Orbán Viktor hajmeresztő történelmi eszmefuttatásait március 15-i ünnepi beszédében több új elemmel gazdagította, csak egyet idéznék fel közülük: „A feudalizmust nem a hűbérurak számolták fel, a kommunizmust pedig nem a párttitkárok rombolták le. A spekulánsok uralmát sem a spekulánsok vagy a bürokraták fogják felszámolni, és a bajba jutott Európa árokba csúszott szekerét sem ők emelik majd ki.”

Ez a mondat elárulta, hogy újabban már csak azokat a történelemkönyveket olvassa, amelyeket ő írt vagy íratott, és amelyek talán nemsokára a történelemórák tananyagát is átmossák. A kurzusteremtés hamisítatlan jele, ha egy politikus önmagát nagy történelmi elődök sorozatába illeszti, s ha azok a fránya történelmi tények nem támasztják alá a koncepcióját, akkor részben vagy egészben meg kell hamisítani őket, a cél szentesíti az eszközt, világos.

Orbán talán azért is harsogott olyan erőteljesen a múltbeli példázatokkal, mert maga is érezte, hogy a történelem tanulságaitól neki van leginkább félnivalója. Zajlanak arról viták a történészek között, létezett-e egyáltalán a „feudalizmus”, de kétségtelen, hogy az 1848-ba torkolló reformkori Magyarországon az akkori rendszer kedvezményezettei fordultak szembe a régi renddel és lettek a polgárosodás zászlóvivői. Széchenyi, Kossuth, Deák, Batthyány származásukat tekintve mind a nemességhez (ha úgy tetszik, Orbán nyakatekert megfogalmazásával: „hűbérurakhoz”) tartoztak. A „feudalizmust” – amely a nemességnek adómentességet, társadalmi és politikai kiváltságok egész rendszerét biztosította – nemesi származású személyek „rombolták le”, mert fontosabb lett számukra nemzetük és hazájuk felemelkedése egyéni érdekeiknél és szempontjaiknál. Megértették, hogy saját kiváltságaik körülbástyázása helyett a jogokat ki kell terjeszteniük, mert ezt kívánja a nemzeti közösség, sőt általában véve az emberiesség alapkövetelménye.

Persze a „feudalizmus” elleni küzdelmet nem kizárólag ezek a szempontok motiválták, mint ahogy önmagában igaz, hogy a kommunizmust sem „párttitkárok” rombolták le. De túl sokat tettek érte. A 20. századi magyar történelemben két alkalommal is komoly köze volt a rendszer korábbi kedvezményezettjeinek a rendszer lebontásához: 1956-ban és 1989-ben. Nem hiszem, hogy 1989. június 16. akkori fiatal, radikális szónoka ne tudná, hogy 56 forradalmához a pártállamon belüli erjedésnek milyen komoly köze volt. Ne tudná, hogy korábbi hithű bolsevikok néztek tükörbe, és mondták ki, hogy tévedtek; ne tudná, hogy nem kevés kiábrándult kommunista lett a forradalom szószólója, majd mártírja is.

Ezt a két történelmi példázatot tehát igencsak rosszul tudja és használja a „nemzet miniszterelnöke”. De miközben új politikai rendszert épít, nem feledkezik meg a tanulságokról. Az ő új világa is ki van téve a saját táboron belüli kijózanodás veszélyének, s ettől Orbán talán jobban fél, mint a „nemzetközi baloldaltól” és az Európai Uniótól együttvéve. Mi lesz, ha mostani lelkes tapsolói „észreveszik” majd a különbséget a fennen harsogott elvek és a hétköznapi gyakorlat között? Mi lesz, ha már nem lehet minden talpast ígéretekkel jóllakatni vagy hittel feltüzelni? Ha felébred bennük a lelkiismeret, hogy mihez is asszisztáltak 2010–2011-ben? Az Orbán-rendszer leváltásához szükség lesz a kiábrándult fideszesekre, ahogy 1848-ban kiábrándult nemesekre, 1956-ban kiábrándult kommunistákra is szükség volt.

Harangue – Wikipedia

Az orbáni történelemszemlélet egyébként lényegében követhetetlen, szerintem ezt a leglelkesebb Kossuth téri tapsolnok is tudta, csak magának sem meri bevallani. 1848 és 1956 példázatát ugyanis a miniszterelnök úgy folytatta, hogy „a spekulánsok uralmát sem a spekulánsok vagy a bürokraták fogják felszámolni”. Ebből logikusan az következik, hogy most a spekulánsok uralkodnak, és ezt az „uralmat” fel kell számolni. (Természetesen ebben a Gondviselés kimondatlanul Orbánnak szánta a kezdeményező szerepet, ahogy erre ilyenkor szemérmes pártvezérek utalgatni szoktak.) No de kik azok az uralkodó spekulánsok? A 19. század feudalizmusa, a 20. század kommunizmusa nagyon is látható volt, ez a spekulánsozás viszont megfoghatatlan. Angela Merkel, José Manuel Barroso stb. ezek szerint spekuláns vagy legalábbis spekulánsbérenc? Nincs más magyarázat, Orbán magáévá tette a szélsőjobboldalnak a világot behálózó obskúrus pénzügyi körökről kialakított összeesküvés-elméletét.