Emlékezésben gazdag év elé nézünk: lesz – fideszes holokausztbiznisz keretében – „emlékév”, s mintegy ellensúlyozásképpen(?) a főváros szívében „emlékmű” emlékeztet bennünket az 1944. március 19-ei német megszállásra.

Erről kormányrendelet is szól, amely nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvényilvánítja a tervet:

„565/2013. (XII. 31.) Korm. rendelet A Magyarország német megszállásának emléket állító, Budapest V. kerületben felállításra kerülő emlékmű megvalósításához szükséges közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről” (lásd innen).

A dolog, bármilyen szempontból vizsgálom, fölháborító és röhejes: már az minősíti a „kormányt” meg országát, hogy egy Semjén aláírhat bármit is, ami rendelet…

Talán én voltam figyelmetlen: nem tudok arról, hogy ennek az emlékműnek a tervéről korábban bárki is szólt volna. Most megjelent, zűrzavaros körülmények között (fölhívom a figyelmet az írás várható nemzetközi reakciókat érintő részére), a január elsejétől hatályos kormányrendelet, amely szerint a német megszállásra emlékeztető műnek március 19-ére állnia kell, „természetesen” a Szabadság téren. Netán ott, ahol ma a szovjet hősi emlékmű látható…?

Márpedig egy ilyen terv, ha időben nyilvánossá teszik, bizonyára komoly vitákat vált ki: a „kormány” törekvése azonban – igazodván eddigi, következetes gyakorlatához – teljesen egyértelmű: semmiféle vitát nem akar, nem is kíváncsi senkinek a véleményére. S hogy semmilyen gondja se legyen, „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé” nyilvánítja a beruházást. Ennek megfelelően:

„(2) Az 1. § (1) bekezdése szerinti beruházással összefüggésben
a) nem kell építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt beszerezni,
b) nem kell településképi vélemenyezési eljárást lefolytatni és
c) településképi bejelentési eljárásnak nincs helye.
(3) Az 1. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási hatósági eljárásokban hozott döntés fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajtható.”

Az emlékmű ügyében tehát a hatalom úgy járhat el, ahogy a Városligetet vagy a Normafát  érintő terveiben (szeretne).

És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy csodálattal adózzunk Orbánia „jogrendje” és nyelvhasználata iránt!

Ortodox módon gondolkodó ember talán úgy véli, hogy ha valamit, hát éppen a hatalom által kiemelt jelentőségűnek nyilvánított dolgot kell a legalaposabban kontrollálni, vele kapcsolatban kell minden törvényi, jogszabályi rendelkezést a legaggályosabban betartatni… Különös tekintettel a magyar állam hagyományaira, jellemző tulajdonságaira. Orbánia azonban jobban teljesít: unortodox „kormánya” megteremtette magának azt a lehetőséget, hogy rendelettel kivonjon projekteket törvények, jogszabályok hatálya alól. S tette ezt úgy, hogy lényegében bármit - igen: a szó szaros értelmében bármit: egy nyavalyás, nemzetgazdasági szempontból teljességgel értelmezhetetlen emlékművet is! – nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek hazudhat…

Az üzenet értelme: azt teszünk, amit akarunk, azt mondunk bármiről, amit akarunk. Nyelvünk az újbeszél – ha nem tetszik, menj például Angliába.

Igen, ez a „kormány” szinte naponta idézi föl a Kedves Vezető szövegét: oszt jó napot! S a polgár még örülhet is, hogy a hatalom nem lelátói cimborái nyelvén szól hozzá: „csak szopatunk!”

Mi a szándék?

A hír olvastán csak elképedve találgathatjuk: mi a fasznak kell ez az emlékmű?! Vajon mi a kormány szándéka? Minden lehetőséget megragad ahhoz, hogy a kampány hangulatát teljesen elviselhetetlenné tegye, minél több embert elriasztva a választásokon való részvételtől? (Az alacsony részvétel egyértelműen a Fidesznek kedvezne.)

Vagy egyszerűen el akarja terelni a figyelmet arról, hogyan és hová „kormányoz át” akár sok-sok milliárd forintot, a ciklus utolsó időszakában is?
Az, gondolom, nem lehet célja, hogy a náci megszállást dicsőítse – hülyén hatna ez az Európai Unióban, még pénzeket vonnának el miatta -, de a Fidesz sunyiságához jól illenék a takart szándék: legyen újabb helye a szélsőjobboldal gyülekezéseinek, megemlékezéseinek. Valahogyan ellensúlyozni, „árnyalni” kell a „holokauszt-emlékévet”..?

A fentiek akár együtt is szerepet játszhatnak. Magam a legfontosabbnak a következőt vélem: az emlékmű azt hirdetheti, hogy mindazért, ami a náci megszállás után történt, a magyar állam nem felelős. Talán nem is a szovjet emlékmű helyére akarják tenni: a tér egyik oldalán a szovjet, a másik oldalán a német megszállásra emlékezhet a magyar: egyik kutya, másik eb alapon, két pogány közt egy hazáért, az ártatlan Horthy-Magyarországért…

Vajon mióta tervezik ezt az emlékművet? Gondoltak rá már zalaptákolmányuk megfogalmazásakor is? Vagy csupán akkor, amikor a németországi bírálatokra válaszul a Kedves Vezető emlékeztetett: volt idő, amikor a németek tankokkal jöttek Magyarországra..?

Vagy „csak” a „holokauszt-emlékév” tervezésekor jutott eszükbe..?

Nos, én is emlékeztetek: annak az országnak az állama, amelyet a nácik megszálltak, a náci Németország önkéntes és hű szövetségese volt.