Nem magától értetődő, miért is állít hirtelenjében emlékművetOrbán a német megszállásnak. Kicsit gondolkoznunk kell, hogy megértsük. De ha gondolkozunk egy kicsit, akkor megérthetjük. Illetékes uraink megmagyarázzák: alaptörvényük is a német megszállás napjától, a hetven évvel ezelőtti március 19-étől számítja Magyarország függetlenségének elvesztését – egészen 1990. május 2-áig, az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásáig. Előtte szuverén állam volt Magyarország, március 19-től nem, azután 1990. május 2-től megint.

A dolog persze következetlen. Ha az számít, hogy megszálló csapatok vannak-e Magyarországon, akkor 1990. május 2-án még nem állt helyre a szuverenitás, hiszen 1991. júniusában vonultak csak ki. Ha viszont az a kritérium, hogy működnek-e a magyar állam független, a magyar törvények szerint létrejött hatalmi szervei – ahogy 1990. május 2-ától működtek – akkor március 19-én nem veszett el a magyar szuverenitás: Horthy kormányzó beleegyezett a megszállásba, és a helyén maradt. Helyén maradt az Országgyűlés is, és a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány is.

Miért fontos tehát Orbánnak, hogy március 19-ére emlékeztesse alattvalóit?

Horthy-Magyarország, mint tudjuk, a bécsi döntésekkel visszaszerezte Dél-Szlovákiát és Észak-Erdélyt, mindenféle nemzetközi jóváhagyás nélkül megszállta és bekebelezte Kárpátalját, majd a náci Németországgal karöltve megtámadta Jugoszláviát, és a németek kegyéből bekebelezte Bácskát. Végül – kéretlenül – bekapcsolódott a második világháborúba, megtámadta a Szovjetuniót. A német megszállás emlékművére azért van szüksége Orbánnak, hogy azt a hiedelmet keltse: a magyar állam a második világháború eseménysorában áldozat volt, s feledtesse, hogy az a magyar kormányzat, amelyet elődjének tekint, a revíziós politikával, majd a háborús részvétellel tettestársa volt az agresszoroknak, a hitleri Németországnak és a fasiszta Olaszországnak. Tettestársa volt az ország német megszállása előtt, és tettestársa maradt utána is, hiszen a magyar hatóságok mindenben együttműködtek a németekkel, a „megszálló” szövetségeseként folytatták a háborút. Magyarország áldozatként való beállítása durva hazugság, szégyenletes történelemhamisítás.

Emlékművet akarnak? Rendben. Állítsanak emlékművet Budapest központjában azoknak a szerbeknek, románoknak, ukránoknak, oroszoknak, akik a bevonuló, majd megszálló magyar csapatoknak váltak áldozatává.

Írják rá románul, szerbül, ukránul, oroszul és persze magyarul: soha többé. Magyarország soha többé nem támad rá szomszédaira.

Orbánék soha nem állítanának ilyen emlékművet. Legyen kormány, amely megteszi! Mielőbb.