vasárnap, 2011. november 13. 08:59 Mátyás Győző írása

ABCÚG Éljen a művészet! Mátyás Győző jegyzete „Sorvadott az lelkünk, nagylétünk a porba hullt,
mert ádáz Erynnisként a gaz bal nemzete ellen fordult.
De hah! Minő csoda, ím fut már a Böszme, gyáván inal,
mert nem sokaság, hanem a FIDESZ
s szabad nép tesz csuda dolgokat!”

Én ezzel a nagy ívű, előremutató hőskölteménnyel sietek a fülkeforradalmi idők dicsét zengeni, melyet pennámra venni tán méltó sem vagyok. Hiszen ezen aetas pulzáló igazságát, dacos tenni vágyását, fennen szárnyaló erkölcsét, mellyel hadat üzen kishitűségnek, gyáva félsznek, nos tehát a változás új testimoniumait elkészíteni csak az igazi electusok hivatottak.

Olyanok például, akiket nemes műértő Kerényi Imre választott ki arra a felemelő feladatra, hogy vászonra iheljék művészi visioikat az elmúlt 150 év történelmi sorsfordulóit illetően.

Még ha a számító törleszkedés vádjával illetnek is, akkor is kimondom bátran, hogy a műértő mecénás mely szakértelemmel és találó éleslátással válogatta ki a megfestendő témákat, nagy könnyebbséget hozva ezzel a művészi imaginatio terén, úgy a propositiot, mint a stílust illetően. Leveszi a művészemberről az önálló gondolkodás és véleményalkotás terhét, amely irány százhúsz százalékban kvadrál a mostani rendszer directiojával s orientatiojával. Az pedig egyenesen a művészet felvirágozását fogja elhozni, hogy a hatalom ily generosus pártolja a kurzus emlékművének erectálását. Állami megrendelés mindig is volt, mire ment volna például Michelangelo Gyula pápa nélkül; és ugye abban consensus van, hogy az emberiség szegényebb lenne a Sixtus-kápolna freskói nélkül. Most végre nálunk is az arra érdemesek merhetnek nagyobbat álmodni.

Én éppen hogy keveslem azon occasiok számát, amikor végre az állami irányítás inspiratiojátul vezérelt művészi fantázia szabadon szárnyalhat. Azt szeretném, ha sokkal több művész kapna lehetőséget az állam szolgálatára, elöljáróink hőstetteinek evocatiojara; sokkal több és változatosabb témában kellene alkotásokat rendelni, minden művészeti ágra kiterjedően.

A Kerényi Műpártoló Imre által készíttetett festmények nyilvános bemutatója egy igazán grandiózus művészeti fesztivál nyitánya lehetne. A megnyitóra az egyik kedvenc udvari muzsikussal kellene komponáltatni egy kantátát vagy oratóriumot – értelemszerűen Egy kiállítás képei címmel. A mű színre vitt variatioja szerint egy vigyorgó domina formájú delnő – szocik feliratú ágyékkötőben – arról dallik, hogy miként sanyargatták, fosztogatták a népet, a háttérben a sátánfajzat kinézetű csoport tagjai pedig refrénként énekelnék, hogy „mani, mani mani – lopni, csalni – ez az életünk”.

Végre az operának is felragyoghatna a napja. Megörökítendő téma: Szent István király Alcsútdoboz határában Mária oltalmába ajánlja az országot, aki a későbbi korokban eljövendő messiásra reáilleszti a jelet. A fináléban a messiás kiűzi a muszkát a szent magyar földről.

A drámai műnemet már kisajátította magának a Döglött aknák tűzszerésze, de azért – illő honorárium fejében – felajánlanám azt a kis szinopszist, melyet már az alaptörvény asztalának felavatásakor előterjesztettem. Tehát: az őszödi böszme és bandája vad úri tatárnak maszkírozva áskál, szabotál és nemzetveszt, mire leeresztve a nemzeti zsinórpadlásról megjelenik a zsinórmentébe bújtatott Szájer képviselő – kinek iPad-jén a nagy mű megszületett – felmutatja az Alaptörvényt, s erre – mint vámpírok a nap első sugarára – a gaz mákvirágok ennen hamvaikba porladnak. Egyértelmű, hogy a téma megfilmesítés után kiált, sőt rikolt, amivel megteremthetnénk a magyar vámpírfilm alapjait.

Video-art műfajában feltétlenül a Selmeczi „szenátor” Gabriella megmenti a nyugdíjakat, majd szétosztja abádszalóki birtokának egy-egy fűszálát c. matériát dolgoztatnám fel. Nem maradhat ki a képregény műfaja sem; tekintettel a buborékos megoldásra a lelkes művészek a Szíjjártó Péternek majdnem eszébe jutott egy gondolat c. témát járhatnák körül.

De természetesen nagy kedvencünket, a cirkuszművészetet sem hagyhatjuk ki a sorból – talán említenünk sem kell, hogy ebben is a hon bölcs vezetőjének lángelméjű útmutatásait követjük, aki egyenesen bohócügyi államtitkár kinevezésével kecsegtetett.

A cirkuszművészet égisze alatt lehetne leghívebben bemutatni a mai kormány páratlan erőfeszítéseit és eredményeit bohócok, szemfényvesztők, illuzionisták szerepeltetésével.

A nép meg csak ámulna tátott szájjal.