Előember-történet
Ül az előember a fán, dühöng a szél, villám csap a szomszéd fába, néhány
nap múlva árvíz önti el az eddigi vadászterületét, éhezik, fázik, nincs
mit enni. Mindent megtett eddig, hogy ő és a családja életben maradjon,
a természeti erők mindig gátolják ebben.
Van egy előember a közösségben, akinek büdös a gyökérkeresés,
vadászat, „leveszi” a többiekről a felelősséget, nem ti vagytok a
hibásak, a tűz, a víz, a föld istene okozta, adakozzatok, és minden jó
lesz.
Az előember adakozik, a sámán röhög a markába, telnek az évezredek, a
közösség megunja, hogy állandóan adakoznia kell a tűz, a víz, a föld, a
szél, a fény stb., stb. istenének, jön egy nagyagyú, aki azt mondja,
egy isten van, csak annak kell adakozni.
Az emberek boldogan elfogadják, ez sokkal olcsóbb, mint a többistenhit.
A kialakuló államok felhasználják a hitben rejlő lehetőségeket saját
érdekeik megvalósítása érdekében, a hit nevében indítanak háborúkat,
milliók és milliók pusztulnak el a judaizmus, a kereszténység, az iszlám
nevében, értelmetlenül.
A felvilágosodás kora – 1789 – rendet tesz, helyére teszi az állam és a hit képviselőinek (egyház) kapcsolatát.
Orbán most visszatér a fán ülő előember hitvilágához: „Dolgozz és imádkozz!” és a haza fényre derül.
Kommentáld!