A kormányfő nem ért a szép szóból. Őt egyetlen dolog érdekli: ki üt nagyobbat. Amikor az EU komoly pénzek megvonásával fenyegeti, azonnal összecsapja a bokáját. (Fotó: MTI)

Aki még nem jegyezte volna meg, az tegnap ismét megtanulhatta: ezzel a kormánnyal nem érdemes egyezkedni. Ők csak az ököljogban, vagy ahogy ők szeretik mondani: az ERŐben hisznek. Ennek fényében szinte a hihetlen, hogy az újabb és újabb megszorítások semmiféle határozottabb reakciót nem provokáltak még ki a vesztesek részéről.

Ajánlott írásunk: Holnap vajon mit tilt be a Fidesz?

A tegnap bejelentett újabb megszorítás részeként a magyarországi bankokat immáron harmadszor szívatja meg Orbán Viktor, de istenesen. Az előző két eset során mindezt úgy tette, hogy előtte megígérte az ellenkezőjét. Sőt, a legutóbbi alkalommal, miután a banki vezetők már-már naivitásnak tűnő bizalma is apadni kezdett, még írásba is adta az ígéretet, azt tudniillik, hogy 2013-tól a bankadó megfeleződik, de négy hónapja még azt is megpendítette, hogy azt esetleg teljesen kivezetik. És mégis, most alig két nap alatt a kormány úgy rúgta fel ezt a megállapodást, hogy semmilyen, de semmilyen érdemi megbeszélést nem folytatott az érintettekkel.

A legújabb csomag fontosabb részletei

Nem feleződik a bankadó mértéke 2013-tól;
A pénzintézeti tranzakciós adó egy ezrelékről kettőre nő;
A kincstári tranzakciós adót is megduplázzák;
Az iparűzési adó elszámolására vonatkozó szabály szigorodik;
Bevezetik a közműadót a föld alatt lévő vezetékekre, csatornákra;
Szigorítják a cafeteria-szabályokat: az egészségügyi hozzájárulás utáni terhelés 10 százalékról 27 százalékra nő;
2,5 millió forintig egyedi számlaellenőrzés lesz a NAV-nál

764 milliárdos megszorítás jön (Index)

A pedagógusok esetében is hasonló a történet, de ott még csak egyszer fordult elő eddig a formálisan is kimutatható átverés. Ahogyan arra sokuk emlékszik, Hoffmann Rózsa két hete még azt állította, szóba sem kerül a pedagógusok fizetésemeléseinek elhalasztása, hogy aztán egy hét múlva többé-kevésbé ő is a sajtóból értesüljön ennek cáfolatáról.

És lehetne hosszasan sorolni a többi olyan szakmát és csoportot, akiknek megígérték, hogy nem, nem, hogy aztán a másnapi újságból értesüljenek arról, hogy de mégis, sőt, a pofon még kétszer akkora, mint várták.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Az egyeztetés, az egyezkedés, a meggyőzés ezzel a kormánnyal szemben egyszerűen nem működik. Nem működik, mert ha Orbán Viktor nem volt kíváncsi Ángyán József államtitkári véleményére a földpályázatok ügyében, és ha valószínűleg Hoffmann Rózsát sem kérdezte meg senki a pedagógusok béremelésének elhalasztásáról, akkor mi esélye lenne a miniszterelnökhöz kevésbé lojális, az említetteknél az adott területen szükségszerűen kevesebb információval rendelkező szereplőknek arra, hogy a miniszterelnök meghallgassa őket? Orbán Viktort szemmel láthatóan nem hatják meg mások érvei. Ő a saját igazában hisz, úgy tűnik, tántoríthatatlanul.

Van azonban mégis valami, amire hallgat. Amikor az Európai Uniótól két napja megérkezett a levél, hogy a költségvetési kiigazítással kapcsolatos kormányzati számítások, hogy is fogalmazzunk, nem adódnak össze, akkor a miniszterelnök összecsapta a bokáját, majd lépett. Persze nem azért, mert a brüsszeli érvek olyan nyomósak voltak, hiszen azokat már hallhatta Magyarországon is, vagy éppen az IMF-től.

Egyszerűen arról van szó, hogy az EU komoly erővel tud fenyegetni, mégpedig azzal, hogy megvonja az uniós pénzek egy jelentős részét. Bár azokat a pénzeket valószínűleg egyébként sem lennénk képesek lehívni, a formális elvonásuk mégis óriási politikai költségekkel járna. Ezt pedig a miniszterelnök nem akarta megkockáztatni.

Olvasd el ezt is: Ez a csapat tényleg ennyit tud

Mi a tanulság? A kormányfő nem ért a szép szóból. Őt egyetlen dolog érdekli, ez pedig az, hogy ki üt nagyobbat. Sőt, úgy tűnik, hogy e nem túl bonyolult felfogás mögé lassan ideológiát is sző a háttérsajtója.

Ha azonban egyszer csak elfogy a türelem, akkor mivel lehet majd rávenni bárkit is, hogy ne sztrájkokkal, tiltakozásokkal, utcai megmozdulásokkal vagy éppen más típusú, de mégis fenyegető erődemonstrációval próbáljon érvényt szerezni akaratának? Könnyen lehet ugyanis, hogy a magyar társadalom többsége nem olyan lassú felfogású, mint a harmadszor is átvert honi bankszektor, és ráébred, hogy egyezkedés helyett erőt kell felmutatni.