Sugatagi Gábor, a GfK senior tanácsadója azt mondja, nem egydimenziós társadalmi modellt kívántak felállítani, azaz nem csak egyetlen szempont alapján vizsgálták a megkérdezetteket. A többdimenziós módszertan kidolgozásánál az angol mintához nyúltak. Így a gazdasági (jövedelem, vagyon), kulturális (a magaskultúra és az új kultúra – közösségi oldalak, szabadidős tevékenységek – fogyasztása) és a kapcsolatitőke-fajták (hány különböző foglalkozású embert ismer) birtoklását vizsgálták 13 560 személy megkérdezésével.

És akkor a számok: kétszázezer ember (2 százalék) tartozik a körte leveléhez, azaz az elithez. A felső középosztály szűk egymillió (10,5 százalék) embert jelent. A szűk középréteget (7 százalék) a vidéki értelmiség jelenti. A kádári kisemberek körébe másfél millióan (17 százalék), míg az úgynevezett „sodródókhoz” 1,7 millióan (18 százalék) tartoznak. Munkások másfél millióan vannak (16,5 százalék) és kétmillió emberrel óriási a leszakadtak tábora (23 százalék).

Az elit minden dimenzióban kiemelkedő, kivéve a kapcsolati tőkében. Igaz, kevés kapcsolata van, de azok minőségiek. A felső közepet az elithez képest szélesebb kapcsolati háló, gyengébb tőkeerő jellemzi. Mindkét kategória nagyvárosi, fővárosi réteg. A feltörekvők osztályát a fiatalok, illetve a fiatalos középkorúak alkotják, akiknek még nem erős a gazdasági helyzetük, felfelé kapaszkodnak a jövedelmi létrán, magas kulturális fogyasztás jellemzi őket. Nagy részük fel is fog kapaszkodni.

A szűk középtájon találjuk a vidéki értelmiséget, amely napi küzdelmet folytat a lecsúszás ellen. Amíg ennek a kategóriának még sikerül valahogy szinten maradnia, addig a „kádári kisemberek” csoportjába tartozóknak már nem annyira. A „sodródók” egy része fiatal, akik sokkal rosszabb helyzetűek, mint „feltörekvő” kortársaik.

– Őket úgy hívtuk, mamahotelesek, a szüleik pénzén élnek, de ez a hotel nem négycsillagos, hanem legfeljebb egy-két csillagos. Az ő perspektívájuk a munkások vagy a „kádári kisemberek” kategóriája felé elmozdulás – mondta Róbert Péter, az MTA tudományos főmunkatársa.

A munkások nagy része vidéki, fizikai munkás. E kategória és a leszakadtak között nagy az átjárás, tulajdonképpen itt tapasztalható a leginkább társadalmi mobilitás.

A kilencvenes évek végén a társadalomtudósok azt prognosztizálták, hogy túl a rendszerváltás sokkján, egyre izmosodik majd a középosztály.

– Ez nem következett be – szögezte le a kutató, de nem foglalt állást abban, hogy ezért a politikai vezetőket vagy a gazdasági válságot terheli felelősség.

Róbert Péter figyelemre méltónak nevezte, hogy bár tíz éve vagyunk tagjai az uniónak, és súlyos milliárdok érkeztek a területi hátrányok felszámolására, az országot továbbra is súlyos területi egyenlőtlenség jellemzi. Drámainak minősítette, hogy gyakorlatilag lehetetlen alulról felfelé kerülni.

Kozák Ákos azt mondta: reméli, a kutatás érdekelni fogja a politika szereplőit. Ez nem feltétlenül van így: a kormány már lemondott arról, hogy tevékenységének hatásait monitorozza. A Tárki 1990 óta évente kiadott Társadalmi riport című kiadványára 2012 óta nem érkezett állami támogatás.Maradtak az Eurostat és az OECD adatai, amelyekből kiderül, hogy az elszegényedés, a középosztály lecsúszása Orbán Viktor második kormányzása idején drámaian felgyorsult.