A magyar népesség 31 százalékát, vagyis megközelítőleg 3,1 millió embert fenyegetett az elszegényedés vagy a szociális leszakadás 2011-ben – derül ki az Eurostat legfrissebb felméréséből. Ezzel az eredménnyel hazánk a görögökkel holtversenyben az ötödik legrosszabb helyzetben van. Nálunk gyorsabban csak a bolgár, a román, a lett és a litván lakosság csúszik le gyorsabban. Az elmúlt években ez az arány ráadásul folyamatosan emelkedett: 2008-ban még csak 28,2 százalék volt, 2010-ben pedig 29,9 százalék.

Azon túl, hogy folyamatosan romlik a szegények helyzete, egyre több a „leszakadó" réteg, vagyis nő a relatív szegények száma, azoké, akik valamilyen tekintetben nélkülözni kényszerülnek. Tavaly 1 millió 360 ezer ember élt Magyarországon szegénységben, 160 ezerrel többen, mint 2010-ben. Becslések szerint az úgynevezett minőségi éhezés (azaz amikor egy ember nem jut elegendő húshoz, húskészítményhez vagy az ezeket helyettesítő fehérjékhez) pedig 1-2 millió embert is érinthet. Minden negyedik ember ma azt vallja: komoly nehézséget okoz neki a megélhetés.

Fotók: Neményi Márton

Az Eurostat három csoportba sorolta az érintetteket: akiknél fennáll az elszegényedés veszélye az államtól kapott járadékok, juttatások után is, akik már a gyakorlatban is hátrányos helyzetűek, és akik olyan háztartásban élnek, ahol nagyon kevés az egy főre eső (fizetett) munka.

Csőd fenyeget

Egy uniós kérdőív nemrég hasonló eredményre jutott: e szerint a magyar családok többsége – vélhetően a válság miatt – már felélte a megtakarításait, és nem tud félretenni pénzt a hónap végén. Egy hirtelen jövő, nem várt kiadásra egyre kevesebben vannak pénzügyileg felkészülve, vésztartalékkal körülbelül már csak minden ötödik ember rendelkezik.

Másfél évvel ezelőtt százból még 28 embernek volt valamilyen vésztartaléka, most már csak 22-nek. De az ő félretett pénzük is megcsappant: míg idén márciusban 20 hónapig tudtak volna – szűkösen, de – megélni, addig szeptemberre ez az időszak 17 hónapra rövidült.

Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus egy 2008-as vizsgálatában rámutatott: régiók szerint Észak-Magyarországon a legerősebb a szubjektív szegénység megélése és Észak-Dunántúlon a legkisebb. Település-típusok szerint a szegénység érzete legerősebb a községekben és legkisebb mértékű a városokban.

Egy korábbi vizsgálatában a szakember azt is kiszámolta: hazánkban a legszegényebb egy millió embernek a vagyona akkora, mint a két – akkori - leggazdagabb magyaré összesen.

Szlovák példa fenyeget

Bass László szociológus szerint is egyre tarthatatlanabb a hazai szociális helyzet, vannak kifejezetten veszélyeztetett csoportok, például a gyerekes családok, akiknek az esélyei „szélsőségesen rosszak". A szakember szerint az évek óta emelkedő elszegényesedési arány legfőbb oka, hogy a családoknak egyre kevesebb a bevételük, miközben a kiadásuk folyamatosan nő. A támogatások, segélyek köre szűkül, a foglalkoztatás pedig egyre romlik.

„A foglalkoztatási ráta jelenleg körülbelül 58 százalék, ami azt jelenti, hogy 100 munkaképes emberből csupán 58  dolgozik. És ennek nem az az oka, hogy ezek az emberek inkább segélyből élnének, hanem az, hogy nincs munkalehetőség. Hosszú-hosszú ideje nem sikerül érdemben növelni a foglalkoztatást. Főképp a kistérségekben, vidéken az emberek képzetlenek, az infrastruktúra rossz és a nagy beruházások is elmaradnak" – magyarázta lapunknak Bass.

A szociológus kiemelte: ezzel párhuzamosan az egyenlőtlenségi mutatók is romlanak, és egyre inkább érezhetőbb, hogy már a középréteg is csúszik lefelé. A szakadások szakadékká növekednek, az „alul" és a „felül" rétegek egyre távolabb kerülnek egymástól. A korábbinál sokkal mélyebb, reménytelenebb a szegénység, és egyre markánsabban megjelenik a „társadalom alatti osztály".

„Ha a helyzet nem változik, sőt tovább romlik, akkor akár egy, a szlovák éhséglázadáshoz hasonló állapot nálunk is bekövetkezhet. Már emberek százezrei élnek olyan körülmények között, hogy tovább már egyszerűen nem lehet feszíteni a húrt. A legrémisztőbb az, hogy közben gyerekek nőnek fel úgy, hogy az esélyeik a jobb életre, a változtatásra szinte egyenlő a nullával" – tette hozzá Bass.

Családban marad

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2011-es felmérése szerint az átlagosnál 15 százalékkal nagyobb eséllyel lett szegény felnőtt abból a gyerekből, aki egyszülős családban nőtt fel, míg azoknál, akiket nagyszülők vagy rokonok neveltek fel, ez az arány csaknem 21 százalék. Legrosszabb helyzetben azok vannak, akik intézetben nevelkedtek, több mint harmaduk szegénységben él.

Ózd, a Hétes-telep határa

A felnőttkori szegénység azzal is összefügg, hogy kinek hány testvére van. Akik egykeként nőttek fel vagy csak egy testvérük van, azok körülbelül tíz százaléka él szegénységben, a háromgyerekes családokban felnőtteknél ez az arány már 15 százalékos, négy vagy több gyerek esetén pedig több mint 30 százalékos.

A vizsgálat továbbá rámutatott: az írástudatlan szülők gyerekeinek harmada felnőttként szegénységben él, az alapfokú végzettségű szülők esetében 16 százalék az arány. Ezzel szemben, ha valakinek közép- vagy felsőfokú végzettségű szülei vannak, az átlagosnál kisebb eséllyel lesz belőle szegény felnőtt.