Ma, 06:05

Már régen megbeszéltük a gyerekeimmel, hogy halálom esetén érjen oda valamelyikük, még mielőtt az "exitáló adminisztráció" veszi kezelésbe a dolgokat. Legelőször vegyék le a bal karomról a zoknit... Egyszer teniszkönyököm volt - annak idején már az is megdöbbentett, hogy így nevezik a diagnózist, pedig soha nem volt a kezemben teniszütő -, s azt mondta az orvos, hogy takarjam be éjszakára. Ekkor találtam ki, hogy egy meleg térdzokninak levágtam a fejét, és azt húztam a könyökömre. Jó tanács volt, soha nem volt ezután teniszkönyököm, de a zoknit a kezemen úgy megszoktam, hogy többé aludni sem tudok nélküle. Az útitársam lett. Amikor úgy hozza sors, hogy más ügyben kórházba kerülök, akkor is viszem magammal, s amikor vége az esti vizitnek, s nem látja senki, szépen átöltözöm a megszokott "hálóruhába". Mindenkinek van valami "stichje". 

De most megszaporodott a hozzátartózók dolga, mert ilyen temetési árak mellett a szociális temetésre lesz szükségünk, mint annyi másnak. A Belügyminisztérium a kormány kérésére költségcsökkentési koncepciót dolgozott ki a köztemetésekre. Az új elképzelés szerint szociális temetés csak akkor járna, ha az eltemettető vagy az általa felkért személy személyes közreműködést vállal a temetésben. 

Azonnal fölhívtam a fiamat: mit csinálsz most? Ások, sziklakertet csinálunk a kertben. - De jó! Aztán vigyázz, hogy hova teszed le az ásót! És elmondom neki a hírt, hogy ezután nem csak a kézzoknival lesz a bajuk. 

A fiam jó humorú ember, azonnal hozzákezdett egy olasz nótához: "...mama Leone, te vagy nekem az örök biztonság..." Nem hülyéskedek - szóltam közbe -, de a fiam nem hitte el, hogy a rádióban hallottam ezt a mocskos hírt... Eszerint az eltemettető vagy a közreműködő feladata lenne egyebek mellett az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, a búcsúztatás, illetve a koporsó, az urna leengedése, behantolása. Hozzáteszem: mindeközben sírni, jajongani nem lehet, nem vagyunk Észak-Koreában, hogy parancsra menjen minden! Biztató csak az lehet, hogy a "rászoruló" hozzátartozók számára a temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) biztosítaná. 

Jómagam azonnal módosítanám a rendelkezést: ha engednék, hogy a halálunk előtt mi magunk ássuk ki a sírunkat, akkor feltételül szabhatnánk, hogy ki mellett akarunk - lehetőleg déli fekvésű kriptához közeli helyen - örök nyugalmat nyerni. Én István király közelében szeretnék nyugodni, de előbb fölráznám őt, nézzen körül, mi történt az országgal, amelyre szent esküt tett. Nem őt követik, az egykori magyar királyt, ez itt az igazi keleti-nyitás! Eljutunk odáig, hogy rátesszük a halottainkat egy köteg szalmabálára és a lakhelyünkhöz legközelebbi folyón ravatalozzuk fel, aztán meggyújtjuk a tüzet...Az "emberszemetet" nem a hozzátartozónak kell eltüntetni? És szépen lassan a keresztény vallást föl lehet váltani egy tetszőleges keleti vallással.

Ha valaki eddig nem jött volna rá, hogy a Fidesz rendszere maga a megtestesült pokol, aki ezt a rendelkezést elolvassa, az rádöbbenhet, hogy itt az emberi méltóságot tiporják porba!

Engem hamvasszanak el, és szórjanak szét Csepel szigetén egy kukoricásban. Ott jó dolog történt velem egyszer. Ja, és a kézizokni maradjon rajtam!

Szigeti Piroska