Néhány napja a győri szexuális erőszaktól hangos az internet. Mi tagadás, én is megszólítva éreztem magam az ügyben. Lányos apaként és nyomozóként (volt rendőrként) nyilván én sem hagyhattam szó nélkül az esetet. Azonban mást tartok benne fontosnak, mint amire a bulvármédiában megjelent hírek szalagcímei helyezik a hangsúlyt.

Én is lényeges dolognak tartom például, hogy a 17 évesen megerőszakolt lány apja rendőr volt. De semmiképpen sem azért, mert egy volt rendőr összevert egy elfogott bűnözőt. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a lány megerőszakolója pont ezért úszta meg viszonylag olcsón az elfogását. Sőt jó eséllyel indulhatna a legmázlistább szexuális gonosztevő címért. Ugyanis, ha egy olyan lányos apát fog ki, aki szerényebb tapasztalatokkal rendelkezik a törvények szigorát illetően, vagy netán kisebb az önuralma, akkor sokkal csúnyább véget érhetett volna evilági ámokfutása. Bár tény, hogy az igazi tortúra valószínűleg a börtönben kezdődik majd számára. (A szexuális erőszakot elkövető bűnözők rabtársai többnyire gondoskodnak arról, hogy ne legyenek felhőtlenek a börtönévek.) De hát, ahogy mondani szokták, mindenkinek ami jár….

Van ugyanakkor az esetnek még egy nagyon fontos körülménye, ami szintén sokaknak feltűnhetett. Ez nem más, mint az, hogy a megerőszakolt lány sikolyát három kutyasétáltató is hallotta mégsem segítettek neki. Ilyen hírek hallatán az emberek többsége valószínűleg arra gondol, hogy a XXI. század elejére ide jutott a társadalmunk, ennyire közönyössé és érzéketlenné váltak az emberek. Ebben persze van is némi igazság, hiszen így próbálunk védekezni a városi életformából adódó gyakori negatív behatások ellen. A magyarázat viszont kicsit összetettebb ennél és egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos lehet az, ahogyan segítséget kérünk!

A jelenség egyáltalán nem egyedülálló a világon. Az egyik hasonló, elhíresült eset 1964-ben New York City egyik elővárosában történt. Egy márciusi éjszakán a 28 éves Catherine Genovese nevű fiatal nőre támadt rá egy férfi, Winston Moseley. A támadó 35 percen keresztül üldözte az utcán áldozatát, aki eközben segítségért kiáltozott, majd késével végleg elnémította őt. A történteket 38 szomszéd látta a lakásának ablakából, de még a rendőrséget sem hívták fel. A szemtanúk utólag nem tudtak elfogadható magyarázatot adni arra, hogy valójában miért nem segítettek az áldozatnak.

R.B. Chaldini szociálpszichológus „Hatás” című könyvében leírta, hogy a jelenségnek két fő oka van: Az egyik, hogy ha egy vészhelyzetnél sok olyan ember van jelen, akinek lehetősége van segíteni, akkor egy-egy emberre kisebb felelősség nehezedik. Az emberek úgy gondolják: „Valaki majd csak segít!”, „Valaki már biztosan telefonált!” Mivel mindenki hasonlóan gondolkodik, ezért végül senki sem segít.

A másik ok, hogy a vészhelyzetek súlya nem mindig ítélhető meg elsőre pontosan. Ilyenkor a jelenlévő szemtanúk általában azt nézik, hogy társaik hogy reagálnak a helyzetre. Eközben senki nem teszi meg az első lépést a segítségnyújtás felé és mindenki a másik magatartásával érzi igazolva a sajátját. Jobban belegondolva szinte mindannyian éltünk már át, kisebb-nagyobb súlyú, hasonló helyzeteket.

A megoldás az, hogy eloszlatjuk a bámészkodók kételyeit illetve egyértelművé tesszük számukra, hogy kitől és milyen segítséget várunk. Pusztán általános, konkrét tartalom nélküli kiabálással, sikítozással ugyanis nem biztos, hogy célt érünk.

A győri szexuális erőszak esete tehát egy igen fontos dologra hívhatja fel a figyelmünket, ami adott esetben életet is menthet. Ha vészhelyzetbe kerülünk egyértelművé kell tennünk, hogy kitől és milyen segítséget kérünk. Így jóval nagyobb eséllyel kaphatunk valóban megfelelő segítségnyújtást. Válasszunk ki egyvalakit a jelenlévők közül. Szólítsuk meg és kérjünk tőle konkrét segítséget! Például így: „Kérem Uram! Igen! Ön ott a kék kabátban. Orvosi segítségre van szükségem. Kérem hívjon mentőt!”

Persze tudom, hogy ezeknek a tanácsoknak a gyakorlati alkalmazásához jókora lélekjelenlétre is szükség van. De ha csak egy olvasónak is eszébe jutnak ezek a sorok, amikor tényleg szüksége lesz rá, akkor mindenképpen megérte lejegyezni őket.