Ellentmondani Orbánnak: elindíthat-e egy lavinát a Schmitt-ügy? 2012.03.30. I 2 komment I Címkék: fidesz orban plagium schmitt

A frissen felfedezett szellemi függetlenségről nem mindig egyszerű leszoktatni az embereket: aki egyszer a sarkára áll, az másnap nem szívesen megy vissza bólogatni. (Fotó: MTI)

Schmitt Pál plágiumbotránya akár meg is rogyaszthatja a NER működési rendjének egyik legfontosabb támaszát, a jobboldali elit Orbán Viktorba vetett korábban szinte korlátlan bizalmát. Nem is annyira az ügy önmagában vett súlya, sokkal inkább a precedensjelleg, a szellemnek a palackból való kiszabadulása miatt.

Ajánlott írásunk: Szegény Schmitt, szegény Matolcsy!

A jobboldali elit lojális

Minden kormánynak, így az Orbán-kormánynak is szüksége van az elit egy részének támogatására. Azokra a figurákra, akik személyes hitelességük segítségével pótolni tudják a kormány csetlése-botlása miatt keletkező hitelességdeficitet – legalábbis a Fidesz szavazóbázisa szemében.

A jobboldali elit eddig tapasztalt nagyfokú pártlojalitásának (akárcsak korábban a balliberális elit hasonló viselkedésének) számos oka van. Ezek egy része egzisztenciális természetű: nagyon sokuk olyan szakmákban tevékenykedik, ahol a kormányzathoz való viszony determinálja a pozícióhoz és a forrásokhoz való hozzáférést. Amíg az MSZP-kormányok regnáltak, addig a jobboldali elit ellenlábasai profitáltak ebből a helyzetből, most ők.

A második ok érzelmi: a legtöbbjük úgy gondolja (és sokan közülük joggal gondolják úgy), hogy az előző húsz évben többük politikai hovatartozás miatt került hátrányba a más pártkötődésű pályatársakkal szemben. Bármennyire is fáj ez, de Magyarországon egy rektori vagy dékáni szék, de sokszor még egy gimnázium igazgatói pozíciója is pártpolitikai kérdés. A Fidesz 2010-es elsöprő győzelme azonban megadta nekik a visszavágás, sőt valószínűleg a tartós visszavágás érzésének örömét.

Végül, de közel sem utolsó sorban ezen emberek igen nagy része egyszerűen hisz Orbán Viktorban. Egészen pontosan abban, hogy a miniszterelnök tapasztalata, adottságai és kitekintése mintegy a jobboldal természetes vezetőjévé teszik őt.

Először az ügynökügy, most a plágiumbotrány

Természetesen az elmúlt két év gyenge kormányzati teljesítménye mindenkiben felébresztette a kételyt. Korábban azonban nem akadt olyan ügy, amelyről egyszerre elmondható lett volna, hogy annak megítélésében egyrészt nagyon nyilvánvalóan téved a miniszterelnök, másrészt, hogy ez az ügy a jobboldali elit szempontjából fontos kérdést feszeget.

Az ügynökkérdés volt talán az első olyan téma, ahol ez a jelenség felütötte a fejét, és nem véletlen, hogy ennek kapcsán fordult elő először, hogy a miniszterelnöki irányvonallal szembeni szélesebb jobboldali kritika a nagyobb nyilvánosság előtt is megjelent. A plágiumügy pedig, ha lehet, még inkább alkalmas a kedélyek borzolására, hiszen a csalás is teljesen nyilvánvaló és az eltussolási kísérlet is kivételesen arcpirító. Ráadásul a plagizálás és a doktori ügye a magyar elit számos tagja számára egyben személyes büszkeség kérdése is.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Ez már túl sok volt nekik

Természetesen a már említett anyagi és érzelmi érvek továbbra is nagyon erősek, ezért aztán a többség hallgatott még az elnök botránya kapcsán is, a legbuzgóbbak pedig még ebben a helyzetben is a pártvonalat harsogták.

Akadt azonban jónéhány ember, akinek ez egyszerűen már túl sok volt, és szerencsére ezen néhány ember között találhatóak felelős beosztásban lévők is. Bár óvatosan, de az MTA elnöke mégiscsak nyíltan szembefordult Schmitt Pállal. Sőt, az elmúlt két hónapban többnyire kínosan hallgató Professzorok Batthyány Köre is összeszedte a bátorságát és kimondta azt, aminek a felfedezéséhez egyébként nem igazán kell tudományos fokozat.

És persze ott van a SOTE doktori tanácsa és szenátusa, melynek számos tagja a jobboldali elit részének tekinthető, és akik a végül magát szintén megemberelő rektor korábbi politikai egyensúlyozgatása helyett elsöprő arányban ugyancsak a józan ész mellett tették le voksukat.

További írásaink a témában:
A Schmitt-ügy mostanra Orbán Viktorról szól
Aki Schmitt mellé áll, a kádárizmus mellé áll

Visszamennek-e bólogatni?

Egyelőre azonban kár volna ezekből a reakciókból messzemenő következtetéseket levonni. Az is lehet, hogy ezek az esetek megmaradnak a közmondásbeli fecskének, és továbbra sem lesz ebből nyár.

Mégis, ez a magatartás mindenképpen üdvözlendő, és ha úgy alakulnak az események, akár ragályos is lehet. A frissen felfedezett szellemi függetlenségről ugyanis nem mindig egyszerű leszoktatni az embereket: aki egyszer a sarkára áll, az másnap nem szívesen megy vissza bólogatni.