Óriási szerencsénk volt az időjárással. Az indulás előtti napokban szinte óránként néztük az időjárás jelentést, mert itthon ömlött az eső és egész hétre ilyen időt jósoltak. De a szerencse velünk volt, egyedül a szombati túranapon volt napsütés és igazi túraidő.
Kicsit korán, még ásítozva indultunk útnak Pestről, Győrből, Sopronból és a Balaton mellől, hogy aztán fél 10-kor összetalálkozzunk Puchbergben a vasútállomáson. Jó hogy volt foglalásunk, mert kacskaringós sorban várakoztak a vonatra.

Itt a tervnek megfelelően kétfelé oszlott a csapat; 10 bátor jelentkező gyalog vágott neki a hegynek, 14-en pedig a vonattal. A vonatút 50 percig tartott és gyönyörű tájon vitt fel minket a hegy meredek részén. Közben persze gondosan betervezett óriásbukta-evő megállóval, ahol a napi kalória bevitel egy tekintélyes részét máris megoldottuk. A vonatból kiszállva kaptunk botra és teljesítettük a maradék kb. 300 méter szintkülönbséget, aminek az utolsó szakasza igen komoly mászás volt. Itt le is lassult a csapat rendesen, de a nehéz terepet és a meredek hegyoldalt nézve erre volt is alibink. A szeles, hűvös csúcson aztán bevártuk egymást. Ott kicsit elüldögéltünk, nézelődtünk még mielőtt a közeli hüttében elfogyasztottuk volna szendvicsünket, meleg teánkat. Terveink szerint ezután indultunk volna a gyalogosan feljövő csapat elé, akik viszont olyan jó tempóban haladtak, hogy mire útnak indultunk volna eléjük, már fel is értek a menedékházhoz. ők még tovább mentek a közeli csúcsra, mi pedig lenéztünk a hegynek azon az oldalán, ahol ők feljöttek.

A gyalogos csapat 6 km alatt 800 m szintkülönbséget győzött le, ami sokszor szabályos mászás  volt, ahol a kezeket is kellett használni, tehát a nordic walking botokat többször is le kellett tenni, helyesebben fel a hátizsákra a biztonság érdekében. Itt nem volt helye tériszonynak, nyafogásnak, menni, mászni kellett, de nagyon jól állták a sarat. A napsütötte fennsíkon a puha, Nap melengette fűben elnyúlva még relaxáltunk kicsit, mielőtt mind a 24-en együtt elindultunk volna lefelé.

Úton a vonat végállomása felé még beültünk az egyik hüttébe egy jól megérdemelt evésre. Utána az erősek még egy közeli kis csúcsra felszaladtak, a többiekkel pedig visszabandukoltunk a Szalamandra vasút végállomásához.

Végezetül egy jót nyújtottunk még együtt lábunk alatt Puchberg városával, mellettünk a hegyi kápolnával, majd megküzdöttünk helyünkért a zsúfolt vonaton. Lefelé menet még egy kis buktavásárlás, nézelődés, de már sokak feje bólogatott a fáradtságtól.

A parkolóban aztán ki-ki autóba szállt, vagy még kicsit nézelődött a festői kis városkában és a késő esti órákban szerencsésen mindenki hazaért. A másnapi edzésen aztán nem volt nagy tülekedés, mindenki inkább a pihenést válaszottta.