultsági
időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy
tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi
segélyben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban,
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan
fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel
megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet
alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő.)
b) és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat
megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti
biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Ez a törvényszöveg kissé bonyolultnak tűnik, de lényegét tekintve
leszűrhető, hogy az öregségi nyugdíjhoz általános esetben szolgálati idő
és a főszabály szerint életkor van előírva. A biztosítási jogviszony
megszüntetése szintén előírás, ami nem jelenti azt, hogy öregségi
nyugdíjasként ne lehetne dolgozni vagy vállalkozni, de az már nem jelent
biztosítási jogviszonyt.
Elemzésiközpont.hu
Kommentáld!