Húsz évvel ezelőtt kezdték mantrázni az élethosszig való tanulás fontosságát.

             Hogy a változó körülményekhez nem lesz elég, amit az ember huszonéves korában megtanult, hanem folyamatosan képezni kell magunkat. A világ elmegy mellettünk, és ott fogunk állni a haszontalan szaktudással. És jönnek a fiatalok, akik meg majd sokkal jobban adaptálódnak az egyre gyorsabban változó világhoz, és majd jól beleülnek abba a székbe, amelyben egyelőre a változásra képtelen, kihalásra ítélt tulkok ülnek.

Másrészről azt is hallhatjuk folyamatosan, hogy nem lehet sehol egy jó szakmunkást találni, aki normálisan kifestene végre, és a lefolyót ne a fürdőszoba legmagasabb pontjára helyezné el, hogy a szétpancsolt víz még csak véletlenül se találjon utat a csatornába. És hogy aki nem akar tanulni, az ne tanuljon egyetemen vagy főiskolán, inkább szerezzen szakmát, és üljön be szépen, mondjuk, egy autógyári szerelőszalag mellé. (Amíg öt év múlva ki nem rúgják, mert robotok fogják megcsinálni azt, amihez eddig emberi munkaerő kellett.)
metropol.hu
Az életfogytig tartó tanulás keretében én például megtanultam túrós pogácsát sütni.

A feleségem ugyanis beiratkozott munka mellett egy egyetemre, hogy szerezzen még egy diplomát. Az elmúlt két évben havi három hétvégét folyamatosan iskolában töltött. Ezeken a hétvégéken a gyerekkel lógtunk odahaza, megnéztünk elég sok rajzfilmet, sütögettünk, eljártunk ide-oda, és elég sok programot szerveztünk. Mit mondjak, nem mindig volt egyszerű, de a helyzet az, hogy azért ki lehet bírni. Főleg, ha látszik a dolog értelme.

Vagy például ott van egy kedves barátom, aki háromgyermekes anyuka, negyven felett. Éppen a kertészeti egyetemen szerzi a második diplomáját (bölcsész amúgy, eredetileg). Úgy érzi, előbb-utóbb pályát fog majd változtatni, és nem baj, ha ért valami máshoz is. A múltkor, amikor levelet váltottunk, éppen a metszésvizsgájára készült. De ott van a húszéves srác, aki elment szakmunkásképzőbe, hogy majd felszolgál, és abból vígan megél. Igen ám, de kiderült: remekül fotóz. Most nyílt meg az első kiállítása a szülőfalumban. Hát persze, hogy tovább fog tanulni.

Bármikor bárki azt bizonygatná önöknek, hogy főiskolára vagy egyetemre járni hülyeség, ne higgyenek neki. Mert nemcsak a mérnökök, hanem a bölcsészek is remekül el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. A diploma  – és ez jelentsen bármilyen diplomát – mára olyanná vált, akár húsz évvel ezelőtt az érettségi volt.

Belépő egy könnyebb élethez, ahol több pénzt lehet keresni, és kevéssé fenyeget a munkanélküliség réme.

Ezt bizonyítja a GVI (Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet) legfrissebb felmérése.

A kutatás szerint, ha a munkanélküliséget vizsgáljuk, a szakmunkások állnak a legrosszabbul, őket követik az érettségizettek, és a legjobb helyzetben a diplomások vannak. Ha valaki bölcsész- vagy művészeti diplomát szerzett, az is éppúgy el tud helyezkedni, akár egy reálértelmiségi. Magyarország nem áll rosszul a régiónkban a maga 22 százalékos diplomás arányával, de ha hozzátesszük, hogy az Egyesült Államokban 43 százalék a felsőoktatásban végzettek aránya, látható, hogy fényévekre vagyunk lemaradva.

Jobb életet akar a gyerekének? Taníttassa egyetemen vagy főiskolán.
Jobb életet akar önmagának? Iratkozzon be felnőtt fejjel a felsőoktatásba! Nem lesz könnyű – de látványos lesz a végeredménye.